Lemezkritikák

A Fallen Angel minden szempontból továbbfejleszti a Zadnja molitevet, és olyan lemez, amelyen a Requiem élete formájában mutatkozik be!

A „Seven Deadly” lázadó album, külön temperamentummal. És az UFO meglep vele. Igen, meglep: több mint 40 év dacolás után is. Megszelídíthetetlen mének erejével!

Olasz csábító az új évezredre, az ötödik lemezével.

A novo mestói szimfonikus black metal duó a debütáló Ghost Asylum albumán mesteri rettegéssel önt el minket a szellemek elmegyógyintézetének falai mögül!

A Dallas Records kiadó az elmúlt években a jugoszláv rock gazdag kincsestárából származó újrakiadásokkal gondoskodik arról, hogy ennek az egykor oly színes zenei világnak számos neve ne jusson a történelem temetőjébe.

Az ismerős banda újra szárnyra kelt!

A „The Electric Age” albumával a New York-i Denevérek a régi iskola vaskos thrash metaljának jól kitaposott ösvényén masíroznak, de 2012-ben persze mást nem is lehet, sőt nem is szabad tőlük várni.

A nagy koncert, amelyet a Siddharta 2011. június 18-án adott a stožicei stadionban, így a dupla DVD kiadásával kapta meg a maga epilógusát.

Az Almost There.. az a bemutatkozó album, amelyen az Almost Rage-nek sikerült megragadnia az orkánerejű bóra szaggató erejét, és ügyesen összefonnia dallamossággal és változatossággal.

A VI rendkívül gyorsan érkezett a Saga után. Kicsit sarkítva tulajdonképpen a Saga levetkőztetett, rockosra felpörgetett, kevésbé eklektikus változata, amelyet egyetlen nekifutásra rögzítettek egy 10.000 fős tömeg előtt.

A „Tist` dan v tednu” olyan szlovén rockfilm, amely nem tukmálja rá a nézőre a hamisan felépített isteni érinthetetlenség mítoszának sztereotípiáját. A szlovén mainstream rock egyik tartóoszlopának „húsz éve”.

A „Memories of a Time to Come” kiváló best of válogatás, hiszen átfogó képet ad a teuton power metal egyik legkreatívabb és legújítóbb zenekarának sokszínű pályájáról.

Válogatás Belan legismertebb dalaiból, amelyeket gazdag zenei pályafutásának utolsó évtizedében írt, és amelyeket a minden évben megrendezett Dalmatinske šansone fesztiválon való fellépéseire szánt.

A harmadik stúdióalbum nem titkolja az érettebb hangzást, ugyanakkor a szélesebb tömegek meghódítására sem hajt túlzottan, és tovább mélyíti a 80-as évek szintipopjából örökölt retronosztalgiát.

Az „Ima li budnih?” elmozdulás az art alter rock felé. Mély hangulatú album, amelyen az előző, „Sputnik” című lemezről megtartott kiváló producerpáros az új hangszerelési szférában teljes mértékben kamatoztatja a benne rejlő lehetőségeket.

A Penetrator nem ismeri a boogie-t, ezért igaz rá: ami a Judas Priest Nagy-Britanniában és az Accept Németországban, az a Lene kosti Szlovéniában! A Lene kosti a heavy metal ördögi vágtájában is megőrizte egyedi arcát!

A Kajagoogoo újra köztünk van, erősebben és magabiztosabban, mint valaha: a „Gone to the Moon” koronatanúja annak, hogy több mint húsz év teljes stúdiótéli álma után is lehet remekművet alkotni.

Az „XI: The Days Before Tomorrow” az az album, amellyel az újjászületett Lillian Axe révbe vitte stílusváltását. Egykor glam party banda, ma eklektikus rockerek, akik teljesen saját zenei stílust alakítottak ki.

Amíg él a rock n roll szelleme, addig él az AC/DC szelleme is, hiszen ők a halhatatlan hírnökei – ennek legújabb bizonyítéka a „Live at River Plate”.

Az Unisonic megjelenését afféle üdvös tapaszként foghatjuk fel mindazoknak, akik csalódottan várják, hogy a mai Helloween talán felébred alkotói és koncertbéli tespedtségéből. Várjuk meg, míg megjelenik az album.

A kočevjei ska reggae punk rockerek, a Sell Out tíz év után végre összehozták első stúdiólemezüket. Megérte várni. A műfaj ezzel a kiadvánnyal jelentős elismerést kap Szlovéniában.

Érettségi lépés előre az 1999-es „The Cage” bemutatkozó lemezhez képest / Ez egy lépés előre a zenei érésben az 1999-es „The Cage” debütalbumhoz képest.

A gyakran igazságtalanul figyelmen kívül hagyott „Seventh Star”, a magára maradt, a mohó kiadó által átvert Iommi sosem lett szólódebütje mégis a hatalmas Black Sabbath-életmű legfényesebb gyöngyszemei közé tartozik, amit még a leghevesebb…

A gyakran igazságtalanul figyelmen kívül hagyott „Seventh Star”, az elhagyatott, a kapzsi kiadó által átvert Iommi meghiúsult szólódebütje mégiscsak a Black Sabbath hatalmas hagyatékának legfényesebb gyöngyszemei közé tartozik.

A 14. században Dante Tolminban kapott ihletet a Pokolhoz, a 21. században pedig a Devil`s Bridge nevű death/thrash banda a He Is Crossing című bemutatkozó anyagával lép be annak szakadékába.

A „Over” mestermű, és Hammill szólópályájának újabb kiváló darabja: a poszt-apokalipszis legendás hírnökét számára szokatlan szerepben mutatja be, mint csalódott, de meg nem keseredett szívű költőt.

A klasszicista remekmű, a „The Six Wives of Henry VIII” máig joggal számít e billentyűs nagymester és zeneszerzőzseni pályájának egyik legjobb alkotásának.

Egyenesen a képünkbe!!!

Az Iced Earth a visszatérést jelentő albumával szó szerint porrá zúzza a totalitárius, antiutópikus hatalmat, és bebizonyítja, hogy néhány gyengébb lemez után sincs még leírva.

A „No One Can” a művészi kifinomultság tősgyökeres bemutatója, olyasmi, amit csak a legnagyobbak közé tartozó zenekarok képesek megteremteni – és a „legféltettebb brit zenei titok” egyértelműen közéjük tartozik.

Ha te is azon maroknyi megmaradt, vigasztalhatatlan AOR-rajongó közé tartozol, és közben a valaha Kanada földjén megjelent csúcs-AOR-albumot keresed, a keresgélésed minden bizonnyal a Boulevard második lemezénél, az „Into the Street”-nél…

A „Cover My Eyes”, a legérzékibb fantáziák végső pop-rockos kinyilatkoztatása, azon rádiós slágerek egyike, amelyek sosem lettek azzá, pedig kiérdemelték volna.

„Abban a pillanatban, hogy felcsendül Sharp hangja, amnéziát kapunk, és csak a Wolf People marad.” | „Amint felcsendül Sharp hangja, amnéziát kapunk, és csak a Wolf People marad.”

Barátságos, kellemes, kiválóan eljátszott és megszólaltatott pop rock.

Az „Easter”, a rockzene történetének egyik legszebb balladája végleg megszilárdította Steve Hogarth helyét egyedülálló énekesi tekintélyként.

Gospod H a Marillionhoz talán tényleg meghívatlan vendégként érkezett, de kevesebb mint egy év alatt a legendás art rock formáció igazán szívesen látott, teljes jogú tagjává vált.

A „Hooks In You” megjelenésekor nagy változást és valóságos sokkot jelentett a Fish-korszakbeli Marillion híveinek, ma viszont energikus katalizátorként ismerik el, amely sikeresen megmutatta a zenekar sokoldalúságát és műfaji…

Mondhatni a „Freaks (Live)” szimbolikus búcsú a Fish-korszaktól, hiszen megjelenésekor ez volt az utolsó hivatalos kiadvány, amelyen a karizmatikus skót óriás állt a középpontban.

Az új The Human League-lemezt úgy húzták elő a fagyasztóládából, mintha a zenekar szigorúan őrzött titka volna, az új időkre hidegen tálalt fogás, amely egykor frissnek, kihívónak, avantgárdnak hatott.

A „Warm Wet Circles” újabb „Clutching at Straws”-klasszikus, amely remekül kiállta az idő próbáját, és méltó módon pecsételte le a Fish-korszak utolsó stúdiófelvételét.

Fish ódája az „esőben ázó cukormanókhoz” a Marillion történetének egyik legszebb balladája, abból az időszakból, amikor a legendás énekes már fél lábbal a karrierje válaszútján állt, a neo prog rock bajnokaira pedig drámai stílusváltás…

A monty pythonos hangulatú bohóckodás, az „Incommunicado” a mai napig az aylesburyi legendás progresszív rockbanda egyik legkedveltebb örökzöldje maradt.

A „Welcome to the Garden Party” nem kínál semmi olyat, ami ne lenne megtalálható a Marillion más kiadványain, mégis az egyik legnagyobb ritkaságként manapság rendkívül érdekes minden gyűjtő számára.

A „Lady Nina” a neo prog rock bajnokainak leggyengébb kislemeze, éppen ezért annál keresettebb nagy ritkaság – ami elég gyenge vigasz annak, aki véletlenül még egy Marillion-klasszikusra számított.

A Welcome to My World-ön Domen „DYZ” Justin tárt kapukkal fogad a saját világában, amely tele van megdöbbentő meglepetésekkel, olyanokkal, amilyeneket a Negligence egykori gitárosától nem vártál volna.

A „Heart of Lothian”, a „Misplaced Childhood” sikertörténetének egy újabb fontos építőkockája a rádiós slágerfalók körében ugyan nem örvend akkora népszerűségnek, mint a „Kayleigh” és a „Lavender”, a progresszív rock ínyencei viszont annál…

Annak ellenére, hogy a „Lavender” a híresebb testvére (pontosabban nővére) árnyékában marad, ez is egy rendkívül fényes ékkő a megismételhetetlen „Misplaced Childhood”-ragyogás koronájában.

A The Runaways volt az a lánybanda, amely a magamutogató férfiegók uralta rockvilágot adrenalinfütött rock'n'roll-rúgással egyenesen az ágyékba találta.

Hogyan szólnának Hendrix örökké friss pszichedelikus ritmusai és hangzásai, ha George Harrison, az ő miszticizmusa és spiritualitása szárnyai alatt a kilencvenes évek londoni fiataljai írták volna meg őket? Merész!

A „Kayleigh” igazi örökzöld, amelyet olyanok is ismernek, akiknek a Marillion zenéjéről vagy úgy általában a progresszív rockról fogalmuk sincs, vagyis rengeteget tett az egyébként a nyolcvanas években viszonylag kifulladt műfaj…

A Fish-korszak összes klasszikusa közül az „Assassing” kétségkívül a legelhanyagoltabb, ami egyébként a teljes „Fugazi” albumra igaz, hiszen élőben a nyolcvanas évek vége óta nem lehetett hallani.

Utazás az ismeretlenbe, amely hű marad az ízléses hangszerelés és a hangzásbeli tökéletességre törekvés szabályaihoz. Bár nem az alapmárka neve alatt kerül piacra, a bűn labirintusaiban tett kirándulás még a várakozásoknál is jobb.

A „Punch and Judy”, a kultikus „Fugazi” album egyik legszínesebb és legszórakoztatóbb száma, kislemez formájában is a mai napig lenyűgöz.

A „Garden Party” a „Script For a Jester's Tear” klasszikusai közül is erősen kilóg, hiszen a kultikus album sötét hangulatával szemben kifejezetten pozitív, mulatós szellemet árul el.

Az idő könyörtelen bíró, ennél a zenénél azonban meglehetősen kegyes volt.

A Sheeva együttes váratlan klinikai halála után új kémia ébredt, tele tesztoszteronnal és friss ötletekkel. Eljött a transzcendencia kora a Cosmo Daivat világában.

„He Knows You Know” a „Script For a Jester's Tear” című mestermű részeként mindenképp jobban érvényesül, de önmagában is a Fish-korszak egyik klasszikusa.

A „Market Square Heroes”, egy lenyűgöző pályafutás nyitóakkordja neo-progresszív örökzöldként és kislemezként is kultikus státuszt élvez, vagyis már megjelenésekor kötelező darabja lett a legendás zenekar minden hűséges rajongója…

Nem forradalmiak, de átkozottul kiérleltek és élvezhetők. A modern Babilon színpadainak swinges-skás, punkos, latinos megfestése immár harmadszor is átkozottul élvezhető, az ötágú csillag pedig fényesen és szépen ragyog.

Hiába nem titkolja a Time az értékeit és az eklekticizmusát, amely a „Bagoly úr” zenei nyelvezetének hitelességéből fakad, nem kötelező darab, mert nem kínál semmi újat és semmi különöset.

Az „Unbreakable” nem meglepetés. Nem újdonság. Visszatérés a régebbi Primal Fear-albumok hangzásához és stílusához. A zenekar rajongói kétségkívül nagyon is vágytak már egy ilyen lemezre, energiáját tekintve pedig az első öt közé sorolható.

Az „Imaginaerum” a finn Nightwish eddigi legambiciózusabb és legeklektikusabb hangzású stúdiómunkája. A zenekar hetedik stúdióalbuma egy filmforgatókönyv koncepciójához igazodva született.

Feldolgozásokat, újraaranzsált saját számokat és egy vadonatúj szerzeményt tartalmazó EP-ként ez a lemez nagyon hatékony húzás, hogy a Houston rajongóinak könnyebb legyen kivárni az új albumot, ugyanakkor teljesen elhagyható.

Az album megerősíti, hogy a Strangeways a gyászos Perfect World után az új korszak hangzáskísérleteivel még mélyebbre téved a tévúton, és saját maga ássa alá a nyolcvanas években megszolgált hitelességét.

A kiváló Prince Of Paupers után az utód lesz az igazi próba: kiderül belőle, hogy a Grand Illusion képes-e tartani azt a magas színvonalú kifejezésmódot, amelyet az újonnan megtalált inspirációval ebben az új korszakban elért.

Az „In Concert” minőségét tekintve az aranyközépútra sorolható a prog folk rock legendák eddig megjelent hivatalos koncertalbumai között, vagyis csak a legelkötelezettebb Jethro Tull-hívek számára érdekes.

A „Dubzilla” debütalbum 2011 egyik legjobb szlovéniai lemeze.

A Dubzilla az egyik legjobb album, ami 2011-ben Szlovéniában megjelent. Magas szintű szerzői éleslátás és kifejezetten avantgárd hitelesség jellemzi, ez adja a zenekar egyértelmű art karizmáját

A new wave-es remekmű, a „Rage in Eden” minden tekintetben időtlen megnyilvánulása annak a kivételes művészi kreativitásnak, amely az Ultravoxot alkotói erejének csúcsán jellemezte.

A Royal Hunt hangzásbeli visszatérése a kilencvenes évekhez, a visszatérő D.C. Cooperrel az énekesi poszton, kétélű fegyver: a zenekarnak cserébe fel kellett áldoznia a jelenlegi kreativitásának egy részét.

Az „X” megőrzi a Royal Hunt védjegyének számító jegyeket. Könnyebben befogadható lemez, mert az egyszerűsített hangszerelés miatt retró rockosan, kompaktan és dallamilag ingerlőbben szól.

Ez elsősorban egy „óvatos” lemez, amely az egyedi hangvételből nem sokat csillant meg, hanem bevált módon mozog a nyolcvanas évek klasszikus AOR-vizein, ugyanakkor Alfonzettit hangzásban visszaviszi a stúdiódebütjéhez

Ha nincs hó, Mrs. Bush majd varázsol neked egyet.

A The Scourge Of The Light a Jag Panzer lezáró dokumentuma, igazi nagyágyú. A Judas Priest szavaival: „One Shot At Glory”. Reméljük, hogy a zenekar hivatalos visszavonulása az album után csak hosszabb szünetet jelent!

„Amikor egy banda az év elején kiad egy új, kiváló albumot, aztán nyáron bejelenti a hivatalos visszavonulását.”

A „The World Is Yours” turné első részének dokumentuma, amelyet a vastrió chilei megállóján rögzítettek, az „Everywhere Further Than Everyplace Else!” alcímet viseli, ami arra utal, hogy a második részt az űrben veszik fel!

A „The Landing” hihetetlenül érett új stúdióalbum az Iron Saviortól, és karrierjük legjobb teljesítményei közé tartozik. Hatékonyan tartja magát a német power metal hagyomány sablonjához, és kihoz belőle mindent.

„The Landing” az Iron Savior hihetetlenül érett új stúdióalbuma. Mondhatom, hogy az egyik legjobb, amit a zenekar pályafutása során valaha kiadott.

A „Shine on Brightly” a kultikus debütálóhoz képest újabb lépést jelentett előre a legendás zenekarnak, és egyben az egyik kulcsalbum a progresszív rock embrionális formáinak megértéséhez.

Ez a lemez túlcsorduló érzelmekkel és az élet, valamint embertársaink iránti szeretettel van tele. Ezt pedig messze nem minden zenésznél érezzük meg, függetlenül attól, melyik korszakban alkottak, vagy alkotnak még ma is.

A We Are the Brokenhearted egy klasszikus AOR/melodic rock zenekar diadalmas visszatérése, amely bizonyítja, hogy meg lehet őrizni a saját hiteles egyéniséget, miközben a hangzás is felzárkózik a mai produkciós trendekhez

Amikor John Pratt átbújta a féltve őrzött archívumait, hogy összehozza szólóalbumát, az ötleteiből a melodikus rock alapvetőségét és a popkozmetikát remekül ötvöző, rendkívül rugalmas manifesztum csiszolódott ki.

Mindazoknak, akik szívesen elvegyülnek a rock n' rollnak abban a hiteles, végtelenül arrogáns másságában, a Ajdovščinából érkező stoner/rock n' roll-os, szétcsapott lúzerek, a The Hoax Program zenéjének megismerése kötelező házi olvasmány.

Az Elegant Stealth-szel a Wishbone Ash bezárta fejlődési körét, és a hetvenes évek aranykorának rájuk jellemző artizmusához került a legközelebb, a legtisztább formában. Ez az új évezred legjobb Wishbone Ash-albuma.

"A „Plains of the Purple Buffalo” egy olyan album, amelyen a valaha hallott legérzelmesebb zenei pillanatok közül van néhány."

Ha a Grave Digger és a Helloween már réges-rég kicsorbította a fogát, és patetikusan alszik a múlt babérjain, nem kell tartani attól, hogy a Brainstorm egy kiváló új albummal cserben hagyna titeket.

A „The Power Of Eternity” nem gyújt olyan meggyőzően, mint két előd lemeze, a „Clan Destiny” (2006) és a „Bona Fide” (2002), de így is tartja a valódi Wishbone Ash-színvonalat.

A „Val 011” válogatás eléri a kívánt színességet, és bizonyítja, hogy a szlovén zenei alkotás 2011-es évjárata minőségben kiemelkedik az előző három közül.

A leghírhedtebb metalkalózok gazdag zsákmánnyal futottak be Port Royal kikötőjébe, és megalkották a banda első mestermunkáját, amely csak úgy roskadozik a mindenféle eposzi-történelmi témától.

Az egyik legkülönlegesebb német klasszikus metalzenekar első koncertalbuma a viszonylag szűkös stúdióanyag ellenére meglepően jóra sikerült.

A Rush felejthetetlen koncertdokumentuma, amely az 1982 és 1987 közötti stúdiókiadványok „szintis korszakának” esszenciáját sűríti magába, abból az időből, amikor a zenekar hangzását egyenrangúan formálták a szintetizátorok és az elektromos…

Az eddig jellegtelen bandából, amelyről úgy tűnt, hogy elsüllyed a metalklisék és a szürke átlag tengerében, az „Under Jolly Roger” című lemezen végre egy saját lelkű zenekar született, amely új kalózarculatával messze elkülönült a többi…

Közel sem olyan fellengzős, mint a bombasztikával megpakolt elődje, de más, és minden ízében „coldplayes” hangzású album, amely a zenekar diszkográfiájának hangzásban legcsiszoltabb lemezét hozza.

A „Branded And Exiled” már tartalmazott olyan pillanatokat, amelyek azt sejtették, hogy lassan egy saját lelkű banda van születőben. Másrészt a produkció még mindig sok kívánnivalót hagyott maga után.

A „Gates To Purgatory” végül is viszonylag szerény, ám mégiscsak tisztességes kezdete volt egy hosszú és sikeres kalózmetal-karriernek.

A „Grace for Drowning” nem progresszív rock album. A „Grace for Drowning” tulajdonképpen nem is zenei album per se. A „Grace for Drowning” egyszerűen művészet. A hangok, a betűk és végső soron a képek művészete.

A „Grace for Drowning” nem progresszív rockalbum. A „Grace for Drowning” egyáltalán nem zenei album „per se”. A „Grace for Drowning” egész egyszerűen művészet.

Az Evolution egy „best of” album csupa kényeztetéssel, amellyel a Magnum az SPV Records-nál töltött 10. évét ünnepli, és egyúttal hatékonyan áthidalja a várakozást az új, igazi stúdiólemezig.

Gyakran mondják, hogy „minden kezdet szerény”. A Wishbone Ash azonos című bemutatkozó lemezére ez a megállapítás egyáltalán nem igaz: a tartalmát tekintve a legendás brit art rockerek legjobb albumai közé tartozik még ma is.

Az „Empire In Ruins” a ShadowIcon merész stúdiódebütje, amely lerakja a szimfonikus power metal alapkövét Szlovéniában, és kiforrottságával a nemzetközi színtér műfaji eredményeivel is felveszi a versenyt.