Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Iwrestledabearonce
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2011
Játékidő: 31:46
Értékelés: 4.7/5
Ha az amerikai djent avantgárd mozgalom nonkonformista formáját, nevét vagy elképesztő ütőerejét próbálnánk megmagyarázni, lehetetlen kijelölni a világegyetem határait anélkül, hogy hasonlatokat kölcsönöznénk a hírlapok balesti rovatából, a ködös autópályán zajló brutális tömegkarambol képeit pedig ne kísérnénk egy leheletnyi jazzes soundtrackkel. Nagyjából így közelíthetnénk meg a louisianai négyes apokaliptikus víziróját és tökéletességét. A csapatot a kivételes, torokhangon is hatásos énekesnő, Krysta Cameron kormányozza, aki megtalálta a módját, hogyan számoljon le a múlt démonaival, a fájó emlékekkel és a mulandósággal, és közben vad körútra vigye a vérszomjas érzékiség meredélyein először a zenésztársait, majd a döbbent és lelkes hallgatókat is beleszője a tájba. Ezen a bizarr kiruccanáson az ismeretlenbe sem az esztétizálás iránti érzék nem hiányzik, sem a pillanatnyi őrületek karikírozott, bizarr karikatúrái.
A Ruining It For Everybody pontosan az, amire számíthatsz, miután a megrázott agyad valamelyest megnyugodott az It’s All Happening debütalbum első kóstolója után. Ez az a banda, akit könnyen megszeretsz, vagy olyan őszintén meggyűlölsz, hogy teljesen mindegy lesz, hogy az alapok tektonikusan a metal mélyébe vannak karózva, hiszen mindennek tetejére rá van aggatva az elektronika hagyománya éppúgy, mint a hetvenes évek diszkójának kicsiny szépsége vagy iszonyata. A brutalizált, vázlatosan megrajzolt érzéki képek közé pedig olyan gazdagon keveredik a báj, a gyengédség és az operettes pillanat, hogy a szervezet alig tud lecsillapodni és abbahagyni a remegést a sok barokkosan giccses stukkótól és a sorsnak való behódolás pszichedelikus mellékhatásaitól.
Korábban megemlítettem, hogy ez a debütalbum logikus folytatása, valójában azonban a Ruining It For Everybody félórás eposza evolúciós ugrás az érzékelés magasabb fennsíkjára. Az Iwrestkedabearonce fejlődött és letisztult, kicserélt pár gyenge láncszemet az előző katonaság soraiban, és szabadon kormányozta hajóját az ismeretlen sötét vizeire. Előbb ott volt a core, amelyet abszolváltak, aztán a maguk lázadó módján lerázták magukról, és megdúsították. Verejtékező vadállatok helyett ezúttal az ütős kvartett első torkának nonkonformista szépségét élvezheted. Ő a szépség mellett rengeteg jó szöveget is tud kínálni, egy gótikus díva perszónáját, és meggyőző kaméleonszerű vedlést a gyengéd, törékeny lánykából megfoghatatlan fúriává. Sok benne a túlzás, de az IWABO esetében minden értelmes és a helyén van. A zaj vászon, amelyre kollázsszerűen ragasztják a kivételes metrika darabjait, a gitárok és dobok csodálatos, pusztító hanghullámait, és a teli tüdőből kipréselt levegő lenyűgöző sóhajait. Az album terápiás katarzis, amely a Next Visible Delicious első ütemeitől a Button It Up záró pillanataiig ível.
https://www.youtube.com/watch?v=AhIlsqtYe-8
Közte pedig minden megvan: a tömegek hiszékenysége, akik bekajálnak mindent, amit a média elé tesz, a politika, a vallás propagandagépezete, vagy csak a világvége elkerülhetetlenségéről szóló örök mantrázás. Az utolsó pillanatok sötétebb témákhoz kötődnek: fiatal lányok elrablásához, meggyilkolásához és feldarabolásához. Az internet illúzióinak leleplezéséről van szó, a tehetetlenek bántalmazásáról és a megerőszakolásról a szó legelemibb értelmében, és az IWABO ezt is sebészi pontossággal veszi kezelésbe. Egyúttal sajátos kollázs és főhajtás is az elhunyt rokonok, nagyszülők és ősök előtt, akiknek hála a mi véres létezésünk és szenvedésünk egyáltalán szavakba önthető, és artikuláltan kapcsolódhat be annak a világnak az üres helyeibe, amelyben élünk.
https://www.youtube.com/watch?v=ekxrVujlSys
A zamatos tartalmon zamatos zene áradt végig, amely szórványosan vált át az elektronika szintetikus kitöréseiből. A mesterkéltség köpenyét pedig néha olyan finoman fejtik le a csontvázról, hogy elég világosan sejthető a metalos kifinomultság, a coreos ingatagság és a szerelem az újkori cyber jazz iránt is. Az imaginárium része a lemezen feltűnő vendégek választása is. A legfontosabb talán a lista utolsó neve lehetne: az All Shall Perish énekese egy csipetnyi férfias dühöt ad a Button It Up című dalhoz, de én magam jobban vonzódom a Fair To Midland énekesének, Darroh Sudderthnek a gyengéd, melankolikus melodikájához, aki a pszichotikus énekesnő szeretőjeként élvezetesen keveredik bele a Gold Jacket, Green Jacket dalkavalkádjába. Sok a különcség, és ennek tükre a mókás és kétértelmű címek sora. A csúcs a Karate Nipples című dal óriási szósora, a Deodorant Can’t Fix Ugly szarkazmusával szúr szemet, a Break It Down Comacho esetében pedig nem is a cím, hanem a dal záró ütemei döbbentik meg az embert, amikor az IWABO egészen természetesen vált át a visszacsatolásból Kyrsta nagymamájának egyik feltehetően utolsó üzenetébe, amelyet a lány üzenetrögzítőjén hagyott. Mi, kukkolók lakmározunk és mulatunk, Kyrsta pedig lelkesedéssel és csökkenthetetlen erővel alkotja tragikus vignettáit.
A Ruining For Everybody lemezt kétségkívül az emeli ki, hogy az IWABO megtisztult, és felkapaszkodott az identitása gerincére vezető meredek lejtőkön, anélkül hogy egy fikarcnyit is veszélyeztette volna a további eretnekség lehetőségét. A lemez kivételes és nyersen érzelmes, és bár makacs allergiám van a coreos sablon agyonhasznált receptjeire, biztosan állíthatom, hogy a szarok tengerében is akadnak csodás kivételek. Az Iwrestledabearonce kétségkívül egyike azoknak a ragyogó zenei briliánsoknak, amelyek miatt érdemes a core kietlen pusztaságának egére tekinteni, és legalább egy pillanatra megengedni magunknak, hogy ne műfaji címkék vagy egy infantilis borító alapján ítéljük meg a zenei tartalmat. A személyes szakadékok szélén járt skizofrén tánc időnként jó elemkombinációnak bizonyul, amelynek köszönhetően a vérbeli bűntény helyszínére való visszatérés átkozottul édes foglalatosság lehet …
Felállás
Krysta Cameron – ének
Steven Bradley – gitár, programozás
John Ganey – gitár, programozás
Mike Montgomer – dob, vokál
Mike ‘Rickshaw’ Martin – basszusgitár, vokál
Vendégzenészek:
– Miiko Scott – vokál a ‘Deodorant Can’t Fix Ugly’ című dalban
– Ashley Nicole – vokál a ‘Deodorant Can’t Fix Ugly’ című dalban
– Darroh Sudderth – vokál a ‘Gold Jacket, Green Jacket’ című dalban
– Herman Eddie Hermida – vokál a ‘Button It Up’ című dalban
Produkció
Steven Bradley & Ryan Boesch
Számlista
1. Next Visible Delicious
2. You Know That Ain0t Them Dogs’ Real Voices
3. Deodorant Can’t Fix Ugly
4. This Head Music Makes My Eyes Rain
5. It Is ‘Bro’ Isn’t It?
6. Gold Jacket, Green Jacket
7. Break It DownCamacho
8. Stay To The Right
9. I’m Gonna Shoot
10. Karate Nipples
11. Button It Up
