Szerző: Jernej Vene
Előadó: Dream Theater
Kiadó: Roadrunner Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 77:05
Értékelés: 3.8/5
A Dream Theater a kifejezésben csábító, megszólaltatásban viszont rendkívül igényes zenei irányzat bajnoka. A progresszív metal világában az ötletek felkutatása és átadása terén ők tették a legtöbbet. A megtett zenei utat nézve is középkorúnak számítanak. Mindig a hangzásbeli tökéletességre törekedtek, így nem meglepő, hogy külső munkatársak segítségével maguk is sokat beleszólnak a lemez hangzásába. A sokatmondó A Dramatic Turn Of Events cím persze az alapító dobos, Mike Portnoy lecserélésére utal, akit Mike Mangini váltott, aki már bejáratott név a színtéren. Portnoy távozásának több oka van, állítólag a fő az, hogy ötéves szünetet javasolt a zenekar működésében, amit a többiek elutasítottak. A Dream Theater egyik kulcsszerzőjének távozása azonban rengeteg találgatásra adott okot, nemcsak arról, ki lesz az utódja, hanem arról is, milyen lesz az új zene. Az új dobost már tavaly novemberben kiválasztották, de a nevét csak idén áprilisban árulták el. Nem sokkal később jelentkezett Portnoy, és visszatérésért könyörgött, de már késő volt. A zene felismerhetően az övék maradt. Erős ritmikus-dallamos alap, virtuóz gitárok és billentyűk, kifejező ének. A fő szövegíró a gitáros John Petrucci lett, aki korábban is foglalkozott ezzel, de mostanra egyértelműen a banda főnöke is. James La Brie énekes ugyan néhányszor közreműködik, de többnyire energikus énekével egészíti ki az epikusan bonyolult dalokat.
Mi, az útjukat figyelemmel kísérők időnként úgy érezzük, hogy az elmúlt évtizedben kicsit túlzásba vitték a lemezkiadást. A hardcore rajongóknak persze ez is kevés. Az A Dramatic Turn Of Events a tizenegyedik stúdióalbumuk, tehát tartják a folytonosságot, és kétévente jelentkeznek új lemezzel.
A zenei kínálat manapság kiváló. Azoknak, akik a technikai tökéletességre esküsznek, és olyan szövegekre, amelyek nem egyszer épp nem a beletörődésben és a korrupt világvezetők gyűlöletében dagonyáznak, a Dream Theater kapóra jön. Az új dobos, Mangini ezúttal nem vett aktívan részt a zene megszületésében, talán legközelebb többet ad majd hozzá. Hatalmas csizmába lépett, de ha figyelmesen hallgatjuk, nem lehet mit felróni neki. A játéka stabil, ütős, időnként talán túl sűrű, de ez progresszív metal. Az album címe persze a dobosváltásra céloz, a zenekar tagjai viszont azzal védekeznek, hogy inkább a társadalomban és az egyénekben bekövetkező, fizikai vagy pszichés természetű változások megfigyelésére gondoltak. Talán hisztek nekik, én nem…
A zene az egész lehetséges lemezhosszt kitölti, mégis csak kilenc dalt tartalmaz. Az egyik rövidebb a This Is The Life, ami sokatmondó, elgondolkodtató kép arról, kik vagyunk, kik nem, és merre tartunk. A komplex kompozíciók a nyolcvanas évek végi indulásuk óta a Dream Theater védjegyei. Jó példa erre az On The Backs Of Angels, a Bridges In The Sky és talán leginkább a Breaking All Illusions, amely egy egyszerű témából grandiózus zenei erdőt növeszt.
Ha az előző album, a Black Clouds And Silver Linings ötletileg már kissé erőtlen volt, és a srácoknak kellett egy kiszellőztetés, az új zene a megváltozott felállás ellenére is kifejezetten kielégítő. Mindenhol változások zajlanak, így a Dream Theaternél is: semmi sem örök. A múltban már két billentyűst és egy énekest leváltottak, de négy tag több mint húsz éve együtt van, ami szép teljesítmény. Az ilyen tények mellett a zenei inspiráció forrásának évről évre jobban ki kellene apadnia. A Dream Theater azonban ezt egyáltalán nem tapasztalja. Az ötletek folyama így kétévente helyet talál a lemezeiken, ami persze lelkesíti a hűséges követőket.
A zenét továbbra is hibátlanul játsszák, a földöntúli sebességű futamokat nyugodt zongorák és gitárdíszítések törik meg, aztán újra lecsapnak a gyilkos vágtába. Ezt persze manapság már csak kevesen tűrik, akiknek még sikerül a lemezeiket felvinni az amerikai vagy brit listákra. A vállalatilag vezérelt, instant pophercegnőknek persze nem tudnak sokáig ellenállni, de felhívják a figyelmet arra, hogy az igazi zene még mindig fából készült hangszerekből is jön, nem csak műanyag dobozokból. A Dream Theater tehát újra tető alá hozott egy szilárd, talán az előzőnél befogadhatóbb albumot, a jövőben viszont alaposan át kell gondolni, hogyan csatornázzák az ötleteket olyan zenévé, amely nem túl fojtogató. A legnehezebb eldönteni, hány extrém fogás felel meg a hűséges közönség melyik részének. Arra is vigyázniuk kell, mit bírnak még el a különben hűséges fülek. Egyelőre az új A Dramatic Turn Of Events lemez még betölti a haladó zenei ötletek hírnökének szerepét.
Felállás
James LaBrie – ének
John Petrucci – gitár
Jordan Rudess – billentyűk
John Myung – basszusgitár
Mike Mangini – dobok
Produkció
John Petrucci
Dallista
1. On The Backs Of Angels
2. Build Me Up, Break Me Down
3. Lost Not Forgotten
4. This Is The Life
5. Bridges In The Sky
6. Outcry
7. Far From Heaven
8. Breaking All Illusions
9. Beneath The Surface
