Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Scar Symmetry
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2011
Játékidő: 43:07
Értékelés: 4.8/5
A Scar Symmetry a nevével ellentétben hétéves pályafutása alatt eddig öt igencsak aszimmetrikus, eltérően emészthető lemezt kalapált össze, amelyek közül legalább az utolsó kettő elég rendesen megfeküdte a gyomrot. A meglehetősen homályos és fárasztó Dark Matter Dimensions eposz után így már szinte hihetetlennek tűnt, hogy a svédországi Avesta városkából származó hatos képes lehet bármi olyannal meglepni, ami szilárd, és minden pompájával együtt is magabiztosan megállja a helyét. Mégis – meglepetések, sőt csodák még mindig történhetnek! Az idei nyilván az egyik ilyen év, pedig én is óvatosan, egészséges adag szkepszissel vágtam bele a hallgatásba.
Progresszivitás, vagy inkább a progresszívből merítő ihlet, ami zenei önkielégítéshez vezet, meg valami olyan hidegen racionálishoz, mint a djent? Mostanában sokféle nézőpontot hallottam magáról a progresszivitás problémájáról, én viszont abból a szilárd hitből és alaptételből indulnék ki, hogy a Scar Symmetry a progresszív death metal zenekar iskolapéldája. És mi is a progresszív a death metal mesék ötödik gyűjteményében? A srácok technikai felkészültségét és ötletgazdagságát kétségkívül nem lehet vitatni, ami az első naptól tükrözi az elszántságukat, ha pedig mindehhez még koncepció is áll a lemez magjában, akkor annál jobb a dolog. Tartalmilag Henrik Ohlsson dobos úgy írta le a lemez koncepcióját, mint törekvést arra, hogy feltárják az uralkodó elit rejtett szálait és karmait, amely az egész emberiség életét és gondolkodását irányítja, hogy elérje a teljes bolygó feletti abszolút uralom célját. A hallgató elé így árnyékkormányok, nagy despoták titkos vérvonalai tárulnak, a Scar Symmetry pedig még egy lépéssel tovább merészkedik, és szavakba önti az intelligens hüllőfaj metafizikai hegemóniáját. A sötét kilátástalanság körforgásából az egyetlen kiút, ha az emberiség felébred, s ezzel a láthatatlan birodalom minden bilincse lehullhat, a világ minden elméje pedig lemoshatja magáról a leigázottság szellemét. Az emberiség ugyan vágyik rá, hogy valamiféle biztonságos keretek között maradjon, az új kor urai pedig médiahipnózissal ringatnak minket álomba, miközben előtérbe olyan dolgok kerülnek, amelyeknek valójában nincs igazi súlyuk és jelentőségük. A Scar Symmetry viszont arra szólít fel, hogy lépjünk ki ezekből a merev, korhadt keretekből, magát a láthatatlan birodalmat pedig a maga módján vakító fénnyel árasztja el, olyannal, aminek nemigen lehet ellentmondani. A tartalom az egyik dolog, ami viszont a zenében tényleg számít, az maga a zene.
A lemez teljes zenéjét Jonas Kjellgren gitáros, aki egyben a producer is volt, és Per Nilsson gitáros szerezte, az egész 2010 novembere és 2011 januárja között öltött formát a Blacklounge és az Abyss stúdióban. Az ötödik lemez egyúttal a második, amelyhez már nem volt elég egyetlen énekes torok. A Lars Palmquist kristálytiszta, letisztult hangja és Roberth Karlsson torokból jövő morgása közötti jellembeli különbség ismét kiválóan érvényesül, ők ketten töltik be a mikrofon mögötti űrt Christian Älvestam távozása után. Őszintén szólva mindketten több mint meggyőzően, kiválóan végzik a dolgukat. A zenekar Christian idejében meglévő mojója így visszatért, ha pedig figyelembe vesszük, hogy maga a zene sokkal organikusabb és minden tekintetben csiszoltabb, világossá válik, hogy a fiúk ismét jó úton járnak. Nincsenek felesleges riffek vagy ötlettelen, üres szólók, mind a 43 perc dübörög az energiától, a ritmustól és a dallamrobbanásoktól, az Unseen Empire pedig mindazokat a zenebarátokat is képes megszerezni, akik a pompára, a nagy arénahangzásra és a fáradhatatlan zenei szórakozásra vágynak. Az Unseen Empire egy lépéssel túllép a Dark Matter Dimensions lemezen amúgy szükséges érzékeket újrarendező pillanatán, sőt a Holographic Universe című, Christiannal készült utolsó stúdiókirándulást is überelli. Ezt mind a kilenc dal alátámasztja, amelyek tiszta egyensúlyban vannak a technikásság, az ütőerő és a dallam folyékony áramlása között. Hangsúlyozzuk még egy dolgot: a progresszív feszültséget, amely higgadt, középtempós lüktetéssel morzsolódik át olyan dalokon, mint az Illuminoid Dream Sequence, Extinction Mantra, Domination Agenda vagy The Draconian Arrival, és amely egy cseppet sem tesz kárt a nyitó The Anomaly, a Seers Of Eschaton, az Astronomicon vagy a záró Alpha And Omega súlyos metrikájában. Mindenki talál valami kedvére valót, a kivételességből most nincs hiány, a hallgatói csúcspontok pedig ezúttal őszintén, egymás után sorakoznak, és az elkerülhetetlen végső eksztázishoz vezetnek, a test minden idegvégződését felvillanyozva!
Zárszóként annyit mondhatok, hogy ahány ember, annyi ízlés, az igényességre és tartalomra mindig éhes lelkem viszont az Unseen Empire lemezzel alaposan jóllakott. Az album kivételes, a szívemben és a gondolataimban pedig újra megerősödik a hit a gránitkemény svéd metalszínterben – persze néhány kisebb hibával együtt, amelyeket az olyan kiváló munkák, mint az új Scar Symmetry album, elhomályosítanak és kozmetikusan elsimítanak! A katarzis tehát tökéletes, a fülek pedig olyasmit kaptak, amiből nyilvánvalóan még jó sokáig táplálkozni fognak! Az Unseen Empire távolról sem az a lemez, amely akár egy pillanatra is csalódást okozna, vagy cserben hagyna titeket, ezért a meghallgatását és a megvásárlását több mint ajánlom.
A kritika a RockLine és a Rock Hard Slovenija együttműködésében készült.
Felállás
– Roberth Karlsson – growl
– Lars Palmqvist – tiszta ének
– Per Nilsson− szóló- és ritmusgitár, billentyűk
– Jonas Kjellgren – ritmus- és szólógitár, billentyűk
– Kenneth Seil – basszusgitár
– Henrik Ohlsson – dob és ütőhangszerek
Produkció
Jonas Kjellgren
Számlista
1. The Anomaly
2. Illuminoid Dream Sequence
3. Extinction Mantra
4. Seers Of The Eschaton
5. Domination Agenda
6. Astronomicon
7. Rise Of The Reptilian Regime
8. The Draconian Arrival
9. Alpha and Omega
