Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Grand Design
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 49:08
Értékelés: 3.5/5
Ez a banda hihetetlen. Pontosan azt csinálja, amit a Def Leppard a „Hysteria”, az „Adrenalize” és a „Pyromania” albumokon. A svédeket mindig is kiváló utánzóknak tartották, és ehhez mindig bőven elég volt a veleszületett hevük, amellyel mindenben a tökéletességet hajszolják, amibe csak belefognak. Ez egy igazi tribute a Def Leppard AOR/melodic rock korszakbeli albumaihoz, vagyis tisztelgés azok előtt az idők előtt, amikor a Def Leppard hangzásbeli és stílusbeli mércét állított a világ rocktérképének szórakoztatóparkjában (ma már sajnos csak sikertelenül próbálják követni őket).
Ti, igazi melodikus rock-rajongók, ezt az albumot kötelező végighallgatnotok, mert ha az igazi melodic rock tésztából gyúrtak, akkor az idézett Def Leppard-lemezek esszenciája ott folyik az ereitekben. Persze felmerül a költői kérdés, hol a határ az objektivitásnak az album minőségének megítélésénél, főleg ha a saját szerzői találékonyság mércéjéhez érünk, amiből – kezet a szívre téve – meglehetősen kevés van ezen a lemezen. Szerencsére Palle Saether énekes nem Joe Elliot, bár néhol igyekszik az lenni, mégis, amikor a produkcióban a hangja „elbújik” a többszólamú harmóniák vastag rétege mögött, még erősebb az az érzés, hogy az albumon az igazi Def Leppard játszik. A másolat és az eredeti hasonlósága ugyanis döbbenetes. Néha annyira az, hogy az ember már nem tudja, az „Idolizer”t csak afféle tréfának és paródiának vegye-e, vagy komolyan.
A Grand Design már a 2009-es „Time Elevation” debütálással is szemérmetlenül kacsintgatott a fent idézett Def Leppard-albumok világa felé, és az „Idolizer” ezen nem változtat. Talán még szembetűnőbben mossa el a hangzásbeli és kifejezésbeli árnyalatokat, ugyanakkor még szemtelenebben merít a említett Leppard-albumok produkciós jellemzőinek alapjaiból. Még a promóciós CD-t kísérő reklámanyag is (már előre) Def Leppard-klasszikusként írja le az albumot.
Fussuk át gyorsan az albumon rejlő poénokat. Ha a balladás beütésű Your Love’s Runaway-t nézzük, egyértelmű, hogy a Hysteria-sablon követése is közrejátszott, a Get On With The Action-ben találunk párhuzamokat az Armageddon It-tel, a Stealin’ My Love a Too Late For Love felé húz, a Leppard-klasszikus Let’s Get Rock ismerhető fel a Grand Design saját himnuszában, a Rock Back To The 80s-ban, az Outogrpah a „outogpraph” többszólamú harmóniás skandálásával nem tud kitérni előle, hogy a Photograph-ra emlékeztessen, pedig a refrén másképp van felvezetve, az Addiction To Love pedig a Love Bites-ot idézi. A Leppard-klasszikusok kacsintgatásától nagyobb eltérés a Lets Rawk The Night-ban vagy/és a You Are Gonna Dig-ban található, de a Leppard-poénokat itt sem kerülhetjük el, ha a produkciót is hozzávesszük.
Palle Saether az ausztrál White Widdow „Serenade” (2011) című albumának hangzásával már jelezte, hogy kisujjból kirázza a tipikus „eighties” hangzásszerkezetek felélesztését, az „Idolizer” című Grand Design-albumon végzett munkája pedig megerősíti, hogy a pasi igazi AOR-tudor, hiszen a három klasszikus Leppard-album produkciós felépítésének uralásánál magasabbra aligha lehet jutni. Ha ez az alapelv egyszer világos, akkor kitárul minden titka a nyolcvanas évek AOR- és melodic rock-poénjai klasszikus retorikájának himnikus, arénára szabott bombasztikájának. Szóval a múltban élni is nagyon hasznos tud lenni.
Elsősorban le kell majd nyelnetek egy kis nyálat, ha zavar a másolás, mert egyébként az egész kiválóan van összeszőve. Az album jellegzetessége a kifejezett bombasztikusság, a mohón ragadó, ultradallamos refrének, amelyek már az első hallgatásra begyújtanak. A dalok mesterien kicsiszoltak, szétfeszíti őket a hangzásbeli és az aranzsírozásbeli tökély. Ez az az album, amely a legjobban akkor működik, ha éjszakai autózás közben pörög a CD-lejátszóban, vagy ha a kedvenc lányoddal az ágyban múlatjátok az időt. Ettől nincs eltérés. A banda Def Leppard-megszállottsága egy pillanatra sem enged ezen a lemezen. Egyetlen percre sem.
Felállás
Pelle Saether – ének
Peter Ledin – gitár
Dennis Vestman – gitár
Anders Modd – basszusgitár
Richard Holmgren – dob
Produkció
Pelle Saether
Számlista
1. Get On With The Action
2. Change Me Up
3. OughtoGraugh
4. You Love’s A Runaway
5. Stealin’ My Love
6. Let’s Rawk The Nite
7. Addiction For Love
8. Idolize Me
9. Rock Back To The 80s
10. You’re Gonna Dig On It
