Előadó: Crowbar
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2011
Játékidő: 52:07
Értékelés: 4.5/5
Derekas hat évig tartott, mire a sludge metal veteránjai és a NOLA (a New Orleans, Louisiana rövidítése) szín úttörői, a Crowbar stúdióban is újra életre keltek. Az együttes vezére és alapítója, Kirk Windstein közben a Downban és a Kingdom of Sorrowban játszott, felhagyott a féktelen alkoholizálással, tavaly pedig teljesen új csapatot toborzott maga köré, és felvette a sludge-úttörők régóta várt új stúdiólemezét. A Sever the Wicked Hand az első Crowbar-anyag, amelyet Kirk teljesen józanon készített el, így a hír hallatán nagy kérdés volt, hogy nem megy-e ez a zene rovására. Az alkohol ugyanis a Crowbar-muzsika nagy tényezője volt.
Az Isolation (Desperation) szonikus bombájának első pillanataiban világos, hogy egyáltalán nem. A Crowbar a Sever the Wicked Handen még brutálisabban, még súlyosabban és még érzelmesebben szól, mint korábban. Egyenesen döbbenetes, hogy a srácoknak sikerült olyan lemezt készíteniük, amely simán felveszi a versenyt a Crowbar-diszkográfia legjobb pillanataival, annak ellenére, hogy Windstein ezúttal is teljesen új csapattal dolgozott. Az album vezérfonala ismét a Crowbarra jellemző, lassan gördülő, morgó hangzás, amelyet mélyen és súlyosan hangolt gitárok és Windstein szenvedő hangja hoz létre. Jól hallani, hogy a Crowbar az ősatyáknál, a Black Sabbathnál találta meg az ihletet, hiszen nem egy riff Iommi mesterműveit idézi, csak éppen a Crowbar még koszosabban szól, és az elsők között vitte a doom alaphangzásához a délies jegyeket. A lemez hallgatásakor már csak az marad hátra, hogy feltedd a tűzhelyre a jambalaya-leves fazekát, és egy nagy pohárba öntsél három deci Crown Royal whiskyt. A Crowbar lassú, iszapos riffjei olyanok, mint a lomhán hömpölygő, koszos Mississippi, amely a lusta folyás alatt kegyetlen sodrást és halálos krokodilcsapásokat rejt. Ezeket az állkapcsokat remekül mozgatják az egyszerű, de hatásos gitárvonalak, amelyek tízkilós kalapácsként csapnak le, és a Mississippin való lassú úszást könyörtelen túlélőharccá változtatják veszélyes sodrások, aligátorok és kígyók között. A ultranehéz hangzást Kirk szenvedő, mélyen érzelmes éneke tetézi, amely nyílt előadásmódjával remekül ötvözi a mély, vallomásos szövegek katartikus természetét – ezt talán a legjobban a The Cemetery Angels nyitó sora foglalja össze: „You Gave Me Wings Then Took the Sky Away.” A morgó éneket Windstein időnként gyönyörű tiszta énekre cseréli, a lassan gördülő, hatalmas riffek forrongó levesből pedig a megfelelő pillanatokban kiváló dallamos gitárharmóniák törnek a felszínre. Windstein és a srácok arra is ügyelnek, hogy a Dél koszos folyóin való lassú úszás ne váljon unalmassá és monotonná. A Sever the Wicked Hand tele van ilyen izgalmas pillanatokkal: a brutálisan gyors The Cemetery Angels és As I Become One féktelen agressziójával, a Liquid Sky and Cold Black Earth temetési himnuszként morbid riffjeivel, az A Farewell to Misery kórusénekkel megtámogatott, hátborzongató hangszeres közjátékával, …
A Sever the Wicked Hand bizonyíték arra, hogy a Crowbar legalább olyan erősen tért vissza, mint amilyen az utolsó stúdiólemezén volt, ha nem sokkal erősebben. Az új lemez talán a sludge-óriások pályafutásának legagresszívabb darabja, mindenesetre a legvallomásosabb és legbrutálisabban őszinte. Hol könyörtelen és gyilkos, mint a louisianai mocsarakban száguldó légcsavaros csónak propellerei, hol meg nyugodt és lassú, mint a Mississippi. A Sever the Wicked Hand egy testamentum, amellyel Windstein bebizonyítja alkotói erejét… úgy, hogy a Mississippi torkolatánál állva üvölti: NOLA, give me power! És a város olyan erőt adott neki, amelynek nincs párja!
Felállás
Kirk Windstein – ének, gitár
Matthew Brunson – gitár
Patrick Bruders – basszusgitár
Tommy Buckley – dob
Produkció
Kirk Windstein
Számlista
1. Isolation (Desperation)
2. Sever The Wicked Hand
3. Liquid Sky And Cold Black Earth
4. Let Me Mourn
5. The Cemetery Angels
6. As I Become One
7. A Farwell To Misery
8. Protector Of The Shrine
9. I Only Deal In Truth
10. Echo An Eternity
11. Cleanse Me Heal Me
12. Symbiosis
