Előadó: Reece / Kronlund
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 41:01
Értékelés: 3.5/5
Emlékszik még valaki az „Eat The Heat” albumra? 1989-ben jelent meg. Persze, egy Accept-lemez. Na most, ami épp a kezemben van, az két zenész projektjének albuma! Az egyik a kiváló amerikai énekes, David Reece, a másik a producer, zeneszerző, hangszerelő és multiinstrumentalista Martin Kronlund (Gypsy Rose, Dogface). A Gypsy Rose „Another World” (2008) című albumán végzett közös munka hozta össze a két zenészt. Kronlund, aki a Gypsy Rose-t már réges-régen, 1981-ben alapította, később David Reece „Universal Language” (2009) című stúdiós szólólemezén is besegített, most pedig láthatóan megérett az idő arra, hogy tető alá hozzanak egy közös albumot a Reece/Kronlund név alatt, „Solid” címmel.
David Reece nem ismeretlen név a rockvilágban, hiszen már jó ideje jelen van a színtéren: 1984-ben például a Dare Force bemutatkozó albumán debütált énekesként, majd miután az Accept kirúgta, a kilencvenes évek elején megalapította a Bangalore Choirt, amely tavaly szintén kiadta visszatérő albumát („Cadence”, 2010).
Úgy tűnik, Reecenek albumról albumra egyre jobban megy a szekér. Persze rendkívül fontos, hogy Kronlunddal már régóta ismerik egymást, és hogy ez a páros – több mint nyilvánvalóan – remekül megérti egymást, amikor azokat a zenei ötleteket kell megragadni, amelyeket szalagra szeretnének önteni. Bár a mai világban helyesebb inkább azt mondani: „mp3-fájlokra”.
Érezni, hogy Kronlund a hard rock klasszikus svéd iskolájából jön, amelyet a Rainbow, a Deep Purple, a Thin Lizzy,… örökségén nevelkedtek. A „Solid” hangszerelései ezúttal sem tudják kikerülni ezeket a megjegyzéseket és párhuzamokat. Legközvetlenebbül az Edge Of Heaven című dal emlékeztet rájuk.
Reece úgy érik, mint a régi jó bor. A „Solid” során az érzések sorjázásában és a szövegek átadásában a lehető legváltozatosabb. Hangja a reszelős betéteknél egy pillanat alatt eszedbe juttatja, miért őt választották az Accept énekesének, ugyanakkor tiszta hanggal is képes közelíteni, így kibontja és fel is turbózza a dalok dallamosságát.
Kronlund producerként mindig is arról volt híres, hogy a hangzásban a gitárok vitték a prímet. Ez a produkció sem titkolja, hogy Martin kicsit több teret adott a gitárriffnek, és Reece énekének kíséretében a középpontba állította. Ez nem is csoda, hiszen Kronlund elsősorban gitáros. A billentyűk ezúttal a háttérben dolgoznak, kitöltő szerepben. Ezért most nem olyan elsődleges tényezők, amelyeknek mindenáron hatásosan kellene befolyásolniuk a hangulatok dinamikus fordulatait. A hangulathullámzás fő mozgatója Reece színesen formált éneke, amelyet többszólamú vokális harmóniák erősítenek. A billentyűk csak a félballadás Could This Be Madness című számban lépnek előtérbe, ahol a versszakokban meleg orgonahanggal melengetik a „átfagyott”, de érzéki Reece-hangot. Ezek az érzések megismétlődnek a két következő félballadás szerelmi drámában is, az I Remember és az I Would című dalban. Reece időnként úgy használja a reszelős hangot, hogy akaratlanul is a legendás Nicky Moore (Samson) hangját idézi. Ez főleg a felgyorsult rohamdalban, az Animals And Canniblas című számban kerül felszínre. Ha egy pillanatra összekacsintottam a Samson „Moore-korszakának” erejével, akkor nem árt megjegyezni, hogy Reece nagyon jól eligazodik akkor is, amikor Kronlund bluesos hangszerelést csempész a hard rock sablonjába. Ezt a lépést rendkívül szerencsésen testesíti meg a Magic Pudding, az album vége felé elhelyezve.
Tíz dal büszkélkedhet magas fokú koherenciával és minőségében kiegyenlített hangszereléssel, a megragadó refrének atmoszférikus csúcspontjaival. Skandináv módra tálalt dallamos rock tehát! Pompával fűszerezve, mégis érezhetően felcsavart riffekkel! A pompa leginkább az album bombasztikus nyitányában tűnik ki, a My Angel Wears White és a Samurai egymásutánjában, különösen felerősödik a komor Paint The Mirror Black című számban, valamint a The Dead Shall Walk The Earth című, rendkívül atmoszférikus, végzetes indulóban az album legvégén.
A „Solid” olyan album, amelyen Kronlund remekül beépítette és kihasználta David Reece énekének változatos hatókörét. Atmoszférikus, dallamos rockalbum, amely a produkcióban a gitárfrázisok hangsúlyára épül, és amelyet végig a komor drámaszínház hangulata tart egyben. Aki ismeri a Gypsy Rose, a Dogface, valamint a Bangalore Choir kiadványait, nem fog sokat tévedni a leírt „formátumot” illetően akkor sem, ha a „Solid” albumot berakja a CD-lejátszójába.” Ez ugyanis a David Reece és Martin Kronlund páros eddigi stúdiómunkájának legérettebb albuma.
Felállás
David Reece – ének
Martin Kronlund – gitár, basszusgitár
Hans in’t Zandt – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Tommy Denander – gitár
Andy Susemihl – gitár
Christian Tolle – gitár
Rikard Quist – billentyűs hangszerek
Produkció
Martin Kronlund
Számlista
1. My Angel Wears White
2. Samurai
3. Could This Be Madness
4. Animals And Cannibals
5. Remember You
6. Paint The Mirror Black
7. I Would
8. Edge Of Heaven
9. Magic Puddin’
10. The Dead Shall Walk The Earth
