Előadó: Saracen
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2011
Játékidő: 58:05
Értékelés: 4.5/5
Aki hallotta a nagy-britanniai melodikus rock e szinte legendásnak mondható lovagjainak két előző lemezét, a visszatérést jelentő „Red Sky”-t (2003), majd az őt követő, 2006-ban megjelent „Vox In Excelsio”-t, azt a két alkotás kiválósága biztosan nem hagyta a fagypont közelében, teljes közönyös érzéketlenségben. Az új albumra elég sokat kellett várni. Jó öt évet. A címe „Marilyn”. Mögötte koncepció áll. Vagyis két lehetőség adódott, mindkettő végtelenül elcsépelt: egy új történet a legendás Arthur királyról, vagy egy új történet a néhai hollywoodi filmcsillagról, az amerikai szexszimbólumról. A választás Marilyn Monroe-ra esett.
A zenekar, amely mindig is különleges zenei megközelítést ápolt, és finoman lépked az N.W.O.B.H.M. mozgalom és az AOR közötti vékony határvonalon, ezúttal valóban nagyvonalúan állt a dologhoz. A Marilyn Manson életéről szóló történet koncepcióba foglalása igencsak érezhető stílusbeli elmozdulást hozott magával. És mégis. A Saracen végső soron olyan albumot hozott össze, amely csak rájuk jellemző, és így újra több mint sikeresen vette az új kihívások szeles viharait.
Az eredmény a Saracen pályafutásának legigényesebb albuma, amely lassabban nő, mint gondolnád, és sok figyelmet kér, mire leülepszik, megszilárdul és megtapad a hallgatóban. Életre kelnek a Broadway fényei, és velük együtt az új Saracen-album szaxofonja (a nyitó instrumentális „The Girl: Norma Jean”). A szaxofon időnként felbukkant a korábbi Saracen-lemezeken is, de ekkora teret eddig egyetlen Saracen-album sem adott neki. Mondhatni messze a legkísérletezőbb Saracen-album, ugyanakkor a zenekar eddigi legpompásabb, legbombasztikusabb lemeze is.
A Saracen megőrzi felismerhető hang- és stílusjegyeit, és ebben továbbra is abszolút különc marad. Mivel a koncepció igényes, a stílus hozzáigazítása elkerülhetetlen, némi átalakulást és egy kis plusz szellemi erőfeszítést kíván a megfelelő zenei megoldások keresésében. Ilyen a „The Oprhan: Wither The Wind Blows” is. Kivételes hangulatával ragad meg, amely túlcsordul a fogva tartott pompától és a drámai elemek fokozatos felfutásától. Ez a szám tulajdonképpen már az album elején elárulja a Saracen új arcának zenei megközelítési lényegét. Rob Bendelow, a zenekar első embere bölcsen több vezető énekest választott az albumhoz, és szétosztotta közöttük a szerepeket. Steve Bettneynek a „The Orphan: Whiter The Wind Blows”-t és a „The Patient: Break The Spell”-t hagyta. Logikus, hogy e két szám sűríti leginkább a korábbi Saracen-művek művészi arculatát, egyúttal ezek a legfeszesebb és legközvetlenebb (melodic) rockszámok, a legtöbb fogott ütőerővel, és olyan tipikus hangulattal pompáznak, amilyet ezek az angolok mindig is mesterien a bőrük alá tudtak csempészni. Dramatikus fordulatokkal telepakolva, erősen vibráló, teljes dallamos kiaknázással, és úgy, hogy a dal végig a „moulin rouge” éles fókuszában marad. A Saracen-rajongók ezekre a pillanatokra vártak a legjobban. Ilyen a „The Witness: Unfinished Life” is, ahol a vezető éneket Richard Bendelow basszusgitáros adja.
Az album ezúttal másfajta hozzáállást kíván a hallgatásban. Elvileg már a „Vox In Excelsio” is megkövetelte (a Saracent mindig is különcnek tartották a melodikus rockban). És mint ilyen, ez a lemez gazdagon meghálálja, ha megadod neki az esélyt. Mivel a „Broadwayről” van szó, az albumnak amerikainak kell hatnia. Ezért hívta meg Bendelow az albumra Robin Becket. És ez az énekesnő a kulcsfigura, aki viszi előre a lemezt. A hangja minden bizonnyal a legjobb, amit ez a nyolcvanas évek örökzöld slágereiből mindenki által ismert Coca-Cola-kedvenc egyáltalán nyújtani tud. Énekmódja a kifinomult érzékiségben ragyog, különösen a nyugodtabb részeknél, ugyanakkor a falsettóban megbújó torokhangosság azt az ingerlő, erotikus felhangot adja neki, amelyet egy ilyen koncepció egyenesen megkövetel! Robin Beck ezúttal az album alapfigurája. Egyes hangszerelések szándékosan közel kerülnek a blues elemeihez – a Saracen azonban eközben egy pillanatra sem veszíti el jellegzetes stílus- és hangvilágát. Ezeken a pontokon Robin Beck hangja a dallamos vonalak „soul-akrobatikával” való díszítésének született tehetségével optimálisan működik, és fenomenálisan sikerülten kelti életre a koncepció történetét. Az albumot Robin Beck énekteljesítménye koronázza meg a rendkívül drámai záró „The Woman: Marilyn”-ban, mérgesen bombasztikus, fülbemászó refrénjével, amely az albumot az abszolút csúcsra emeli.
A jó 50 percnyi zene egy szempillantás alatt lepereg. A Saracen ezzel a lemezzel mesterien mért ki egy új fejlődési lépést előre. Rendkívül változatos albumot tett le az asztalra, stílusban és hangulatban egyaránt, ami bizonyítja, hogy olyan zenekarról van szó, amely mindig sikerrel vette az újabb és újabb kihívások akadályait, miközben célok felé törekedett, és megőrizte tiszta, egyedi, felismerhető zenei karakterét. Most is mesterien nyert maguknak a Saracen tagjai egy újabb póker-ászokat. A „Marilyn” tehát egy kicsit több odafigyelést kér, de ha a bőröd alá kúszik, nem fogsz hamar megunni. Ez a Saracen legpompázatosabb albuma is, egyúttal olyan lemez, amely a koncepció miatt nem keresi mindenáron a rockos „romboló erőt” és a melodikus rock kiszámítható hangszerelési sablonjait. Ezért esnek még jobban a lemez kifinomult részei, amelyek gyakran átveszik az album fölött a vezetést, a kulcselem pedig az összes énekes együttes hatása, különösen Robin Becké, ami ennek a Saracen-albumnak is egészen különleges kifejezőhelyet ad az általános rocktérképen. Már most kijelenthetem, hogy a választott koncepció sajátosságai és az ebből adódó hangszerelési alkalmazkodás miatt a Saracen karrierje során többé nem fog ilyen albumot készíteni. Ugyanakkor ez annak a jele is, hogy a jövőben is vár ránk egy újabb, rendkívül érdekes követője a „Marilyn”-nak, és hogy a legendás zenekar, amely stúdiódebütjét 1981-ben adta ki, tovább fejlődik.
Felállás
Steve Bettney – ének
Rob Bendelow – gitár
Paul Bradder – billentyűs hangszerek
Snake Davis – szaxofon
Richard Bendelow – basszusgitár
Paul Gibson – dob
VENDÉGMUZSIKUSOK:
Issa – ének a 3. számban
Robin Beck – ének a 4., 5., 8., 9., 11. számban
Steve Overland (FM) – ének az 5. számban
Produkció
Saracen
Számlista
1. Norma Jeane
2. Whither the Wind Blows
3. Hold On (Issa)
4. Make This Body Work (Robin Beck)
5. Who Am I (Beck & Overland)
6. Love Like A Razorblade
7. Break the Spell
8. Not For Sure (Robin Beck)
9. Like Going Home (Robin Beck)
10. Unfinished Life
11. Marilyn (Robin Beck)
