Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Hawkwind
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1970
Játékidő: 39:35
Értékelés: 3.5/5
A Hawkwind, a space rock brit úttörői és minden idők egyik legszínesebb progresszív rock zenekara, amelyet gyakorlatilag lehetetlen valamilyen fiókba begyömöszölni, már az azonos című bemutatkozó lemezén jelezte, hogy minden, csak nem szokványos formációról van szó. A banda 1969-es megalakulása szorosan összefüggött Dave Brock blueskitáros és dalszerző-énekes víziójával, aki a mai napig az egyetlen eredeti tag: olyan csapatot akart összehozni, amely három-négy akkordra épülő blues rockot ötvöz az elektronikával. Ezeket a hangzásbeli elemeket, amelyek az első lemezt jellemzik, és több-kevesebb csiszoltsággal a későbbi Hawkwind-albumokat is meghatározták, Brock saját bevallása szerint a The Moody Blues-tól, a Steve Miller Bandtől és a német krautrock színtértől kapta, élén az olyan zenekarokkal, mint a Can és a Neu. Soha nem titkolta azt sem, mennyire rajongott a korai Gongért és a Pink Floydért, amelyek a hatvanas évek második felében pszichedelikus-avantgárd kísérleteikkel nagy hatással voltak a „sólyomszél” zenei arculatának alakulására. A Pink Floyddal a Hawkwindet a pszichedelikus szerek iránti vonzalom is összekötötte, ami jóban-rosszban meghatározta a pályájuk jelentős részét.
Az azonos című debütálás a hatvanas évek végén tetőző kemény blues rock és a pszichedelia keveréke volt, rengeteg szétszórt, de úttörő elektronikus effekttel, amelyekért Dik Mik (valódi nevén Michael Davies) billentyűs felelt. A szövegek messze álltak a későbbi sci-fi témáktól, de már ekkor érintettek a modern társadalom néhány problémát, például a paranoiát, a skizofréniát, a nárcizmust, és mindenekelőtt a drogokat. Nem titok, hogy Brock egyszer úgy nyilatkozott: „olyan zenét akar csinálni, amely a hallgatót kábítószerek (tiltott szerek) használata nélkül is elviszi egy felejthetetlen pszichedelikus-kozmikus utazásra”. A „Hawkwind” főbb vokáljainak többségét Brock énekelte, aki egyben a fő gitáros, kisegítő billentyűs és az összes szerzemény szerzője is volt. Az egész albumot stúdióban vették fel, de többszöri sikertelen próbálkozás után úgy döntöttek, hogy a számokat „élőben” játsszák le, mintha közönség előtt lépnének fel, és ez hallatszik is a lemezen. A Hawkwind mindig is azok közé a zenekarok közé tartozott, amelyek élőben meggyőzőbben szólnak, mint stúdióban. Az album producere a Pretty Things egykori gitárosa, Dick Taylor volt, aki a megjelenés előtt egy ideig koncerttagként is elkísérte a bandát.
A „Hawkwind” a „Hurry On Sundown” című számmal nyit, amely még 1969-ben született, amikor a zenekar neve Hawkwind Zoo volt. Ez az album legismertebb dala, és az egyetlen, amelyre a banda a későbbi években is odafigyelt, bár klasszikusnak nehéz lenne nevezni. Alapvetően a Hawkwindhez képest meglehetősen kompakt blues rock szám egy csipetnyi pszichedelikával és folkkal, pattogó ritmusra, egyszerű akusztikusgitár-dallamra és zizegő szájharmonikára építve. Igazi kísérletező természetüket először a „The Reason Is?” című elektronikus-avantgárd orgiában mutatják meg, ahol Dik Mik monoton szintetizátorfelületek rétegezésével meglehetősen nyomasztó pszichedelikus ambientet hoz létre. A „Be Yourself” rengeteg összetett improvizációval van átszőve, főleg Nik Turner szaxofonján. A „bebódult” hangulathoz a bluesos színezetű gitárszólók is hozzátesznek, miközben az egészet John A. Harrison zörgő basszusvonala fogja össze. Ez a darab afféle nyitány a későbbi, kifejezetten összetett space rock orgiákhoz, amelyekben nem hiányoztak a vad improvizációk, a tompa elektronikus effektek és a hirtelen fúvós-robbanások.
A „Paranoia” két, egymással összefüggő részre oszlik. Közös bennük, hogy a megvadult elektronikus effektek és az elhangolt gitármotívumok ritmikusan ismétlődő fúziójával tényleg paranoiás ambientet sikerül teremteniük. Ez afféle próbapadnak is felfogható: mennyire messzire hajlandó elmerészkedni az ember a Hawkwind többé-kevésbé kaotikus, kiszámíthatatlan univerzumában. Akinek gyenge az idegzete és érzékeny a lelke, az itt biztosan kiesik.
A közel 11 perces pszichedelikus diliház, a „Seeing It As You Really Are”, amelyen végig érezni a keletkezését befolyásoló pszichedelikus szerek hatását, az album legambiciózusabb darabja. A nyitórésze újabb kicsapongó elektronikus orgia, számos többé-kevésbé természetellenes hanggal. Ennek ellenére Brock gitármotívumainak sora a folytatásban szép dallamot visz bele, és némileg stabilizálja ennek a pszichedelikus odüsszeiának a teljesen kaotikus szerkezetét. A végén pozitív értelemben Nik Turner „nem odaillő” szaxofon-improvizációi tesznek bele a közepébe, és minden esetleges kísérlet, hogy a dalnak feje-lába legyen, egy pillanat alatt összeomlik. A záró pszichedelikus hullámvasút, a „Mirror Of Illusion” Terry Ollis dobos csörömpölő ütőhangszereivel indul, majd Brock szilárd blues rock dallamot húz a gitárján, a háttérben pedig a billentyűkön át folyamatosan megszólalnak a szétszórt, pszichedelikusan fűszerezett elektronikus effektek.
A Hawkwind bemutatkozó albuma rendkívül szilárd nyitánya a legelvetemültebb space rock úttörők hosszú és összetett pályájának. Mint a progresszív rock legendáinak legtöbb első lemeze, ez sem mentes a negatív és pozitív vonásoktól, de összességében kétségkívül az utóbbiak kerekednek felül. Bár kereskedelmi sikert nem hozott, a Hawkwind különc-extravagáns koncertjeivel, különös hangsúlyt fektetve az újszerű színpadi fényekre, már ekkor felhívta magára a figyelmet, főleg a brit „underground” zenei színtéren. A „Hawkwind” ugyan nem a legendás space rockerek pályájának egyik csúcsa, de kétségkívül a progresszív rock úttörő albumai közé tartozik, és egyben alapkő a felismerhető stílusuk későbbi fejlődéséhez. Elsősorban még ma is a korai Gong, a Pink Floyd és a német krautrock színtér rajongói fognak benne a legjobban elmerülni.
Felállás
Dave Brock – gitár, billentyűk, ének
Nik Turner – szaxofon, fuvola, ének
Huw Lloyd-Langton – gitár, ének
John A. Harrison – basszusgitár, ének
Dik Mik (Michael Davies) – szintetizátor
Terry Ollis – dob
Produkció
Dick Taylor és a Hawkwind
Számok listája
1. Hurry On Sundown
2. The Reason Is?
3. Be Yourself
4. Paranoia – Part 1
5. Paranoia – Part 2
6. Seeing It as You Really Are
7. Mirror of Illusion
