Előadó: Storms
Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 33:35
Értékelés: 3/5
A Storms keletkezését tekintve fiatal horvát zenekar, a tagság viszont edzett, hiszen egy fedél alá gyűjt olyan zenészeket, akik korábban többek közt a Don’t Mess With Texas, az Amok, a Nikad, a Radio Free Isaac és a Lunar soraiban muzsikáltak.
A „We Are Storms” címet viselő stúdiós debütálást részben már megelőlegezte a tavaly megjelent, három dalt (Gutless, Mount Manhattan és Hope Of Hype) tartalmazó „Demo”, és a trió korábbi zenei munkáinak lenyomata. A post rock leegyszerűsített változatát kapjuk, punk rock és hardcore hatásokkal, „lecsupaszított”, eleven és meleg hangzású produkcióval, mondhatni igazi „indie” hangzással, amelyben nincs idegesítő reccsenés, hanem pontosan jó adagban, végig kellemesen masszírozza a csigát a fülünkben. Kifejezésmód tekintetében a Storms a debütálásával nem hoz zenei forradalmat, és semmi olyat, ami kívülről érkezne, pedig – őszintén szólva – a post rock mint műfaj, általános értelemben, ezt széles körben lehetővé tenné. A zágrábi honfitársaikra, a Man Zero-ra jellemző kísérletezésnek és kellemes meglepetéseknek tehát nyoma sincs, és a Storms-nál hiába keresnéd a zenei „különcködés” legkisebb jelét is. Ha szőrszálhasogatók akarunk lenni, a legtöbb mozgás a dal felépítésében a záró Bitter End-nek jutott, ahol végre a dob is kicsit több figyelmet kap, és a átvezetéseknél nagyobb robbanékonyság bukkan fel.
A dalok rövidek, tömörek, sablonosak, a „We Are Storms” pedig jó félóra alatt lepereg. A Storms esetében ez teljesen elég egy zenei megnyilatkozáshoz. A négynegyedes ütemek, az egyszerű ritmikai textúrákra épülő, ismétlődő gitárfrázisok megadják azt a hipnotikus hatást, amely a közvetlenebbül előtérbe tolt gitárzaj mögül settenkedik elő (ez logikus, hiszen a gitárzaj tölti ki a dalok hangképének nagy részét), és első hallgatásra nehezebbnek hat, mint amire egy post rock lemeznél számítanál. Ez az érzés azonban a lemez további pörgetésével egyre mélyül, így ez az elem is – bár eleinte kissé rejtve marad – egyáltalán nem marad el.
Mivel egy olyan triót hallunk, amely nem él semmilyen további hangzásbeli eszközzel – nincsenek rétegzett samplek, billentyűs terítők, extra ritmikai textúrák –, a hang kitöltésének fő terhe a gitárra hárul. A dalok többnyire úgy épülnek fel, hogy a gitárfrázis fölé újabb gitárdíszítések kerülnek, amelyek az ének szerepét veszik át. Az albumot nyitó Nineteen Eighty Bore ennek az elvnek a tökéletes példája. Jellemző a disszonancia egyértelmű beépítése is, ami a punk hagyományaiból ered, és amellyel a mai alternatív rockkultúra – divatosan – a különféle megjelenési formáiban át van itatva.
A Storms-t kifejezésmódját tekintve a post rock egyszerű, könnyen befogadható válfajaként lehet jellemezni, ugyanakkor a szerzeményekben bizonyítják, hogy nem szűkölködnek ötletekben, ha hatásos gitárfrázisokról és ebből adódóan vezérmotívumokról van szó. Az album a bevált Storms-formulát követi, a zenekarnak pedig sikerül tíz olyan dalt összeállítania, amelyek motivikusan eléggé eltérnek egymástól ahhoz, hogy a lemez kellemes dinamikával haladjon előre. Ezért teljesen felesleges és hiábavaló gondolat az a félelem, hogy a „We Are Storms” esetleg unalmas lenne.
A játékon érezni, hogy a zenészek jó darab zenei utat tettek már meg. A lemez ugyanis élő érzetet kelt, mintha régi iskolás módon játszották volna fel. Vagyis olyan, mintha koncert lenne a stúdióban. És ez a zenekar zenei karakterét tekintve tulajdonképpen a maximum, amit a Storms a hangzás terén nyújtani tud. A srácok közben helyenként nyugodt részekkel mozgatják fel a dalokat, máskor a zajban ismétlődő frázisok fokozatosan erősödnek, majd egy másik ponton elcsendesednek (To Hell In A Handbag, I’ll Be Damned)). Ez az a hullámzó hatás és az abból fakadó hipnotikus érzet, amely így belopózik a dalok lényegébe.
A „We Are Storms” nagyon jó stúdiós debütálás, kellemesen kivitelezve azoknak a fülének, akik a szélesebb közönségből az alternatív hangzásokat kedvelik. Három zenei világ sikeres és merész összeolvadása egyetlen új zenei testté, amelyet a három zenész testesít meg. Hogy a jövőben mennyi alapvetőséget „áldoznak fel” a kísérletezés bátorsága oltárán, azt nem lehet megjósolni, de a Storms bemutatkozó lemeze a maga forrásánál méltóképpen tálalt, kellemesen post-rockos hangzású termék. Csak azt remélhetjük, hogy a jövőben nem válik a zenekar önismétlésének áldozatává.
Felállás
Sasha – gitár
Slobich – basszusgitár
Neven – dob
Produkció
Storms
Dallista
1. Nineteen Eighty Bore(03:35)
2. Up the Punks, Fuck the Drunks (02:32)
3. Mount Manhattan(02:53)
4. I Am Vile (03:36)
5. To Hell in a Handbag 04:02)
6. Gutless (02:55)
7. Heroine (04:09)
8. Hope Or Hype (03:12)
9. I’ll Be Damned (03:10)
10. The Bitter End(03:24)
