Nula Kelvina : Možgani na paši
Kiadó: Celinka Records
Megjelenés éve: 2011. november
Produkció: Gašper Kržanc és Nula Kelvina
Műfaj: Alternative Rock / Pop / Jazz
A Nula Kelvina, a széles látókörű gondolkodók triója, stúdiós bemutatkozó lemezével, a „Možgani na paši” című albummal újabb zenei odüsszeiára hív: egy képzeletgazdagon kifinomult, lédúsan bőséges kifigurázás birodalmába, amely mindent kigúnyol, amit az emberi testecske és a benne rekedt lélekke érzékel, és amiről a természettudományos „bölcsek” ősidők óta azt tanítják nekünk (mondjuk inkább: azzal riogatnak), hogy ez a valóság (azt viszont nem mondják meg, hogy a szublunáris elv szerint ez egy borzasztóan apró és olcsón eladott semmiség). Mindez tehát tősgyökeres, szlovén eredetű prédikációba csomagolva. Zenéből, költészetből és vizualitásból.
A New York-i klubok tiltás előtti korszakának füstös, vén motozó tudata és a kabaré sanzonéneklése vegyül itt, szellemesen megtámogatva a basszusgitár, a dob és a billentyűk teljesen organikus hangzású alapvonalán zajló élő párbeszéddel; ezek a hangszerek a jazz, a blues, a swing és a country egyszerű és kiszámítható örökségén kanyarognak végig, átitatva a vezérdallamok melodikájával, olyannal, amilyet a szlovén tyúk térképén való létezés „sugárzó” energiája diktál. Mindez „csupán” stabil és főleg hű „támasz” a költészet rendkívül éles eszű, csípősen szarkasztikus előadásmódjának, amelyet bőven megszórt a szerelmi, szociológiai és egótripes témák szikrázó szellemessége. A kiengesztelhetetlen igazmondó Ota Pestnertől a régi jó borfarkas Janez Bončina Benčig mindenki talál majd valamit, amitől vitézül hegyezni fogja a fülét.
Ha a Laibach néhány évvel ezelőtti albumborítóján még találgatni kellett, melyik birkabunda alatt bújik meg a „Volk”, akkor a „birkabarát” Nula Kelvina a zenéje vizuális optimalizálásánál a „zappás” utat választotta, ahogy azt zenei-kifejezésbeli intellektusuk, vagy inkább művészi ösztönük diktálja. Képzeljetek el egy mosópor-reklámot, amelyen baktériumok szempontjából kifogástalan rét terül el, melynek uniform sterilitása legfeljebb golfpályaként működhet. Ezen a növényvédő szerekkel végletekig megmérgezett legelőn (a szlovén eredetet a háttérben álló Triglav árulja el) ártatlanul bóklásznak a kis birkafelhőcskék, amelyek nem mások, mint a „tömeg” kimosott agyai. Éppen a legszükségesebb, vagyis a legprimitívebb életfunkciók végzése közben látjuk őket. Többre nem is hivatottak, hiszen kimosott az agyuk. Mosás Nula Kelvinán.
Mivel egy zenei prédikációban nem érdemes Einstein relativitáselméletét keresni, a Nula Kelvina prédikátori intellektusának javát természetesen a költészetbe fektette. Mégpedig egy olyan időben, amikor ez a mi szegény, minden görbe szélért megbüntetett népünk vérszegényen is szomjazza az efféle művészi reflexiókat. Az újonnan felfedezett vidámpark alapjában véve nem találja fel a spanyolviaszt. A prédikációjával az örök bohóckodás magas színvonalú, szellemdús tartalmának hasonló előadói tájképébe illeszkedik, a Magnificótól a Slon in sadežig. A Nula Kelvina ehhez mindössze egy újabb képletet talált ki e tartalom újradefiniálására. Olyan képletet, amely különleges helyre teszi őket a szlovén zenei mozaikban. És ez a lényeg.
Az agyatokat könnyűszerrel legelni küldhetitek, mert a Nula Kelvina zenéje egyszerű és bizonyítottan könnyen befogadható. A fent leírt műfajkeverék archaikus sűrűjének szellemesen csípős szövedéke végig megőrzi a kidolgozott dallam formáját a vezérmotívumokban, a figyelem java része pedig természetesen elsősorban Marko Boh prédikátori hangjáé. Marko vokális interpretációjának karikírozásához nyugodt szívvel kölcsönvehetem azt a bevált megnevezést, amelyet RockLine-os kollégám, Peter Podbrežnik használ, amikor a Van Der Graaf Generator zsenijét, Peter Hammillt a „nyelves doktor” jelzővel illeti. A hasonlóság köztük több mint puszta véletlen, és mindketten természetesen nagyon is nyelvesek.
Ehhez külön köszönet jár a Celinka kiadónak is, amely jelenlétével lehetővé teszi, hogy a „csőcselék” közel kerüljön olyan zenekarokhoz, amelyek tele vannak szerzői éleslátással és egy kidolgozott egyedi darab kifejezésbeli határozottságával, ami manapság inkább ritkaság, mint szabály. Főleg, ha hozzászámoljuk a szlovén zenei élet hamis karikírozását a tartalmilag üres, de kereskedelmileg támogatott és erőltetett médiák részéről, amelyek a szürke eminenciások megrendelésére a sárga sorokra összpontosítanak, és közben fölöslegesen a zenei tartalmakba is beütik az orrukat. Mi, szlovének kiváló zenészek, művészek és alkotók vagyunk. Sokkal többen, mint öten. A „Možgani na paši” pedig egy gyöngyszem, amelyet a Celinka kiadó a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen talált meg. Feltétlenül hallgassátok meg! A szlovénség legőszintébb lényege költészetben és zenében. Mosakodjatok Nula Kelvinán, hogy az agyatokban a lehető legnagyobb szikra pattanjon!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Értékelés: 9.5 / 10
Számok listája:
1. Nisem še vrgel
2. Možgani na paši
3. V sanje se prebudim
4. Brez ljubezni
5. Pupa
6. Kdo ve
7. Lenuh
8. Igra brez meja
9. Tko kul
10. Škripnu lep
Felállás:
Marko Boh – ének, billentyűk
Klemen Kotar – basszusgitár, szaxofon, fuvola, csörgők, vokál
Jure Rozman – dob, vokál
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Gašper Kržmanc – gitár, vokál