Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: No Rules
Kiadó: Front Rock Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 36:14
Pontszám: 4/5
A tuzlai, lecsupaszított rock n’ rollerek, a No Rules harmadik stúdióalbumán a zenekar még határozottabban kacérkodik a blues nyelvezetével. A „Homesick Blues” így intimebbnek, még szervesebbnek hat, mint a két stúdióelőd, egyre inkább pedig a kvartett kiváló hangszeres felkészültsége is érvényesül, amelyben Dražen Mulaosmanović széles gitáros tudásarzenáljának hozzájárulása kétségtelenül kiemelkedik.
Természetesen a No Rules zenei formátumának megszokott formája továbbra is hangsúlyos és az előtérben van: áthatóan lüktető rock n’ roll drive-ra épül, amit mindennek tetejébe Goran Čampara orrhangú, torokból jövő éneke testesít meg, a gitárhangok megnyomorgatásának jellegzetes déli „desperado” felhangjával. A szórakoztatóan macsó szarkazmus árnyalatát ezúttal sem kerülte el a No Rules. Mégis érződik, hogy a zenekar érettebb lett, és az új anyagot intimebben adja elő, mint valaha. A produkció élő, a gitárriffek ölelése magán viseli azt az erogén-hedonista csengést (amit az előző két albumról örököltek), és tökéletesen illik Goran deziluzionált hangjához.
Az új lemezen tehát kicsit tovább mentek, és minden számba érezhetőbben belevitték a blues hangulatot, ami következésképpen kitörli azt a régi iskolás, Rolling Stones-os csengést, amilyet az előző két album számos dala hordozott. Mulaosmanović ebben az újonnan kialakított zenei környezetben még több teret tud kicsikarni arra, hogy kibontakoztassa és kamatoztassa széles gitáros arzenálját. A Ne okreći leđa sreći (fordítás: Ne fordíts hátat a szerencsének) a lap pedal gitár egyedülállóan aprólékos, részletgazdag beépítésével kétségkívül az album egyik csúcspontja.
Annak ellenére, hogy a művészek szíve az évek érlelődésével megpuhult, a „Homesick Blues” továbbra is köldökzsinórral kötődik a volt jugoszláv térség zenekaraihoz, a szlovén Hic Et Nunc-tól és Res Nullius-tól kezdve a szerb Partibrejkersen át a horvát Majkéig. A No Rules a maga prédikációjában egyértelműen különálló és önazonos marad. Ez a punkos rock n’ roller kötelék jobban megtestesül az egyenesebben odavágó Pjevajuči Blues-ban vagy a nyitó Uzmi moje srce-ben, valamint a Sirovi i biijesni-ben.
Az album különleges pillanata a Rory Gallagher előtt tisztelgő Preko neba, amely a puszta rock n’ roll drive és a szaftos, blueszos melódia ideális elegye, déli melodrámával átitatva, és ebbe remekül illeszkedik a bottleneck-gitárszóló. Čampara hangja olyan hiteles, hogy nem nehéz észrevenni benne a bőséges whiskygőzt. Zseniális!
A komor, szilárd Rhythm N’ Blues-támasszal körbefont Umrli su u čizmama (fordítás: Csizmában haltak meg) különösen hitelesen hat az őszinte, közvetlen üzenetközvetítésben. A hömpölygő „beat”, amelyen a déli melosz leengedett, élőn zúgó gitárriffjei lógnak, ideális tájkép, ahol Goran hangja eléri a lehető legnagyobb hatósugarát a No Rules-költészet előadásában.
Hogy a zenekar ezúttal tényleg nagyobb motivikus-hangszeres változatosságra törekedett, azt az El Pussy című instrumentális szám is igazolja, ahol a hangzást ismét szaftosan átjárja a lap pedal gitárszóló. Ez a dal hálásan kettévágja az albumot a záró San című számmal (a kíséretben még mandolin is van), amely kilóg a lemezből. Country nóta női vokállal, amely összezavarja és zavarni fogja a rockos magot kereső puristákat. Ezt maga a zenekar is tudta, ezért tette a számot az album legvégére. Inkább bónuszdalnak hat, és nélküle az album simán, vagy akár jobban is működne.
A „Homesick Blues” tehát megtartja a No Rules hagyományos hangzásbeli védjegyeit, ugyanakkor a zenekar az albummal tágítja a hangzásbeli kifejezőteret. Kicsit kifinomultabb és szervesebb a produkciója, ami még intenzívebb intimitásérzetet hagy maga után. Kiváló elegye a déli desperado macsózásnak, amelyhez szaftos adag zseniális zenélés társul, és olyan album, amellyel a No Rules művészi értelemben pályája kifejezésmódját tekintve legváltozatosabb lemezét hozta össze, és merész új fejlődési lépést tett, így érdekes lesz figyelni, merre viszi őket a jövőben a zenei útjuk.
Felállás
Goran Čampara – ének, gitár, szájharmonika
Dražen Mulaosmanović – gitár, lap slide gitár, mandolin
Danijel Stuhli – basszusgitár
Bojan Divković – dobok
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Biljana Pejić – ének a 11. számon
Produkció
Dražen Mulaosmanović
Számlista
1. Uzmi moje srce
2. Hladan dan
3. Ne reci da me voliš
4. Homesick Blues
5. Sirovi i bijesni
6. Ne okreći leđa sreći
7. Pjevajući Blues
8. Preko neba
9. Umrli su u ćizmama
10. El Pussy
11. San
