Kiadó: Nostromo Records
Megjelenés dátuma: 2011
Produkció: Grega Habič
Az album hossza: 44.16 perc
Műfaj: Instrumental Rock / Art Rock
Értékelés: 9.0/10
Két évvel a „Self Destruct Sequence” megjelenése után friss stúdióalbummal tér vissza a zenei színtérre a szlovén gitármágus és „mastermind”, Grega Habič. Aki a szlovéniai zene „fertőzetlen” köreiben mozog, annak ez a név már túlságosan is ismerős. Grega ugyanis azon alkotó zsenik szűk csapatához tartozik, akik esküt tettek rá, hogy megőrzik és folyamatosan táplálják a saját művészi szabadságukat. Szlovéniában viszont átok ül az „akármilyen zseni” életén: nem marad más, mint hogy bármi mással keresd a kenyered, csak a zsenialitásod eladásával ne. Hacsak nem rejtegetsz lókötő tehetségeket, mert azokat évek óta támogatják, a politikai elittől kezdve az államhierarchián lefelé. Grega olyan ember, aki zsebre vághatná a zizegő zöldhasúak bálaszámra érkező tömegét a szlovén popsztárok kísérőzenekaraiban, ő mégis a dacolás rögös útját választotta. Ne értsetek félre: külföldön az ilyen zenészeket és koncertgladiátorokat, mint Grega Habič, tárt karokkal fogadják, úgyhogy reméljük, hogy Gregának minél előbb sikerül az áttörés, és sikeresen átszökik külföldre.
Egy zenész, akire mi, szlovének, igazán büszkék lehetünk! Az „Open Heart Surgery” elmélyíti és kitágítja azokat a kifejezésbeli horizontokat, amelyeket Grega mostanáig, a „Self Destruct Sequence” albumot is beleértve, feltárt, és új arcában mutatja be a zenészt: Grega még jobban megformálta a profilját, még tisztábban kiszűrte a zenei látókör világosságát, miközben a zenei tartalom előtérbe állítására fókuszál. Az album Grega Habič eddigi pályafutásának legérettebb, legfókuszáltabb és hangzásában leginkább kicsiszolt darabja. Az érettséget különösen néhány kifinomult szakasz példázza, ahol Grega minden eddiginél jobban támaszkodik a jazz hagyományára, ami kétségkívül sikeresen elmélyíti a kutatói vénáját és az éhes zenei kísérletezőkedvét.
A produkció élőbb, mint valaha, még a programozás is többnyire kiválóan álcázott, Mika Jusilla mester pedig a végső masteringben optimálisan kiemelte az egyes hangzáskollázsok kontrasztjait, így ívelve át a hangkép spektrumának bravúrosan megszőtt, háromdimenziós végső képét.
Grega, aki ezúttal is minden gitárt ő játszott fel, a dobokat programozta, néhány billentyűs szólamot hozzátett, a basszusgitárok zömét pedig szintén ő játszotta (kivéve a 2 L8 4 Tears című számot, ahol Matej Sušnik vendégszerepel), az új albumhoz ismét az amerikai, sokdimenziós zenész, Jesse Adams közreműködését kérte. A Habič / Adams páros sajátosságát a Fighting The Undertow foglalja össze a legszemléletesebben. Sötét szám, ahol az ilyen kísérletező szövetségben remekül fog kezet a vészterhes színházi érzék, Adams verselésének pszichés frenetizmusa és ritmikus költészete, valamint Grega Habič jellegzetes gitáros „frizuráinak” levetkőztetett, mozgalmas figurációja. Az album a Pig fenyegető, dühödt riffjével nyit. Élőn szól, a thrash riffben igazán „amerikai”, divatosan elmosódottan morajló, és megőrzi Habič felismerhető kézjegyét, amelyet az előző album működése megtestesít. A Pig emlékeztet rá, milyen, amikor a disznó a vályúhoz jut, ugyanakkor megtévesztő is lehet: közvetlen riffes provokativitásával és „reszelős” zajával olyan gyanút kelt, hogy riffgyártásra épülő albummal van dolgunk. Ez a hatsínű elmélet korai, közvetlen kinyilatkoztatása az albumon, amely tömören, négy percben leírja, miből gyúrták Grega Habičot. Kiváló választás az album nyitányának, ami automatikusan arra készteti az embert, hogy hegyezze a fülét, és élvezettel adja át magát ennek a remek darabnak a további feldolgozásának
Az Alyx az a pillanat, ahol először kapcsol be az albumon a jazzel való bőséges kacérkodás, kacér funk ritmusba szőve, a háttérben wah-wah riffel megerősítve, ismét Grega Habič tipikus gitárbeszédével megrakva, kissé oldja a feszült kezdést, míg a Mirror teljesen lecsillapítja az album nyitó dühét. A Mirrorban csillan meg először a gitáros kifejezésbeli finomságának ereje a gitárbeszéd előadásában, ez a beszéd pedig biztonságos menedékre talál kollégája, Robert Humar billentyűs szerkezeteiben, amelyek mesterien tartják a díszletet. A különösen dallamos 2 L8 4 Tears a jazz fúziójának elmélyítését hozza, Adams énekének világos fűszerével.
Az Alchemist és közvetlenül utána a Devil’s Whisper kiterjeszti a metal és a jazzfogások fúziójának erejét, úgy, ahogy azt csak Grega Habič kísérletező belső énje érti. Ha az előző mondat leírása főként az Alchemistre vonatkozik, a Devil’s Whisper közvetlenebb, bőségesen kötődik a dallamhoz, és emellett közvetlen riffes integritást is megőriz. Ezért annál inkább kapóra jön a kemény (metal) erotika kedvelőinek.
A Tunnel Lights és a Marionette újabb ugrás az organikus struktúrák bőséges áradásába. Az album épp ezek a pillanatai, hasonlóan a Mirror első részéhez és az utána következő 2 L8 F4 Tearshez, sokkal közelebb állnak a fülhöz, olyan az érzés, mintha a hallgatóval együtt lélegezne az együttes. Ha pedig azokat a pillanatokat keressük, amikor az új album zenéje különösen megérinti a szív rejtett zugait, ilyesmit kínál az album utolsó előtti száma, az Irreversable Damage. A számból nem marad el a gitárjáték nagyszerű kontrasztja, amely egy igazi „mini flamenco akusztikus szólótámadás” után határtalan szellemességű és ihletettségű gitártrükkökön keresztül fordul át, és ennek nem látni a végét. A szám megrendítően töri szét az ismert sablonokat, és eltörli a műfaji határvonalakat, majd az olvasztótégelyben egyedi kifejezésbeli krémlevessé olvasztja őket, amely a vezérmotívumokon keresztül számos atmoszférikus fordulat megtestesítője. Itt különösen kiemelkedik a kiszámíthatatlanság pillanata, miközben a szám kivételes áramló hallgathatósága teljes egészében megmarad. Sok különleges érzéshez Glenn Snelwar akusztikus gitárjának integrálása is hozzájárul.
Az albumot egy újabb végletekig felhúzott szám zárja, amely tulajdonképpen bezárja az új album történetének körét. A címadó számról van szó, amely hangulatában gond nélkül felválthatná a nyitányon a Pig című számot. Vakmerő gitáros rally, olyan motívumos benyomással, amely a szólózásban egy jótékony hatású, néhány másodperces keleties melosz-extravaganciába is átugrik. Remek záró kroséval ér véget az album, ahol visszatér a ragadozó, metalizált ütőerő és a megteremtett drámaszínház sötét atmoszférája.
Az „Open Heart Surgery” olyan album, amelynél érdemes megfogadni a következő tanácsot, mielőtt betesszük a CD-lejátszóba: „Lazítsd el az elmédet, kapcsold ki az észt, ürítsd ki a fejed!” Csak így leszel teljesen fogékony a mondanivalójára. Több figyelmet követel, de cserébe becsülettel meg is jutalmaz. Újabb csúcsteljesítmény a szlovén rocknak, és újabb bizonyíték arra, hogy nekünk, szlovéneknek kiváló zenészeink vannak, akikben egyúttal megvan a bátorság is ahhoz, hogy ne tagadják meg és ne fojtsák vissza a zsenijüket. Az „Open Heart Surgery” olyan album, amely megingathatatlanul egyedi mondanivalójával Grega Habičot a Föld legjobbjai közé emeli, és amelyre egy pillanat alatt, visszavonhatatlanul felkapják a fejüket a műfaj legnagyobb koponyái is. Steve Vaitól Jason Beckerig. Egyedi prédikációja és víziója zenei karizmájának megerősítését Grega Habičnak külföldön kell majd keresnie. Ebben nem egyedüli zseni, akit kegyvesztetté tett a szülőhaza történelmi hozzáállása és a hozzá hasonló zsenikkel szembeni „szlovencli” kisszerűség szado-mazochista smucig irigysége. Az „Open Heart Surgery” tehát sarkig tárja Grega Habič előtt a külföldi áttörés kapuit!
Erre van most szüksége ennek a zenésznek: egy igazi kísérőzenekarra, amellyel a színpadi fellépések mellett akár a jövőbeli stúdióalbumokat is fel tudja venni. Időnként az új albumon is lehetetlen nem meghallani a dobprogramozás szintetikus kozmetikáját, amelyet a modern programok egyébként remekül álcáznak, de szemléltető példaként mondjuk a hi-hat cintányér „robotpontos reagálása” a teljes hangszerkezet keverésében egyszerűen nem kerüli el a fület. Mindez a jövőben fog megtörténni. De szép lassan. Lépésről lépésre!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Pig
2. Alyx
3. Mirror
4. 2 L8 4 Tears
5. Alchemist
6. Devil’s Whisper
7. Tunnel Lights
8. Fighting The Undertow
9. Marionette
10. Irreversable Damage
11. Open Heart Surgery
Felállás:
Grega Habič – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, programozás
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Jesse Adams – ének (a 3. és 8. szám), billentyűs hangszerek (az 1., 6. és 8. szám), ritmusgitár (az 1. szám)
Glenn Snelwar – akusztikus gitár (a 10. szám)
Manfred Dikkers – ütőhangszerek (a 7. és 9. szám)
Robert Humar – billentyűs hangszerek (a 3., 4. és 9. szám)
Matej Sušnik – basszusgitár (a 4. szám)
