Előadó: Ousey, Chris
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2011
Játékidő: 46:06
Pontszám: 4.5/5
Az idei év igazán termékeny volt a melodikus rock élvonalbeli kiadványait tekintve. A Virginia Wolf és a The Distance egykori énekesének, Chris Ouseynak a bemutatkozó szóló stúdióalbuma, akit leginkább a brit melodikus rock csapat, a Heartland tagjaként ismerhetünk, újabb remek stúdiómunka, amely csiszolt, bombasztikus vezérmelódiáival és a létrejöttét kísérő kivételes együttműködéssel újra meg újra lenyűgöz.
A csapat ugyanis, amely Ousey mellett az albumon közreműködik, félelmetes. Chris Ousey kiérlelt hangja többet érdemel ennél. A ritmusszekciót két olyan edzett róka adja, akik a rockszínpadon mindent láttak és átéltek, amit csak lehet: Neil Murray basszusgitáros (Whitesnake, Gary Moore) és Gregg Bissonette dobos (Ringo Starr, Joe Satriani, David Lee Roth,…). Hozzájuk két kiváló hangszerelő és multiinstrumentalista társul: a brit Mike Slamer (The Streets, The Seventh Key, Steelhouse Lane, Slamer) és a megállíthatatlan svéd melós, Tommy Denander (a számtalan zenekar és projekt közül csak Alice Coopert emeljük ki)! Ilyenkor biztos lehetsz benne, hogy semmi sem sülhet el rosszul.
Ebből a kivételes együttműködésből 12 hajszálpontosan csiszolt melodikus rock szerzemény született, és egyik sem képes unalmassá válni. A siker kulcsa az a különleges kémia, amely a hangszerelések készítése közben szövődött az Ousey–Denander és az Ousey–Slamer tengelyen.
Ami ezt az albumot a melodikus rock kiadványok átlaga fölé emeli, az a kiváló produkció. Amellett, hogy a 12 dal kivételesen rugalmas és változatos az előadásmódot és a hangszerelést tekintve is, már amennyire ez egyáltalán szóba jöhet a műfaj szűk sablonjain belül, Slamernek sikerült összehoznia egy határozottan kontrasztos hangtájat, amelyet szinte szétfeszít az elevenség és az építőelemek tisztasága a teljes hangzásbeli egyensúlyban. Középre állítva Chris Ousey karizmatikus, torkos-bársonyos és összetéveszthetetlen hangja az album központi alakja és hajtómotorja. A Murray–Bisonette ritmusszekció fantasztikusan tömör „drive-ot” hozott az albumnak, ráadásul Bisonette szikrázó átvezetői is lenyűgözők: kiélhette magát (már amennyire a melodikus rock műfaja a dobolásnak teret enged), így képszerűen építette tovább az album ívét, és még magasabbra emelte a dinamikus áramlását.
Az album a „szigetországi” produkcióktól várhatónál feszesebb gitárokat is felvonultat, de Slamerről köztudott, hogy a gitárriffek hangzásánál már a The Seventh Key-nél sem fogta vissza magát. A gitárriffek masszív hangfalát élénk, remekül illeszkedő billentyűs hangszerelések támasztják alá, amit Slamer és Denander is a kisujjából rázza ki. Most mégis még jobban sikerült az egész. Ousey énekét a refrénekben és az előrefrénekben bőséges vokálharmóniák erősítik, ami hálásan sűríti a hangképet, és megmutatja a méreteit. A középső részekbe tömör szólók lopakodnak be, újabb fontos kavicsot téve a hangulatok színes átmeneteiből álló mozaikba ezen a rendkívül bombasztikus, igazi melodikus rock-briliáns lemezen. Nehéz csúcspontokat kiemelni, mert a dalok maximálisan kicsiszoltak a részletekben. Ha olyan csúcsot keresel, amely az albumot az „AOR-os tisztavérűséghez” közelíti, az a Don’t Wanna Dance. Denander kihagyhatatlan hangszerelése egy nagyon dallamos, vibráló hatású refrénben csúcsosodik ki! A nyugodtabb részek, például az album végén álló A Natural Law című ballada is teljes élettel lélegeznek. A hangzás fényezett, de éppen csak annyira, hogy még mindig teljesen átadja a színesen élő, meleg hangzás érzetét, amely nem szűnik meg lenyűgözni a hallgatót.
Ezen az albumon minden a helyén van. Ouseyról elmondható, hogy az énekesi lehetőségeit teljesen kiaknázta. Előadóként pályafutása során eddig az albumig még sosem hatott ilyen érettnek, átélettnek és meggyőzőnek. A hangja érik, mint a jó öreg bor, mind a széles énekes terjedelem kidolgozott rugalmasságában, mind a versszakok érzelmes megelevenítésében.
Minden valószínűség szerint ez Ousey teljes zenei pályafutásának legjobb albuma, a két klasszikus Virginia Wolf lemezt és a kiváló Heartland albumot, a „Move On”-t (2005) is beleértve. A „Rhyme And Reason” így a 2011-es év legjobb melodikus rock/AOR kiadványainak szűk körébe tartozik. Ellenőrzött!
Felállás
Chris Ousey – ének
Mike Slamer – gitár, billentyűs hangszerek
Tommy Denander – gitár, billentyűs hangszerek
Neil Murray – basszusgitár
Gregg Bisonette – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Kristoffer Lagerström – háttérvokál
Billy Trudel – háttérvokál
Produkció
Mike Slamer
Számlista
1. Mother Of Invention
2. Motivation
3. To Break A Heart
4. Bleeding Heart
5. A Chemical High
6. Give Me Shelter
7. The Reason Why
8. Any Other Day
9. Don’t Wanna Dance
10. Watch This Space
11. By Any Other Name
12. A Natural Law
