Lemezkritikák

Egy debütalbum, amely minden elemében lepipálja a műfaj régi gárdistáit, és empirikusan bizonyítja, hogy az elfáradt szeleket igenis le lehet cserélni friss fuvallatra!

A múlt démonai és a jövő homályos körvonalai közötti válaszúton a zenei zseni Devin Townsend a lehető legszebb módon lőtte a világba a két eón közötti összekötő kapcsot!

Kivételes lemez, amitől elveszettnek érzed majd magad a világűrben, mégis boldog leszel, hogy majdnem megérintetted Isten szakállát.

Egy kiváló kirándulás a sötét pszichedélia szféráiba, mocsaras sludge metallal összekapcsolva, a Kylesa pedig eddigi legjobb lemezét lőtte ki a világba!

A „Waterloo Lily” teljesen egyedi darab a Caravan gazdag életművében, amely hangszeres improvizációi miatt különösen izgalmas mindenkinek, aki szereti a jazz rock fusiont.

„Pop Design tetőtől talpig” – így kísérhetjük útjára a zenekar új lemezét! A jól felismerhető szlovén pop-rock retorika, a nyolcvanas évek végének és a kilencvenesek elejének késő romantikus korszakából megmaradt tartalommal, él és virul

Egy lemez, amely még jobb lenne, ha kevesebb, de kidolgozottabb fogást tálalnának fel a tálcán.

A Mist Season a jazz egyik legkellemesebb zenekara. Még amikor keményebb fúziós vizekre eveznek, akkor is fényes marad a zenéjük, mint a napfényben megcsillanó hó, és pozitív, mint bármelyik reggeli madárcsicsergés.

Az olyan mesterművek, mint az „In the Land of Grey and Pink”, a progresszív rock legjobb alkotásai közé tartoznak, és a brit kormánynak minél előbb nemzeti kinccsé kellene nyilvánítania őket.

A zenekar első hivatalos koncertalbuma megmutatja, miért nevezik sokan az új generáció legnagyobb metalbandájának, amellyel aligha tud bárki versenyezni.

Amit a „Christ O.” elkezdett, azt az új album fejezte be. Ez a zenekar fejlődésének az a pontja, ahol a Vanden Plasnek sikerült megtalálnia a tökéletes egyensúlyt az összetettség, az ütőerő, a dallamosság és a zenekari elemek között.

A skizofrénia még soha nem szólt ennyire jól. A metalos konkurencia elintézése után a kissé lágyabb hangromboló bandák is aggódhatnak a tortaszeletükért. Az Unseen új dimenziók kapuit nyitja meg!

A thrash metal új nagy reménységeinek fenomenális, friss és ütős második felvonása tökéletesebb, izmosabb és evolúciós szempontból előrébb tart a konkurencia többségénél!

A banda fennállásának harmincadik évfordulóján az Električni Orgazam egy újabb, bűnösen jó lemezzel állt elő, amelyen sikerrel házasította össze az újhullám gazdag örökségét a modernebb törekvésekkel.

Nehezen találsz még egy helyet, ahol ennyi zseniális riff, szexepil, időtlen klasszikus hangulat és erotika van együtt, mint azon az albumon, amellyel az AC/DC méltón búcsúzik a múlttól, és belép a zaj új korszakába

A Pharao ezzel az albummal több mint sikeresen landolt újra a metálbolygón, és beilleszkedett a metál 2010-es evolúciós szintjébe. A tevton iskola mozaikjába így visszakerült a hiányzó kődarab.

A Van Der Graaf Generator több mint négy évtized után is a progresszív rockos újítókedv záloga a tizedik hatványon, a trió pedig sikeresen viszi tovább azt a hangzásbeli irányt, amelyet az elmúlt három évben kijelölt.

Ötödik albumával, a „No Apologies”-szal a Trapt nem szerez új rajongókat, a régieket viszont biztosan megtartja, hiszen az új lemez sikeresen követi a korábbi munkákat.

Devin Townsend, az eszelős zseni a bipoláris téveszmék legtisztább formájában a bizarrság, az agresszió és a prog szörnyszülött elegyét alkotja meg – a provokáció tökéletes! Az űrlények köztünk vannak!

A zene szent Gráljához öt év jól hallható hallgatás után érkezik meg a matematikailag tökéletes negyedik stúdiószekvencia. A Lateralus még mélyebbre visz a kozmoszban, és az álomszerű istenség új fátylát szövi köréd.

A lemez, amely végleg megszilárdította a Metallica elsőségét a metál titánjai között. Minden thrasher gyűjteményének egyik legszentebb ereklyéje.

Egy olyan mesterműnél, mint a „Crime of the Century”, nehéz elég felsőfokot találni ahhoz, hogy méltón lehessen értékelni ennek a legendás zenekarnak a pályáján a legfontosabb lemez minőségét és jelentőségét.

„Még vannak ilyen emberek, akiknek az ember örül, még vannak ilyen emberek!” (az Ena pesem refrénje)

A legtisztább érzelmi erotika, a végtelenségig fokozott provokáció és példa nélküli intellektualizmus – a Tool ezeket a premisszákat csiszolja tökélyre a saját nyelvezetében, az Aenima pedig a zenei Olümposz csúcsa.

A Juvaliant az ausztriai Salzburgot választotta otthonául, és szimfonikus progresszív metalt játszik, markáns power metal elemekkel. Az „Inhuman Nature” remek debütálás a zenekartól.

Az északi hideg valamivel kifinomultabban ölel át, a választékos zeneiség rétegei alatt azonban még mindig van elég éles black metal fog ...

A Mastodon diszkográfiájának legpuhább és legbarátibb darabja az asztrális szférába nyúl, és még progresszívebben építi tovább zenei zsenialitásuk mozaikját.

Pusztító előadások egész sora, tökéletesen virtuóz grind: a zenekar sötét oldala kerül elő. Búcsú a Relapse-től és átigazolás a Warner Bros-hoz, olyan módon, hogy lehetetlen elmenni mellette.

A tüzes elemental után a Mastodon a tenger mélyére merül, és elszabadítja a bibliai tengeri szörnyet, amely még meggyőzőbben vezet be a kegyetlen óriások és a metalpszichedélia világába.

A Mastodon az elemekhez nyúl, és elsőként a legtisztább, legősibb elemet szabadítja ránk – a tüzet.

Egy side project, ami jóval több volt ennél, világra hozta azt a lemezt, amelyre a mai sludge-szcéna épül. A mítoszok és legendák mellékesek. A zene egyszerűen időtlen!

Időtlen klasszikus, amellyel a death metal sikeresen összeállt a rock'n'rollal, túlélte, és egy sor szimpatikusan szóló követőt szült!

Több mint 20 év után tér vissza a színtérre ezzel az albummal: a „új primitivizmus” szarajevói hírnökei a jókedvvel teli yugo rock retorika teljes adagját hozzák. Olyan lemez, amely az igazi yugo-nosztalgia iránt fogékony szíveket nem…

Az izraeliek új lemeze több újabb zenekar hatását hozza, feltűnnek a nem feltétlenül szükséges „breakdownok”, az előző albumhoz képest pedig az ének is egyre inkább üvöltözős, kevesebb agresszióval

A zenekar a garázsszerűen nyers rohanástól a fülnek kedves hangzásvilág felé tart. A hangzás és a stílus kommercializálódik, indie rockos slágergyártássá válik, különösebb eredetiség nélkül, az igazi lendület hiányával.

A „K-Metal” kiemelkedő alkotás a szlovén zenei életben, amely tovább éleszti a melodikus hard rock örökségét. Filigránul csiszolt, önálló zenei briliáns, amely Franci Zabukovec gitáros tudását csillogtatja

Kiadó: Parlophone RecordsMegjelenés dátuma: 1985. 11. 18.Producer: Alex Sadkin & ArcadiaAz album hossza: 43.36 percMűfaj: New Wave / Art RockÉrtékelés: 10/10 Az Arcadia egy mellékprojekt volt, amelyet 1985-ben a new romantic…

Heavy metal briliáns, amely minden régi, Priest-os hangzásra vagy teuton heavy metalra bukó rajongó szívéhez utat talál.

A „So Red the Rose” az újromantikus kidolgozottság egyedülálló példája és lenyűgöző továbbfejlesztése a megszokott Duran Duran-szókincsnek, ahol az új hullám és az art rock harmonikusan fog kezet egymással.

Négy album öt év alatt: az artikulált düh építészei újra bizonyítják, hogy még magasabbra és még hangosabban céloztak!

A Vulvathrone második lemeze, a Passion of Perversity ízlelgetni való lesz a Lividity, a korai Carcass, a Deeds of Flesh rajongóinak és a környék legelvetemültebb pornósainak.

A Behind the Black Veil, a frissen alakult progresszív metal formáció, a The Shadow Theory bemutatkozó lemeze egy kiérlelt koncepcióalbum, amelynek van néhány gyengéje, de összességében jó munka.

A hetvenes évek pszichedelikus eposzainak újkori alternatív változata áttöri a sztratoszféra rétegeit, és olyan választóvonalat húz, amelyet nehéz lesz átlépni.

A „Bass Line” egyedi art rock album, amely kivételes zenei érettségének, intelligenciájának és alkotói szélességének felismerhető báját árasztja, teli tüdővel lélegzik, és nem szab korlátot a kifejezésmódjának.

A Roxette a „Charm School” albummal mindenben megőrzi zenei arculatának valóságos alapjait, nem erőlteti a slágergyanús naivitást, helyette a komponálás és a kifejezés művészi érettségének mélységével varázsol el.

Erik de Beer a Life Line Projectoal a „Distorted Memories” lemezen végre megtalálta a saját hangját. | Erik de Beer a Life Line Projectoal a „Distorted Memories” lemezen végre megtalálta a saját hangját

A névtelen, ütős, thrash felé húzó black metalosok, a Bloodwritten visszaadják a hitet a metal szuperlatívuszaiban, a puszta kézművességen túl.

A „The King” az angolszász középkori művészetfelfogást követi: a műnek tanulságosnak és szórakoztatónak is kell lennie. A „The King” pedig mindez, sőt még annál is több.

Az apokalipszis zenei előrejelzése rég nem szólt ilyen jól, mint a „XXV”-on. A megújult Pallas jól döntött, amikor a megfelelő pillanatban úgy határozott, hogy felvesz egy folytatást a legnagyobb remekművéhez.

Parsons és Woolfson az utolsó nekirugaszkodáshoz láthatóan úgy döntött, hogy bevet minden rendelkezésre álló eszközt, amely a hetvenes és nyolcvanas években egyedi art rockos attrakcióvá tette a zenekart.

A tökéletes pophangzavar és az alternatív tüdőtöltés zenei klaszteréhez mindössze két pár szorgos kéz kell. A horvát–holland zenei duó, a Gone Bald bebizonyítja, hogy még korántsem tartoznak a vasárnyékba!

Mondhatjuk, hogy Satriani prédikációja az új albummal új dimenziót kapott. Nem az alkotói áttörés forradalmiságát tekintve, hanem abban az értelemben, hogy Satriani – főleg a Chickenfoot-tal való együttműködésnek köszönhetően – újra…

Ha a korábbi lemezek a sört és a vodkát éltették, most a tequilán a sor! Különösebb újdonsággal az új album nem szolgál, de a folk metal vidám hangjai mellett nyakalás továbbra is aktuális

A „Nosorogov pušeljc” a „Who's Got Mine” című lemezzel is megtartja azt a stílust és hangzást, amelyet már a legelejétől megszabott magának. Tizenkét év szünet után így megkaptuk a hatodik albumot, amely minden AC/DC-rajongó privát…

A „Hart Genossen von Abba bis Zappa” a Panzerballettet olyan zenekarként terjeszti, amely tele van újító ötletekkel és zenei tudással. Egyszerűen fogalmazva: a banda jó zenét játszik.

A „The Visitation” kétségkívül a legjobb lemez az együttes tíz évvel ezelőtti feltámadása óta, vagyis a legendás banda egyetlen régi rajongóját sem hagyja hidegen.

Az „Estribo” remekül zárja le a zenekar kilencéves utazását a zenei fantasztikumon át. | "Estribo" sufficiently completes the band's nine year long journey through the musical fantasy.

A „The Perfect Stranger” Frank Zappa legkidolgozottabb zenekari művei közé tartozik: a hagyományos vonós- és fúvóshangszerek a synclavierrel találkoznak, és lenyűgöző klasszikus–elektronikus fúziót hoznak létre.

A Metalsteel a negyedik lemezével bizonyítja, hogy a fiatal heavy metal bandából a hazai metalszíntér tiszteletre méltó szereplője lett, amely egy ilyen albummal a jövőben ezt a státuszát csak tovább erősítheti!

A rusztikus zenei hatások, a horrorfilmek és a drogok keveréke másodszorra is működik, még ha eggyel kevesebb taggal is ...

A „The Man From Utopia” tele van számos Zappa-klasszikussal, amelyek örökre belevésődtek minden igazi „Zappaholic” szívébe, és már a címükkel is egyértelműen megmutatják, mi merre hány méter.

A Papa Roach hetedik hivatalos kiadványa új stúdiófelvételeket és az utolsó koncertturnéról származó élő felvételeket ötvöz. Minőségi termék, de elsősorban a legnagyobb rajongóknak szól.

Kiváló összeállítás a Nightrage aranykorszakáról, abból a csapatból, ahol a tökéletesség, az őszinteség és a tiszta ötletek jelentették az egész alkotómunka kulcsát!

Az „Elysium” szolid album. Kiemelkedő pillanatok nélkül. Nem kínál semmit, amit ne hallottunk volna már a Stratovariustól. A srácok szorgalmasan kapaszkodnak a bevált képletbe, ami a hűséges rajongók ízlésének megfelel.

A Wheels of steel albumot túlzás nélkül besorolhatnánk az 1980-ban az NWOBHM nevű műfajt határozottan megalapozó, legendás lemeztrilógiába.

A „Stereotomy” albummal a The Alan Parsons Project hirtelen felhagyott a rádiós slágerek hajszolásával, és részben visszatért a gyökereihez. Az eredmény egyik legelfeledettebb lemezük lett, amelynek igazi értéke csak sok évvel később…

Nehéz, ütős és romboló hallgatnivaló, amitől úgy érzed majd, mintha egy orrszarvúcsorda gázolt volna át rajtad, de ennek a pokoli rohamnak ezúttal grunge- és stonerfronton csak örülni tudsz!

A Distant Thunder új korszakot nyitott a Helstar életében. Bill Metoyer producerrel a fedélzeten a nyolcvanas évek végi aranykor legerősebb időszakába hajóztak be. Még keményebben, még gyorsabban és még sokkolóbban.

A Sabaiumnak negyedszerre sikerült megtalálnia a tökéletes receptet, aminek az eredménye egy remek lemez!

A „Kiss Of Life” több mint kiváló debütalbum a Vegától, egy olyan formációtól, amelyet rutinos zenészek alkotnak, és akik pontosan tudják, hogyan kell kiszolgálni a legősibb ütemeket a klasszikus, brit gyökerű AOR hagyományából.

Hardcore punk rock! Érezni a Motörhead hatását, egy kis metalos ízesítéssel. Semmi új, semmi, amit ne hallottál volna már. Az akcentus olyan erős, hogy az angol szövegből alig lehet kivenni valamit. Csak a legvastagabb bőrű punkoknak

Amikor az évek elvégzik a dolgukat, és Paris Hilton lesz a példaképed.

Amit a hard rock nagyságok, a Dokken hűséges rajongóitól (tőlünk) megvont a színtelenül langyos Lightning strikes again album, azt – ha kissé kevésbé eredeti formában is – megkaptuk a legutóbbi lemezükön.

A thrash új korszaka? Mondhatnánk

A művészi érettség és a szülőbölcsőhöz való visszatérés albuma, amely az első három stúdióalbum örökségéből merít, és 1987 meg az Astronaut (2004) után a zenekar egyik leggyőzőbb munkája.

Kiváló indie rock album Danger Mouse és a néhai Mark Linkous (alias Sparklehorse) közös projektjétől, amelynek megjelenését az EMI Records majdnem meghiúsította! A néhai Linkous skizofrén elméje tovább él.

Szerencsére a kiadvány kétélűségét maga az énekesnő is felismerte, ezért saját albumán vendégelőadó szerepébe helyezkedett, ami erősíti a minőségben hullámzó „...featuring” hitelességét.

A „Gone To Earth” a legendás zenekarnak a közép-európai nagy áttörést hozta el, és bár legjobb alkotói évei ekkorra már lassan a végükhöz közeledtek, még maradt elég erejük ahhoz, hogy néhány időtálló klasszikust hagyjanak rajta.

A nagyon-nagyon jó Fuzz Universe 12 instrumentális száma elmélyíti a „Silence Followed By The Deafening Roar” kifejezésvilágát, a gitárvarázsló rendezésében viszont nem hoz újabb művészi különlegességet!

Visszaemlékezés azokra az időkre, amikor Jugoszlávia földjén nem volt hiány tesztoszteronból, kemény zenéből és eszmékből!

A „Made Of Metal” nem olyan megrázó és fényesre csiszolt, újjászületett metállemez, mint a „Resurrection”, de megőrzi a Halford név teljes erejét és nagyságát, minőségével pedig a Judas Priest legjobb munkáival is felveszi a versenyt.

A Glory Of Chaos megerősíti a legendás texasi speed/thrash zenekar remek visszatérőformáját, amelyet 2008-ban a The King Of Hell testesített meg először. Még agresszívebb, de hű marad a dallamos intelligencia mércéjéhez.

„Ezen a túl sokáig elfeledett remekművön a Black Sabbath végleg modern metalbandává érett, miközben hű maradt baljós gyökereihez.”

A „Tyr” teljesen egyedülálló darab a Black Sabbath hatalmas életművében. A heavy metal ősatyái ezt az északi égtájakról érkező éteri miszticizmus és a pokol mélyéről előbukkanó sötét víziók alkotta keveréket soha többé nem hozták vissza.

Abból az időből, amikor Jugoszlávia még csak beírta magát a metálországok jegyzékébe, egy briliáns lemez a Gordi nevét viseli. A szegényes imázs és a meglehetősen közönséges szövegek ellenére a Pakleni trio megállíthatatlanul tolta odébb a…

A német precizitás tizenharmadszorra sem hagy cserben – a Sodom ezúttal is kemény, szilárd és hibátlan, az In War and Pieces pedig bekerült 2010 tíz legjobb metállemeze közé!

A Val 202 rádió harmadik válogatáslemeze, amely a 2010-es évhez illően a „Val 10” nevet kapta, már az első hibákat mutatja, és ezek a mérleg nyelvét a kimerültség, az elhasználtság és a szerzői szárazság érzése felé billentik, ezt az érzést…

Az idei kiváló, brutális, fertőző és ütős svéd death metal kínálatot kompromisszumok nélkül egészíti ki a Facebreaker! Eljött a mészárlás ideje!

A gothenburgi hangzás svéd tökélye holland módra, amely minden pillanatot és minden fillért megér a válság miatt megcsappant pénztárcákból is!

Költészet és minőségi progresszív rock találkozása. Az eredmény igazi, vérbeli műalkotás.

Könnyed, kiforrott és mérgezően jó – nagyjából ezekkel a jelzőkkel írhatjuk le a finn Manzana kvartett harmadik körét a popos metálos mércék szerint.

Kiművelt, fényes muzsikálás!

A kamniki heavy metal zenekar, a Use Less másodszor még erősebben csap oda, és bizonyítja, hogy második demójával óriási minőségi ugrást hajtott végre.

Kivételes lemez, amely méltó az At The Gates-hez vagy a The Haunted-hez mérni. A finn válasz a svéd dominanciára több mint kivételes!

A halhatatlan Metallica utolsó igazi klasszikusa, a kommercializálódás alapköve és hatalmas progresszív ugrás az epikus megalomániába, mindenekelőtt pedig egy nemzedék hangja – ez és még sok más az ... And Justice For All!

A Slipknotot padlóra küldte Paul Gray halála. Hogy a világ mégsem állt meg teljesen, azt a Stone Sour harmadik lemeze bizonyítja, amellyel az elhunyt bajtárs előtti főhajtással térnek vissza az első ligába.

A „Vulture Culture” az idő próbája után is első osztályú AOR-csemege maradt, amely egyedi, hipnotikus slágerkínálatával, de a kevésbé profilos, ám ugyanolyan jó dalaival is újra és újra lenyűgöz.

A költészet kezet fog a szerb heavy metal és rock dallamvilágával. Az eredmény az érzékiség és az élesség ütős, kivételes elegye. Új korszak jön: eljött a vreme brutalnih dobronamernika ideje!

Az album az elejétől a végéig profin kivitelezett; innovatív, és hű a zenekar elképzelésének lényegéhez. | A „Martelo” az elejétől a végéig professzionálisan készült; innovatívan és a zenekar elképzelésével összhangban.

Mély, személyes, átélt zene.