Előadó: Heathen
Kiadó: Mascot Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 68:28
Értékelés: 4.5/5
A Heathen – a Bay Area-színtér kialakulásakor, a nyolcvanas évek közepén a legismertebb thrash metal zenekarok közé csatlakozó banda – az igazi álmosok közé tartozik. Korabeli kortársaik ugyanis, miután a „Thrash Of The Titans” fesztivál 2001-ben jelezte a mozgalom újjáéledését, már rég előálltak a comeback-lemezeikkel: az Exodus kezdte, aztán jött a Death Angel, sőt még a Forbidden is, amely a Heathen afféle stílusbeli ikertestvére a thrash metalban.
A „Breaking The Silence”, majd a „Victims Of Deception” a klasszikus thrash metal alapművei közé tartozik, és ha egy magára valamit is adó átlagos metalos nem ismeri ma a Heathent és e két lemezt, annak bizony baj van a fülével. Hiába találtak újra egymásra hivatalosan épp az említett fesztiválon, még egy jó csomó év eltelt, mire tényleg összehoztak egy új stúdióalbumot. Pontosan 19 év telt el a „Victims Of Deception” megjelenése óta. Itt van hát végre a Heathen harmadik stúdióalbuma, a „The Evolution Of Chaos”.
Szőrmentén sem kell sokat kerülgetni: ez az album simán a 21. század „Victims Of Deception”-je. Ez önmagában azt jelenti, hogy a „The Evolution Of Chaos” a 2010-es év egyik legjobb metalkiadványa. Ha ennek a cikknek a szerzőjében a „fecsegés” előtt eddig a mondatig megbíztok, akkor a recenzió további olvasása teljesen felesleges. Inkább szerezzétek be minél előbb ezt a kiváló albumot.
A Heathen megalakulása és 2010 között hatalmas személyi forgatag zajlott, sok név megfordult a zenekarban, de az alapmag – David White énekes, Lee Altus gitáros és Darren Minter dobos – végig stabil maradt. A lemezfelvételhez szükséges stabilitást azonban a banda csak Jon Torres basszusgitáros (Angel Witch, Laaz Rockit, Ulysses Syren) 2004-es és Kragen Lum gitáros (Prototype) 2007-es érkezésével érte el. Egy dolog mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül: 2005-ben megjelent egy demo három vadonatúj számmal, Dying Season, Arrows Of Agony és Empty Nothingness címmel. Mindhármat megtartották az új albumra is, az Empty Nothingness-t pedig a dal további fejlődésének megfelelően értelemszerűen átnevezték Silent Nothingnessre.
Igaz, hogy a Heathen a stúdióalbumok kiadásában a lustaság szinonimája, de náluk tökéletesen működik a szabály: amit végül kiadnak, az mesterműszinten van, és a „The Evolution Of Chaos” sem kivétel.
A zene zömét Lee Altus írja, közte és Lum között pedig hibátlan a kémia. Így a Heathen megőrizte azt a felismerhető, technikásan progresszív kidolgozottságot, amely egyedi keveréket kínál a technikás dalok motívumgazdagságából és a kiapadhatatlan thrash metal harag mérgező, napalmszerű agressziójából. Ennél jobbat a thrash metal tulajdonképpen nem is nyújthat. Nemcsak 10 új dalt kaptunk, amelyek a Bay Area-riffelés hamisítatlan, markáns stílusában íródtak, jól érezhető belső ellentétekkel, és mindegyik számnak kifaragott thrash metal karaktert adnak, hanem az Altus/Lum páros igazi hajtómotor is: a könyörtelen energiájú riffzáporban főleg a szólóbetétek ragyogásával nyűgöznek le. A rendelkezésre álló teret gondosan töltik ki tercben szóló dupla gitárharmóniákkal, a két gitáros pedig időnként úgy hat, mintha időgépbe zárták volna őket, mert a köztük szövődő, váltakozó, többrészes szólók sehogy sem akarnak véget érni. Ezt a csúcsminőségű atmoszférát teremtik meg a több mint 11 perces mini-ep, a No Stone Unturned hatperces instrumentális záró részében. Hogy ezen az albumon a szólók ugyanolyan súllyal esnek latba, mint a riffek és David White énekteljesítménye, azt a Heathen már a bevezetővel, valamint a Dying Season nyitó motívumával egyértelművé teszi. Ha szereted a végtelen gitáros bűvészkedést és a szédítő szólókat, amelyeknek se vége, se hossza, és amelyek egy pillanat alatt leteperenek a sebesség, a pontosság és az állandó kreatív találékonyság keverékével, akkor ez az album azonnal betalál majd. A Heathen a Bay Area-mozgalom tagja, és a gyökereihez hű is marad.
David White továbbra is kivételes hangterjedelmű énekes. Határozottan szól, a versszakokban könyörtelen, hangjában némi kiábrándultság érződik, a harag lávája pedig a második neve. A kidolgozott falsettót végig torokhangokkal vegyíti. Sőt White az érzelmek megformálásában sokkal meggyőzőbb, még változatosabb is, mint a Heathen első két albumán.
A lemezen néhány érdekes vendégzenész is feltűnik. Nem is meglepő, hogy Altus Exodus-os kollégái közül Gary Holt (a Control By Chaos közös szólója) és az énekes Rob Dukes (A Hero’s Welcome) is megjelenik az albumon. A banda Terry Lauderdale gitárosról sem feledkezett meg: a volt tagnak az Arrows Of Agony-ban adtak helyet egy szólóra. A vendégek közül azonban a legizgalmasabb név ezúttal a basszusgitárosé: Steve DiGiorgio (Death, Sadus,…) „fretless” basszussal szól közre, és jellegzetes játékával még mélyebbé teszi a hangulatok erősen vibráló átmeneteit az epikus No Stone Unturnedben.
A „The Evolution Of Chaos” egyetlen enyhébb félrelépése a kiszámítható és riffjeit tekintve banális A Hero’s Welcome. A Heathen végül is (csak) amerikai, úgyhogy lehet, hogy páran közületek cukorsokkot kapnak, amikor szembetalálkoznak a dal szövegével. Ostoba hazafiaskodás, amit Sam bácsival találkozva nem lehet megúszni. De mindegy. A banda ezen a számon is rendkívüli technikai csiszoltságról tesz tanúbizonyságot, az ászpókert pedig megint az instrumentális részben, az Altus/Lum gitárpáros által felvonultatott, újabb és újabb festői hangzásvilágokkal nyeri meg.
Egyébként ez az album szóhoz sem enged jutni, és hitelességével, egyediségével levesz a lábadról ! Pokolian felpörgetett, ahogy az egy thrash metal lemeztől elvárható, ugyanakkor technikai csiszoltsága miatt a zenei gourmand-oknak is vonzó, hiszen az ötös fogat kivételes összjátékát egyesíti. A hangzásban mérgezően élő, mintha a Heathen élő koncertet adna a stúdióban. Ez az album kiemelkedik a mai metalkiadványok tengeréből, főleg azért, mert minden dalnak világosan kidolgozott karaktere van, amely a Heathen megtestesült mesterségén alapul: a kifaragott, találékony gitárfrázisok mesteri felépítésén, amit a banda rendkívül összeillő hangszereléssel egészít ki. Érezni, hogy az ötletek évek távlatában születtek, ezért a karakterük annál határozottabb és kiemelkedőbb. A „The Evolution Of Chaos” az az album, ami nem hagy levegőhöz jutni, és hitelességével, egyediségével levesz a lábadról . Az a fajta lemez, amelyet ha egyszer a „lejátszás” gombbal elindítasz, nehezen szedsz ki a CD-lejátszódból! Reméljük csak, hogy a következő Heathen-albumra nem kell megint 19 évet várnunk.
Felállás
David White – ének
Lee Altus – gitár
Kragen Lum – gitár
Jon Torres – basszusgitár
Darren Minter – dob
Produkció
Juan Urteaga & Heathen
Dallista
1. Intro (1:21)
2. Dying Season (5:41)
3. Control by Chaos (7:09)
4. No Stone Unturned (11:10)
5. Arrows of Agony (6:40)
6. Fade Away (5:45)
7. A Hero’s Welcome (6:52)
8. Undone (6:42)
9. Bloodkult (4:31)
10. Red Tears of Disgrace (5:52)
11. Silent Nothingness (6:51)
