Előadó: Work of Art
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 55:13
Értékelés: 5/5
A Work Of Art fantasztikus svéd AOR-revivalista banda, amely három éve, az „Artwork” címú nagylemezes debütjével hívta fel magára a figyelmet. A nagyvilág és a kritikusok tárt karokkal fogadták és üdvözölték a lemezt. Nem ok nélkül: az AOR-rock és az új kiadványok terén az „Artwork” kétségkívül a csúcson van, ha nem egyenesen a 2008-as év kiadványainak éllovasa.
A három hosszú év várakozás bőven megérte, és a Work Of Art – ahogy azt az album szerencsésen megválasztott címe is sejteti – határozott lépésekkel fejlődik tovább. A zenekar már az első lemezével jelezte, hogy olyan melodikus rockot játszik, amelyet végig átsző a pozitív lelki tartás tiszta érzete: annak az embernek a hozzáállása, aki rettenthetetlenül szembeszáll a kis csatákkal, amelyeken a mindennapok meghatározott életpályáján át halad.
A csapat már 1992-ben megalakult, mégis sok víznek kellett lefolynia, mire eljutott odáig, hogy a szó testté lett. A Work Of Art-féle skandinávok nagy perfekcionisták: értik a hangzást, és nagy tágassággal, gazdagon játszanak a kontrasztokkal. A stúdió kínálta megoldások arzenálját bő kézzel merítik, az elért eredményekből pedig gond nélkül kihozzák a maximumot, hiszen láthatóan csak akkor elégedettek a munkával, ha 100%-ig biztosak benne, hogy egyetlen, akármilyen ártatlan hibácskát sem követtek el.
Az „In Progress” hozzáállása az „Artwork” karakterének további elmélyítése. Ez azt jelenti, hogy a Work Of Art alapvetően továbbra is az AOR kiindulópontjaihoz tartja magát, amelyek az amerikai nyugati parton született AOR-irányzat, például a Journey és a Survivor munkáiból merítenek ihletet. Az alapos tapasztalatról és megtett zenei kilométerekről árulkodó ravaszságból pedig nincs hiány, amikor a Fall Down és a záró One Step Away számmal találkozunk: a hallgató képtelen megszabadulni az érzéstől, hogy a Work Of Art nagy példaképe a valaha volt egyik legkifinomultabb rockzenekar, a Toto. Már az első lemezen a Camelia című dallal is ilyen érzéseket keltettek, az új számokban összegyűjtött zenei megoldások pedig megint a Toto zenéjének elemeivel kacérkodnak. Persze nem másolatról van szó! Csupán néhány szerkezet beépítéséről, például az ütőhangszeres alapritmusokról, a szintetizátorok hangzásáról, a One Step Away hangszeres részében pedig még a gitárriff és a billentyűk közti párbeszédről is, amelyek a szólózásban jazz-trükköket is felhasználnak.
A leírt csavarok ellenére a Work Of Art továbbra is a melodikus rock skandináv irányzatának képviselője . A vezérmotívumok dallamossága így határozottan közelebb áll az olyan hard rock formációkhoz, mint a Treat, az AOR-os Bad Habit, vagy ha úgy tetszik, végső soron az ABBA-hoz, mint bármi máshoz, a „west coast” irányzattal való összevetés értelme azonban a hangzás produkciójában rejlik. A Once Again például közepes tempójú dal, amelyet egyenesen úgy hangszereltek, hogy gond nélkül kiválóan működne a Survivor, a Pride Of Lions soraiban vagy a Survivor egykori énekese, Jimi Jamison szólólemezén. Tehát „puha” megközelítés, a hangszerkezetek részletgazdagon kifinomult kidolgozása, az egyes építőelemek világos kiemelésével. A billentyűs függönyök kollázsai és a gitárfrázisok használata (szándékosan kicsit magasabban csengenek) közötti kontraszt egyértelműen kidomborodik, kristálytiszta, edzett kontrasztokkal dolgozó hangzással. Amikor ehhez még becsatlakoznak a basszusvonalak mély hangjai, maga a hangzás kivételes háromdimenziós profilt ér el az elemek teljes szimbiózisában, amelyben egyik sem vezet, ehelyett tökéletes hangzási egyensúly uralkodik köztük. Ehhez jön pluszban, pontot téve az „i”-re, Lars Säfsund kiváló, technikailag hibátlan éneke, a refrénekben pedig a kötelező többszólamú vokális harmóniák, amelyek tovább mélyítik a gazdag, teátrális hangulatot a megtöltött középső sávok színházi atmoszférájával! Ezek magas dinamikai ívben tartják az albumot a teljes játékidő alatt, és nem hagyják, hogy a hallgató levegőhöz jusson, hiszen végig a kontrasztos hangulati állapotok magas fokú élvezetével van elfoglalva. A The Great Fall a tökéletesség elérésének retorikájával megkomponált dalszerzés tiszta diadala! A Castaway versszakában az Alliance szuperrock zenekar első két albumának energiája szólal meg, főleg a vezető gitárfrázisnak (enyhe bluesos fátyol) és Lars Säsfund versmondásának köszönhetően, amely Robert Berryhez is közel kerül.
Nehéz kiemelni az „In Progress” csúcspontjait. Keresd meg őket magad. Ez a lenyűgöző album nem ismer hibát. Hibátlanul összecsiszolt. Olyan lemez, amely kivételes pozitív vibrációkkal tölti fel a hallgatót, ami manapság inkább kivétel, mint szabály, ha a mai helyzetet a nyolcvanas évekhez hasonlítjuk, amikor a világ még tele volt optimizmussal és az alkotói lelkesedés pozitív beállítottságával, az AOR pedig a tömegek általános támogatásának óriási szárnyán lovagolt.
Az „In Progress” az a lemez, amely a fiatalabb generáció melodic rock/AOR-revivalista próbálkozásai közül – ezek általában Skandináviából érkeznek – a megragadott hangulatával a legintenzívebben köti össze a hallgatót az AOR aranykorával. Reméljük, hogy ez az album szélesre tárja a zenekar előtt a kapukat, és a Work Of Art turnéra indulhat, végre pedig színpadon is életre keltheti zenei nagyszerűségét . Az „In Progress” remekmű, amelyet be kell sorolnotok a gyűjteményetekbe, ti, vigasztalhatatlan „eighties”-nosztalgikusok és melodikus rock-rajongók.
Felállás
Lars Säfsund – ének
Robert Sall – gitár, billentyűk
Herman Furin – dob
Produkció
Work Of Art
Számlista
1. The Rain
2. Nature Of The Game
3. Once Again
4. Never Love Again
5. Eye Of The Storm
6. Until You Believe
7. The Great Fall
8. Call On Me
9. Emelie
10. Fall Down
11. Castaway
12. One Step Away
