Előadó: GHB (Grega Habič Band)
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 44:16
Értékelés: 4.5/5
A „Self Destruct Sequence” megjelenése óta eltelt két év után friss stúdióalbummal tér vissza a zenei színtérre a szlovén gitármágus és „mastermind”, Grega Habič. Aki Szlovénia „fertőzetlen” zenei köreiben mozog, annak ez a név túlságosan is ismerős. Grega ugyanis azon alkotó zsenik maroknyi csapatába tartozik, akik elkötelezték magukat saját művészi szabadságuk megőrzése és folyamatos továbbfejlesztése mellett. Ha tekintetbe vesszük, hogy „bármely zseni” Szlovéniában átokként él, arra vagy ítélve, hogy mindenből megélj, csak a zseni-mivoltod eladásából ne. Hacsak nem rejtegetsz zsivány tehetséget, mert azokat évek óta támogatják a politikai elittől kezdve az állami piramison lefelé. Grega az a fickó, aki a szlovén popsztárok kísérőzenekaraiban zsákszám kaszálhatná a zizegő zöldhasúakat, ám inkább a dacolás rögös útját választotta. Ne értsetek félre. Külföldön az olyan zenészeket és koncertgladiátorokat, mint Grega Habič, tárt karokkal fogadják, ezért reméljük, hogy Gregának minél előbb sikerül az áttörés és a sikeres külföldi átszökés.
Egy zenész, akire nekünk, szlovénoknak igazán büszkének kell lennünk! Az „Open Heart Surgery” elmélyíti és kiszélesíti azokat a kifejezési horizontokat, amelyeket Grega mostanáig, a „Self Destruct Sequence” albumot is beleértve feltárt, és új arcában mutatja be a zenészt, aki tovább profilozódott, és a zenei tartalom előtérbe állításában még tisztábbá csiszolta a zenei látásmódját. Az album Grega Habič pályafutásának eddigi legérettebb, legfókuszáltabb és hangzásilag legcizelláltabb darabja. Az érettséget főként néhány különösen kifinomult passzus mutatja, amelyekben Grega minden eddiginél erősebben támaszkodik a jazz hagyományaira, ami kétségkívül sikeresen mélyíti a telhetetlen zenei kísérletezés iránti kutatói vénát.
A produkció élőbb, mint valaha, még a programozás is többnyire kiválóan álcázott, Mika Jusilla pedig a végső masterelésnél optimálisan kiemelte az egyes hangkollázsok közti kontrasztokat, így bravúrosan szőtt, (háromdimenziós) végső képet kapunk a hangzásspektrumról.
Grega, aki a gitárok mellett ezúttal is maga programozta a dobokat, néhány billentyűs szólamot is hozzátett, és a basszusgitárok zömét is felvette (a 2 L8 4 Tears kivételével, ahol Matej Sušnik vendégszerepel), az új albumhoz ismét megnyerte az együttműködésre a kiváló amerikai, sokoldalú zenészt, Jesse Adamst. A Habič / Adams páros sajátosságát leginkább a Fighting The Undertow foglalja össze. Sötét szám, amelyben ebben a kísérletező összefogásban remekül fog kezet a vészterhes színház iránti érzék, Adams verseket előadó ritmikus költészetének pszichofrenetikus lüktetése és Grega Habič jellegzetes gitáros „frizuráinak” leplezetlenül izgő-mozgó figurációja. Az album a Pig fenyegető, dühödt riffjével nyit. Élőnek hat, a thrash riffben igazán „amerikai”, divatosan elmosódottan morajló, és megőrzi Habič felismerhető kézjegyét, amelyet egyébként az előző album működése is megtestesített. A Pig eszedbe juttatja, hogyan néz ki a disznó a vályú mellett, ugyanakkor félrevezető is lehet, mert közvetlen riffes kihívásával és „recsegő” zajával olyan kétségeket kelt, hogy riffelős hentelésre épülő albummal van dolgunk. Ez az album korai, közvetlen kinyilatkoztatása a hathúros elméletről, amely tömören, négy percben leírja, miből gyúrták Grega Habičot. Kiváló választás nyitánynak, amely magától ráállít arra, hogy hegyezd a füled, és élvezettel add át magad e remek album további feldolgozásának
Az Alyx az a pillanat, ahol először kapcsol be az albumon a jazz elemeivel való bőséges kacérkodás, kacér funk ritmusba szőve, a háttérben wah-wah riffel megerősítve, ismét elborítva Grega Habič tipikus gitárnyelvével, kissé oldja a feszült nyitányt, a Mirror pedig a kezdeti nyitó dühöt teljesen lecsendesíti. A Mirrorban csillan meg először a gitáros kifejezésbeli finomsága a gitárnyelv előadásában, ez a nyelv pedig biztonságos menedéket talál Robert Humar kollégájának billentyűs struktúráiban, amelyek mesterien tartják fenn a díszletet. A különösen dallamos 2 L8 4 Tears a jazzfúzió elmélyítését hozza, Adams vokáljának ragyogó fűszerezésével.
Az Alchemist és közvetlenül utána a Devil’s Whisper úgy tágítja a metal és a jazz fogásainak fúzióját, ahogyan azt csak Grega Habič kísérletező belső énje érti. Ha az előző mondat leírása főként az Alchemistre vonatkozik, a Devil’s Whisper közvetlenebb, bőségesen tartja a kapcsolatot a dallammal, és közben a riffes integritást is megőrzi. Ezért annál inkább testhezálló lesz a kemény (metal) erotika kedvelőinek.
A Tunel Lights és a Marionette újabb belemerülés a szerves struktúrák áradó bőségébe. Az album épp ezek a pillanatai, hasonlóan a Mirror első részéhez és az azt követő 2 L8 F4 Tearshez, sokkal közelebb állnak a fülhöz, olyan az érzés, mintha a hallgatóval együtt lélegezne az együttes. Ha pedig azokat a pillanatokat keressük, ahol az új album zenéje különösen megérinti a szív rejtett zugait, ilyesmit kínál az album utolsó előtti száma, az Irreversable Damage. A számból nem marad el a gitárjáték egyedülálló kontrasztja, amely egy igazi „mini flamenco akusztikus szólótámadás” után a határtalan szellemességű és ihletettségű gitártrükkökön át alakul tovább, és ennek nem látszik a vége. A szám megrendítően szétzúz minden ismert sablont, eltörli a műfaji gyújtópontok közti határokat, és az olvasztótégelyben egyedi kifejezésbeli leveggyé forrasztja össze őket, amely számos hangulati fordulat megtestesítője a vezérmotívumokon keresztül. Itt különösen kiemelkedik a kiszámíthatatlanság mozzanata, miközben a szám kivételes, gördülékeny hallgathatósága teljes egészében megmarad. Sok különleges érzést társteremt a számban Glenn Snelwar akusztikus gitárjának integrálása is.
Az albumot egy újabb végletekig felcsavart szám zárja, amely tulajdonképpen bezárja az új album történetének körét. A címadó dalról van szó, amely hangulatában gond nélkül felválthatná nyitányként a Pigot. Fejtetőre állító gitáros rali, motivikus benyomással, amely a szólózásban egy jótékony hatású, (néhány másodperces) keleties melosz-extravaganciába is átugrik. Kiváló záró horog az albumon, ahol visszatér a kapzsi, metalosított ütőerő és a megteremtett drámaszínház sötét atmoszférája.
Az „Open Heart Surgery” olyan album, amely megérdemli, hogy megfogadd a következő útmutatást, mielőtt betennéd a CD-lejátszóba: „Lazítsd el az elmédet, kapcsold ki az észt, ürítsd ki a fejed!” Csak így leszel teljesen fogékony az üzenetére. Több figyelmet követel, de cserébe ezért a figyelemért becsületesen megjutalmaz. Újabb csúcsteljesítmény a szlovén rocknak és újabb bizonyíték arra, hogy nekünk, szlovénoknak kiváló zenészeink vannak, akik egyúttal elég bátorsággal is rendelkeznek ahhoz, hogy ne tagadják meg és ne fojtsák el a zsenijüket. Az „Open Heart Surgery” a maga rendíthetetlen, egyedi üzenetével Grega Habičot a Földlakók világelitjébe helyezi, és olyan album, amelyre egy pillanat alatt visszavonhatatlanul felkaphatják a fejüket az efféle tevékenység legnagyobb koponyái is. Steve Vaitól Jason Beckerig. Egyedi prédikációja és víziója zenei karizmájának megerősítését Grega Habičnak külföldön kell majd keresnie. Ebben nem az egyetlen zseni, akit kegyvesztetté tett az anyaország történelmi hozzáállása és a szlovén nép kicsinyességének szado-mazochista, fukar irigysége az ilyen kaliberű zsenikkel szemben. Az „Open Heart Surgery” tehát sarkig tárja Grega Habič előtt a külföldi áttörés kapuját!
Amire most ennek a zenésznek szüksége van, az a következő. Egy igazi kísérőzenekar, amellyel a színpadi fellépések mellett opcionálisan a jövőbeli stúdióalbumokat is felvehetné. Az új albumon is időnként lehetetlen nem észrevenni a dobprogramozás szintetikus kozmetikáját, amelyet a modern programok egyébként remekül álcáznak, de szemléletes példaként mondjuk a hi-hat cintányér „robotpontos reagálását” a teljes hangzásszerkezet keverékében egyszerűen nem lehet nem meghallani. Mindez majd a jövőben meglesz. De szép lassan. Lépésről lépésre!
Ezt a CD-t megrendelheted Grega Habič menedzsmentjének hivatalos elérhetőségén keresztül: [email protected]
Felállás
Grega Habič – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, programozás
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Jesse Adams – ének (a 3. és 8. szám), billentyűs hangszerek (az 1., 6. és 8. szám), ritmusgitár (az 1. szám)
Glenn Snelwar – akusztikus gitár (a 10. szám)
Manfred Dikkers – ütőhangszerek (a 7. és 9. szám)
Robert Humar – billentyűs hangszerek (a 3., 4. és 9. szám)
Matej Sušnik – basszusgitár (a 4. szám)
Produkció
Grega Habič
Számlista
1. Pig
2. Alyx
3. Mirror
4. 2 L8 4 Tears
5. Alchemist
6. Devil’s Whisper
7. Tunnel Lights
8. Fighting The Undertow
9. Marionette
10. Irreversable Damage
11. Open Heart Surgery
