Előadó: Haken
Kiadó: Sensory Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 71:28
Értékelés: 5/5
Talán nem a tömegek figyelmének középpontjában áll, de erős! A progresszív zenei műfaj! A Haken azon új zenekarok egyike, amelyek tollpihe-könnyedséggel törlik el a határokat a progresszív zenében és annak alműfajaiban. Persze egy ilyen szerteágazó és kalandosan kifejező zenekar, mint a Haken, esetében a skatulyázás roppant hálátlan, és sokszor akaratlanul is félrevezető dolog, de azért mégis: néha egyszerűsíti a leírást, amely hivatott közelebb hozni a zenekar muzsikáját a potenciális hallgatóhoz. A zenét egyetlen jelzővel leírni ezúttal közel sem elég.
A Haken britek. A „Visions” a második albumuk, amely hivatalos megjelenésként mindössze egy évvel követte az elsőt. Az elsővel sikerült elérniük, hogy elhelyezkedjenek abban a spektrumban, amelyet a progresszív műfaj mai fejlődése kijelöl, a zenei világtérkép azon pontján, amelyet a zenekar felismerhető és egyedi megközelítése határoz meg.
A „Visions” ezt az alapkövet, amelyet a Haken az „Aquarius” (2010) című elsőlemezzel rakott le ugródeszkaként a fejlődéshez, tovább erősíti és mélyíti, hiszen az új albummal a zenekar még jobban kiélezte stílusát az első lemez egyes kifejezési jegyeiben. Az albumon tovább fokozódik a kémia, a hangszeresek közötti kommunikációt az első lemez óta díszítő, amúgy is kiváló munkahőmérséklet. Érezhető, hogy a zenekar érettebb az aranzsálásban, de az is feltűnő, hogy a tagok sokrétű profilja miatt elkerülhetetlenül elindultak a progresszív zene (legyen szó rock- vagy metalvonalról, illetve a jazzes elemek beépítéséről) alműfaji változatossága felé. Még mindig érezni néhol, hogy a Haken a pályája elején a Dream Theater munkásságán nőtt fel, de ezek a pillanatok olyan szolidan vannak elhelyezve az aranzsmanokban, hogy legfeljebb hálásan hozzájárulnak a szerkezetek mozgalmasságához, a hangulatok kontrasztos elmélyítéséhez és felnagyításához, valamint a dalokon belüli (folyékony, „fájdalommentes”) témaugrásokhoz. A vörös fonal, amellyel hevesen bogozzák színes gombolyagjukat, sosem fogy el a zenekar kezéből. Éppen a záró címadó dal emlékeztet erre a Dream Theaterrel való kacérkodásra. Egy szemernyi nagyképűség nélkül, hiszen ezt a zenekar a maga szerzői és sajátos éleslátású fűszerezésével rögtön szétveri, amit tovább koronáz az ének belépése a dalba – kiváló ötletekkel az énektémák előadásában, amelyek a színházi dráma „cirkuszoskodásával” határosak, olyannal, amilyet a brit Genesis, Marillion vagy Arena énekesei teremtenek (vagy teremtettek) a vokális előadásukkal. Ez az a fajta progresszív metal/rock album, amely jó 71 percnyi zenén át olyan áradó természetességgel bontakozik ki a számtalan témaváltáson keresztül, hogy minden félelem a játékidő esetleges unalmassá válásától felesleges. Ez pedig a címadó dalra, a Visions című, 22 perces progresszív epikus szvitre is igaz, amely az album csúcspontja.
A Haken egyike azoknak a zenekaroknak, amelyeknek rendkívül hatékonyan sikerül előadniuk a zenei formát az albumon az események spontán alakulásának kiszámíthatatlansága révén. Eközben a zene nem veszíti el a fókuszát. A töredezettség, amelyet az aranzsmanok komplex szerkezete teremt, soha nem nyomja el a magas dinamikai áramlás elvét, miközben a zenekar kihívó bátorsággal hajózik át számos műfaji fogáson, és a saját szerzői olvasztótégelyében mesterien áthidalja és összeolvasztja őket. A zenekar azt is érti, mit jelent a hangulat fokozatos felépítése a dalok egyes részeiben. Ilyen mesteri megoldáshoz nyúl például a Deathless kivezetésében, ahol a téma ismétlésében a záró részben fokozatosan rétegezi egymásra a zenei rétegeket egy végső „crescendóvá”, maga az ezoterikus érzés pedig a lemez ezen pillanatát a poszt-rock elemeihez is közelíti.
A feltekert, „riffes építményekkel” felszerelt vezértémákat hullámokban természetesen nyugodtabb passzázsok váltják fel, ahol a zenekar a nagyképűség nélküli kiválóság formulájával a hangsúlyos gitárriffelésből új hangulatok felnagyítása felé „lovagol ki”, különösen a sokarcú billentyűs aranzsmanok leleményes és éleslátó megoldásainak, valamint az éneklés megközelítésének köszönhetően. Ezek a nyugodt passzázsok, főleg az énekben, a sötét atmoszférikus állapotokat a Procupine Tree és még az Opeth hangulatához is közelítik. A modern hangzáshurkok alkalmankénti beültetése, mint a hangkép spektrumának további „töltőanyaga”, olyan atmoszférához közelít, amilyet a lengyel modern prog metalosok, a Riverside művészete is megrajzol. A riffelés élessége és a gitártéma központi elhelyezése a produkcióban viszont a Haken-t a progresszív metal jelvénye alá tartozó zenekarok partján tartja.
A „Visions” olyan album, amely a progresszív metal és rock kalandjának minden rajongóját egy pillanat alatt magával ragadja, és elvezeti az álmok birodalmába. Az álmok pedig sokáig tartanak. Olyan lemez, amely teljes figyelmet követel, hogy teljesen megérintsen titeket! Aki ismeri az „Aquarius”-t, az egy pillanat alatt, visszavonhatatlanul bele fog szeretni a „Visions”-ba is. Konceptalbum, amely az egyént és az élet és halál értelmének észlelését állítja a középpontba. Még sötétebbnek hat, mint elődjének koncepciója, még teltebb és érettebb hatással. A „Visions” a zenei eklektika kemény csontja, amelyet ti, a progresszív zene rajongói még sokáig rágcsálhattok. Mindannyian. Ti, akik a szabályos hangszerjáték megszállott, kottahű, iskolás dacát keresitek, és ti, igényesebb zenei gourmand-ok, akik a ragadozó atmoszférától gyúltok lángra, amelyet a Haken sokarcú kifejezésmódja (újra)teremt. A bátor zenei kísérletezés kiapadhatatlan forrásán keresztül. A „Visions” kihívóan modern kifejezésmódjával új szintre emeli a prog művészet mércéjét! A Haken ezzel bebizonyította, hogy nem egynapos jelenség, hanem olyan zenekar, amelyben megvan a potenciál, hogy a következő néhány évben szabadon még magasabb szintre tolja a modern prog metal legfelsőbb kifejezési formáinak bevett mércéit. Olyan zenekar tehát, amely bizonyos mértékig diktálja e tartalmilag legmozgalmasabb műfaj egyik ágának fejlődését a bolygón, ahol minden kísérlet „megengedett”.
Felállás
Ross Jennings – ének
Charles Griffiths – gitár
Richard Henshall – billentyűk, gitár
Diego Tejeida – billentyűk
Thomas MacLean – basszusgitár
Raymond Hearne – dob
Produkció
Haken
Számlista
1. Premonition (4:10)
2. Nocturnal Conspiracy (13:08)
3. Insomnia (6:06)
4. The Mind’s Eye (4:05)
5. Portals (5:27)
6. Shapeshifter (8:08)
7. Deathless (8:04)
8. Visions (22:25)
