Előadó: HammerFall
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2011
Értékelés: 3/5
Őket már nem kell hosszasan bemutatni. A kilencvenes évek második felében a metal-reneszánsz elindítói, majd az euro power metal néhány évig tartó, mindenféle formában burjánzó áradatának fő okozói. Nyolcadik album. A zenekarnak megjött a kedve a változtatáshoz. Minimalista borító, amely nem sok alkotói benyomást kelt. A kabalafigura, Hector egy időre megérdemelt szabadságra ment, bár ez nem teljesen igaz, hiszen feltűnik a már megjelent új kislemez borítóján, a Send Me A Sign című balladánál.
Ha a „No Sacrifice, No Victiory” kapcsán megállapítottuk, hogy kiváló lemez, amely szorosan tartja a zenekar legfontosabb munkáinak hagyományát a „Glory To The Brave”-től a „Crimson Thunder”-ig, akkor az „Infected” kísérlet az ettől az iránytól való eltérésre. A HammerFall esetében pedig ez nem éppen biztató. A srácok láthatóan egy közvetlenebb, letisztultabb hangzású és felépítésű albumot akartak kiadni magukból. Az album atmoszférája is sötétebb az összes elődjénél, amire már a borító is utal. A HammerFall-metal makulátlan védjegyét viselő dalok ezúttal csak a felét teszik ki az anyagnak.
Az album nyitódala, a Patient Zero – a közel két percig tartó idegesítő nyitányt leszámítva – sikeres kísérlete a zenekarnak arra, hogy klasszikus elvét átvigye az új időkre, kifejezetten sötét vizekre, de közben hű maradjon a hagyományaihoz. Az „Accept-es” vezérgitártéma megadja az igazi metalos hangulatot, a középső átvezetés pedig klasszikus HammerFall-fogás, amilyenből a bemutatkozó stúdióalbumon sem volt hiány. Emellett a sötét atmoszférával való átitatás hatásosan működik. A Bang You rHead biztosan bekerül az új turné koncertrepertoárjába. A dal ötlete és ihletője valószínűleg onnan ered, hogy a zenekar tavaly a Bang Your Head fesztivál egyik napjának főattrakciója volt. A kupléban a vezérriff felépítése, csakúgy mint a refrén megszerkesztése, sokat köszön a Let The Hammer Fall című dalnak. Ezután kitűnően működik a két indulószerű szerzemény, a The Outlaw és a Dia De Los Muertos, amelyek az album jobb dalai közül kiemelkednek. Hozzájuk csatlakozik a második kislemezként kiadott ballada, a Send Me A Sign is, ezt viszont fenntartással kell kezelni, hiszen nem saját szerzemény, hanem a magyar heavy metal zenekar, a Pokolgep egyik dalának feldolgozása. A mini eposzi szvit – a záró Redemption – megmenti a helyzetet, és boldoggá teszi a zenekar vágtázó ritmusainak és a hagyományos, bombasztikus pompának minden rajongóját.
Valamivel kevésbé sikerült az album többi része. A sötét hangulatban, ahol a tengernyi vérről a csatatereken és a ragyogóan izzó lovagi acélról szóló mesés szövegeket újabban az apokalipszisről szóló közhelyek váltották fel, még a hard rock elemeihez való közeledés is érezhető (I Refuse). Ehhez talán a produkció érintése is hozzájárult, hiszen James Michael korábban a Scorpionsszal, Meat Loaffal, Mötley Crüe-val és másokkal dolgozott együtt. A 666 – The Enemy Within szintén kevésbé szerencsés pillanata az új albumnak, mert a kuplé–refrén kapcsolatban az aranyozási megoldásai kevésbé gördülékenyek, és ettől a tünettől utána az Immortalized sem menekül. A megszokott elvárások hangulatát rontja a One More Time is, a dalcím többszöri ismétlésének kifejezetten idegesítő beépítésével, ami a refrén hiányát hivatott mentegetni. A Let’s Get It On bizakodó ritmikus vágtájával és fertőző riffelésével szintén elvizesedik egy triviális refrénben.
Az „Infected” a zenekarnak egy enyhe eltérést hozott attól, amit a legjobban tud csinálni. A legviccesebb az egészben az a felismerés, hogy a HammerFall a legjobban, sőt egyedül teljesen hitelesen a mesés témákban működik, ahol a templomosok eposza áll a középpontban. Itt jön ki legszebben a zenekar érzéke a refrének bombasztikus dallamaihoz, kifinomult dallamérzéke és a riffek fertőző ütőereje. Hiszem, hogy a HammerFall már a következő albummal hamarosan visszatér klasszikus témáihoz. Az „Infected” korántsem rossz termék, de sokkal jobb is lehetett volna, hiszen a srácok most nem érték el azt a dallamos áramlást, ütőerőt és epikus fűszerezést, amely egyébként a power metalt kíséri. Talán a sötét hangulat megtartására irányuló vágy rovására. Ha a zenekart véletlenül még nem ismered, nem ajánlott az „Infected”-del kezdeni a felfedezését. Olyan termék, amelyet pár hallgatás után gyorsan megunsz, és onnantól már csak (feltételesen) a CD-gyűjteményedet fogja díszíteni.
Felállás
Joacim Cans – ének, vokál
Oscar Dronjak – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Pontus Norgren – gitár, vokál
Fredrik Larsson – basszusgitár, vokál
Anders Johansson – dob
Produkció
James MIchael, Oscar Dronjak & Ponuts Norgren
Dallista
1. Patient Zero
2. Bang Your Head
3. One More Time
4. The Outlaw
5. Send Me a Sign
6. Dia De Los Muertos
7. I Refuse
8. 666 – The Enemy Within
9. Immortalized
10. Let’s Get It On
11. Redemption
