Előadó: Pagan's Mind
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 66:46
Értékelés: 2.5/5
A Pagan’s Mind kihozott magából egy olyan albumot, amely stúdiólemezeik közül minden bizonnyal a legkönnyebben megközelíthető a tömegek számára! Már az előző lemez, a „God’s Equation” (2007) is az egyszerűsítés felé mozdult el (ez a kifejezés ebben az esetben szinte túl durva), a „Heavenly Ecstasy” pedig ezt csak mélyíti, egészen a töréspontig. Nálam az a verzió van, amelyen két bónuszdal is szerepel, így összesen 13 szám hallható az albumon. Mivel ez a kettő nagyon hasonlít a lemez rendes anyagának többi részéhez, ezúttal 13 egyenrangú dal halmazaként tárgyaljuk a lemezt.
A Pagan’s Mind az európai eredetű prog metal bandák közé tartozik, amelyeknek sikerült kivívniuk maguknak egy jól felismerhető stílust a prog metal térképén. Az ember mindenképp azt várná tőlük, hogy új albumuk könyörtelenül bonyolult dalszerkezetek sortüzét hozza majd, bőséges prog metal ujjgyakorlatokkal nyakon öntve. A fiúk azonban láthatóan változásra vágytak, és más zenei irányt választottak. Mondhatnám, hogy egy kis forradalmat.
A kevesebb bonyolítás rovására a refrének kerültek a középpontba, és mellettük egyre inkább előtérbe lép a power metalos dalszerkesztési séma is. Vagyis versszak–előrefrén–refrén. Persze nem beszélhetnénk az album nagy hozzáférhetőségéről, ha a Pagan’s Mind olyan motívumokat kezdene kombinálni, amelyek nehezen férnek össze. Túl tapasztaltak ahhoz, hogy zsákutcába tévedjenek, így ettől nincs mit tartani.
A baj viszont az albumon máshol van. Az első fele kiváló, a másodikban viszont a dolgok kissé felhígulnak. De menjünk szépen sorjában.
Ha a nyitó Eyes Of Fire-ben a Pagan’s Mind még megmutatja prog metalos gyökereit, hiszen az igen kapható fődallamok ellenére „odapörköl” néhány vakmerő átmenetet, amelyek a zenészek hihetetlenül bravúros technikai csiszoltságára utalnak, addig az Intermission szó szerint lecsupaszított a prog metalos elemektől, és éppen ezért igazi power metalos rohamdal, nagyon ragadós refrénnel, amely a bombasztikus fennhéjázás szárnyán lovagol. Ez egy olyan szám, amely szerkesztett, rádióbarát változatban remek single-jelölt lenne. A Walk Away In Silence az album újabb ilyen pillanata, bár teljesen más hangulatot hoz a lemezre. Érdekes, hogy a billentyűk ebben a dalban egy halk hangfüggöny szerepére szorulnak vissza, amely csak erősíti a gitárriffek falának atmoszférikus hátterét. A Pagan’s Mind itt is ismét kihúzza a győztes pókerjét, a pompás refrénben pedig négy ász van a kezében. Íme, a második single-jelölt!
Mondhatjuk, hogy a stílus egyszerűsödésével együtt a produkció ütőereje is megnőtt. A riffek veszélyesebben fel vannak élezve, mint valaha. A gitárhangzás mélyebbre hangolt, modernül, elmosódottan szól, kevesebb kontrollal, az énekdallamokat pedig a dalokban szándékosan többször is torzítón vezetik át. Így „harap” az Into The Aftermath, amely a Pagan’s Mind pályáján kifejezetten különleges szám a kísérletezés és a divatos hóbortokkal való foglalkozás terén. De nyugalom! A zenekar a sok újdonság mellett is megőrizte jól felismerhető zenei arcát.
A Revelation To The End nyolc percben egyben tárja elénk a zenekar új arcát. Hihetetlenül találó cím! Ez a nyolc perc ugyanis elég ahhoz, hogy azonnal képet alkossunk a „Heavenly Ecstasy” egészéről. A számban beledobják az olvasztótégelybe a Pagan’s Mind klasszikus prog metalos elemeit, amelyekkel a zenekar mindig is elkényeztetett minket, ugyanakkor kiemelkedik a pompás (power metalos hangvételű) refrén, a dalt pedig néhány extrém gitárfrázis is színesíti, szándékosan modernül csikorgó-recsegő, elmosódott hangzással. És mégis. A zenekarnak ezúttal is sikerül megőriznie felismerhető arcát, ami azt jelenti, hogy ebben a kísérletben is megmentette a bőrét.
A Pagan’s Mind arcának egyszerűsítésével és a modern hangszerkezetek bevezetésével végzett egyik legmerészebb kísérletet a Follow Your Way hozza a lemezre. Az elmosódott, szétfolyó riff nyitva hagyja a teret, amelyet a Pagan’s Mind rutinosan tölt ki ragadozó ritmikai tömörséggel. Természetesen itt is ott van a fertőző, bombasztikus refrén-dallam, amely a zenekarnak a győztes pontokat hozza.
Innentől viszont az album kezd felhígulni. A Live Your Life Like A Dream sehová sem mozdul a melodikus aranzsírozás megkopott, ezerszer átrágott formájából, az utána következő, felpörgetett The Master’s Voice pedig az agresszív arc keresésében a Pagan’s Mindot leginkább az új Helloween hatókörébe viszi, ami nem éppen említésre méltó teljesítmény. Itt is hallunk torzító effekten átszűrt éneket, ami a hangzás modernizálására irányuló közös vágyat mutatja. A Never Walk Alone-ban is érdekesebb megoldások nélkül szólal meg a Pagan’s Mind, hasonlóan langyos érzéseket hagy maga után az utolsó előtti Create Your Destiny is. Ez utóbbiban rendkívül fontos a dobok munkája, amelyek az átmenetek mozgalmas szellemességével, főleg a dupla lábgép bölcs bevetésével hatékonyan töltik ki az űrt, amely az egyszerű, power metalos riffsémák sorjázása mellett marad. A dobok munkája ezen az albumon nagyon fontos, mert az előrelátható és kevésbé érdekes pontokon is fenntartja a szükséges dinamikát. A When Angels Unite émelyítő töltelék, amely két plusz percet lop el a hallgatótól. Szerencsére a végére odakerült a kiváló Power Of Mindscape, amelyben főleg a remek énekmegoldások és a zongoraaranzsok dinamikus kombinációja ragyog. Erősen atmoszférikus, ütős szám, amely a végén szerencsésen visszaviszi az albumot az első fele színvonalára. Pedig „bónusz” a jelzése.
Ez egy olyan lemez, amelyen a Pagan’s Mind azért, hogy hangzását közelebb vigye a modernhez, feláldozta egyedi kreatív érzékének egy részét, ami klasszikus prog metal albumaikat díszíti. Akaratlanul is egy lépést tettek hátra, pedig előre akartak lépni. A zenekar rajongói inkább csalódottak lesznek majd tőle, mint lelkesek. Tetszeni viszont főleg azoknak fog, akik ezt az albumot megelőzően nem ismertétek a zenekart, és nem terhelnek benneteket a korábbi munkái.
Az „kísérlet” félig sikerült a zenekarnak. Az album első felének számaiban a Pagan’s Mind bebizonyítja, hogy mindenben meg tudja őrizni jellegzetes szuverenitását, hiszen az újdonságok integrálása itt sikeres volt. Sajnos azonban van néhány töltelék, amely elveszi a lemez hitelét. Ezért a következő album nagyon fontos lesz a zenekar számára. Kiderül majd belőle, hogy a Pagan’s Mind sikeresen átvészeli-e a hangzása tervezett átalakulását, és közben megőrzi-e felismerhető zenei integritását, vagy végleg elveszíti a korábbi stúdiómunkáira épített hitelét. Szóval. Az új album nem rossz, a hallgatás után mégis ürességet hagy maga után, azzal a felismeréssel, hogy a Pagan’s Mind egyértelműen képes lenne jóval kifejezőbb erejű és kézzelfoghatóbb stúdiómunkákat letenni az asztalra.
Felállás
Nils K. Rue – ének
Jørn Viggo Lofstad – gitár
Ronny Tegner – billentyűk
Steinar Krokmo – basszusgitár
Stian Lindaas Kristoffersen – dobok
Számlista
1. Contact (0:48)
2. Eyes of Fire (5:48)
3. Intermission (5:41)
4. Into the Aftermath (5:18)
5. Walk Away in Silence (5:08)
6. Revelation to the End (8:32)
7. Follow Your Way (5:18)
8. Live Your Life Like a Dream (5:55)
9. The Master’s Voice (5:16)
10. Never Walk Alone (6:09)
11. When Angels Unite (2:03)
12. Create Your Destiny (5:49)
12. Power Of Mindscape (4:17)
