Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vicious Rumors
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 51:28
Értékelés: 4/5
Visszatér a Vicious Rumors. A legutóbbi stúdióalbum, a „Warball” megjelenése után öt évvel idén márciusban megjelent a zenekar tizedik stúdiólemeze, a „Razorback Killers”. Egy olyan évtized után, amelyet három félresikerült kiadvány, tele szerencsétlen hang- és stílusbeli kísérletezéssel bélyegzett meg, a „Warball” 2006-ban jelezte, hogy a Vicious Rumorsnál is elérkezett a reneszánsz ideje.
A két utolsó lemez közötti öt év nem kis szünet. Úgy tűnik azonban, hogy a dolgok nem mehettek gyorsabban. A zenekar főnöke, Geoff Thorpe az új album felvételére ismét gyökeresen felforgatta a felállást, és csak az eredeti dobost, Larry Howe-t tartotta meg. A csendben múló évek viszont végül Thorpe fejét is kijózanították, így úgy döntött, hogy hagyja a Vicious Rumorsot új reneszánsz virágzás felé úszni, és megtartja a „Warball” kijelölt zenei irányát. Ha az új lemezeikkel megy ez a Helstarnak, a Heathennek, a Forbiddennek, az Exodusnak, az Anthraxnek és a Testamentnek, miért ne tudná a Vicious Rumors is a nosztalgia hangján megszólalni?
A „Razorback Killers” így a „Welcome To The Ball” óta az első lemez, amelynek zenei párhuzamai az együttes aranykorához kötik. Ez nagyjából az 1985 és 1995 közötti évtizedet öleli fel. Geoff Thorpe nemcsak megőrizte a „Warball” által jelzett fordulatot a hagyományos, ó-iskolás amerikai „speed metal” alakzat felé, hanem azt is elérte, hogy a modern hangzásvilággal évek óta folytatott kacérkodását végre sikeresen beleolvasztotta ebbe az ó-iskolás formába, amely a hagyományos „speed metal” indítékok mellett természetesen a „Bay Area thrash” metal alapelveit is felidézi. Hogy a zenekart ehhez a mozgalomhoz sorolják, bár a Vicious Rumors éppen San Franciscóból származik, nem a legszerencsésebb, hiszen a Vicious Rumors már 1979-ben megjelent a színtéren, amikor a metalhoz még kicsit másképp álltak hozzá.
A „Razorback Killers” kiváló lemez. Kivételes a produkciója: a keverőpultnál ezúttal Juan Urteaga ült, aki például a legutóbbi Heathen-albumot és a Vicious Rumors előző lemezét is producerelte. Tehát nyers, extrém hangos, és ahogy a cím is sejteti, pusztító! Az album lüktet, a hang építőkockái rendkívül felcsavartak és kontrasztosan kiemeltek. A basszusgitár tépése és csörgése végig jól kivehető, Larry Howe kiváló munkája pedig diadalmas pillanatokat ér el a bravúros dobátvezetéseken és a dupla lábdob mérgező bevetésén – a Right Of Devastation című tarolás erre a legmegfelelőbb cím. A riffek ölelése mérgező, hamuvá égető, hatalmas hangfalat épít. Erre rétegződnek a kétszólamú, tercelt harmóniák és/vagy a pengeélesre fent gitár-„lickek”, amelyek még mélyebbre viszik a végzetes, drámai hangulatot (a megragadott hangulati állapotok az album egyes pontjain egyenesen „gonoszul” hatnak), közben pedig lehetetlen elmenekülni a Thorpe/Morgan páros kivételes szólómunkája elől, amely az album teljes játékideje alatt lenyűgöz.
Brian Allen az az énekes, akit egy ilyen felépítésű lemez többet is megkövetel. Hangszíne ráadásul az eddigi Vicious Rumors-énekesek közül a legszebben közelíti meg az elhunyt Carl Albertét. A középső fekvésben Allen rendkívüli erőt bont ki. A Pearl Of Wisdom olyan dal, amelynek vezérriffje thrashes felépítésű, és amellyel a Bay Area-mozgalom hívei azonnal összebarátkoznak; egyben olyan példa, ahol Allen a legszemléletesebben megmutatja, miért harcolta ki a helyét a Vicious Rumors énekeseként. A középső fekvésben hangja vágóan pusztítóvá válik, a refrénben aztán néhány extrém, kiváló „sikollyal” lövi át a hallgató fülét, amelyek gyorsan Rob Halford (Judas Priest) vagy Ralf Scheepers (Primal Fear) nevét idézik.
Az All I Want Is You és a Let The Garden Burn című dalban Geoff Thorpe is megengedett magának két vezető énekes kiruccanást. Hangja rendkívül magabiztos. Világos, hogy az évek során Geoff sokat tapasztalt, és az előadásmódja is általában fejlődött, ha eszünkbe jut a gyatra vokális teljesítménye a „Something Burning” (1996) című lemezen. Geoff főként hálás háttértöltelékként működik közre az énekben, ami a dalok dinamikáját is kiemeli. Allen vezető énekére gyakran rakódnak rá többszólamú, utcai bandák kiabálását idéző „gang screams”, ami a speed és thrash metal ó-iskolás elemeire jellemző. Mindez az apokaliptikus víziókat szolgálja, amelyeket a „Razorback Killers” hangulata sorakoztat fel.
Ezen a lemezen érdekes társaság vendégszerepel kiváló zenészekből. A Bloodstained Sunday és a Pearl Of Wisdom szólóit és tercharmóniáit a Vicious Rumors egykori gitárosa, Mark McGee játssza fel, a szólóakrobatika remekeivel való összecsapás ragadozó hevének pedig nem látni a végét, amikor a Murderballban beteszi a magáét a „fenséges” Testament-gitáros, Eric Peterson, és ugyanígy a Deal With The Devilben sem, ahol a Night Ranger gitárosa, Brad Gillis csatlakozik szólóval a társasághoz. Utóbbi rövid ideig a Vicious Rumorsszal is dolgozott.
Az új Vicious Rumors-album pontosan az, amit a zenekartól mindezek alatt az évek alatt keresünk. Olyan lemezt tettek le az asztalra, amely a legőszintébb visszanyúlás a zenekar aranykorához, ugyanakkor a hangzásbeli megoldásait tekintve a 21. századra nézve is rendkívül modern. A „Razorback Killers” emellett rendkívül gördülékeny album, amely nem tűri a nehézkesen összeegyeztethető motívumokat, ami a „Warballról” még nem volt teljes mértékben elmondható. A teljes játékidő alatt zavartalanul élvezhetjük a régi amerikai speed metal mesterség és a Bay Area thrash metal mozgalom elemeinek ragadozó és hiteles keverékét. Természetesen a hiteles Vicious Rumors-mágia dirigálása alatt összefaragva. És a modern produkciós megoldások fényében, ami különleges kifejezőerőt ad a lemeznek. Ez tehát egyedi zenei alkotás, amilyet a Vicious Rumors a mai napig nem adott ki. Remélhetőleg Thorpe magánál tartja ezt a felállást, addig kalapálja a vasat, amíg az izzik, és kitart a zenekarral a „Razorback Killers” által kijelölt úton.
Ez a lemez egyszerűen nem lehet rossz. Mert egy rókaravasz társaság működik közre rajta, amely pontosan azokba a dolgokba vágott bele, amelyeket a lényegét tekintve a legjobban ural!
Felállás
Brian Allen – ének
Geoff Thorpe – gitár, háttérének
Kiyoshi Morgan – gitár
Stephen Goodwin – basszusgitár
Larry Howe – dob
Produkció
Geoff Thorpe & Juan J. Urteaga
Számlista
1. Murderball (4:09)
2. Razorback Blade (4:15)
3. Black (6:01)
4. Bloodstained Sunday (5:52)
5. Pearl of Wisdom (6:34)
6. All I Want is You (4:28)
7. Axe to Grind (3:37)
8. Let the Garden Burn (5:08)
9. Right of Devastation (4:23)
10. Deal with the Devil (7:08)
