Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Vatomica
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Hossz: 52:46
Pontszám: 1.5/5
A Tanniyan Oreyssom olyan album, amelyet előre egy egész plejád asszociáció harangozott be: olyan zenekarok, mint a Depeche Mode, néhányan még Robert Frippet is hallottak benne, egy csipetnyi Camelt, Spock’s Beardet, ráadásul a projekt szellemi atyja megemlítette, hogy a Vatomica az alapjait tekintve még a thrash ódon iskolájának gyereke. Sok minden, ami viszont egyáltalán nem mond semmit, amíg nem adsz neki esélyt, és nem harapsz bele ebbe a titokzatos megismerés-almába.
Nem engedem meg magamnak, hogy a dolog ne rezonáljon a fülemben és a lelkemben, mielőtt ítéletet mondok, de a Vatomica debütáló albumánál súlyosan megszakadt bennem a kritikus. Zavaros kitörések a megcsonkított angolból, amely úgy cseng, mintha a vasfüggöny keleti oldalán, a szürke nyolcvanas években arrogáns szónokok nyögték volna ki; provokatív túlzások zenei sora kiszikkadt, szinte iparivá gyúrt gitárokkal, ismétlődő minták és súlyos, szorongató világfájdalom a mi amúgy is erősen depressziós mentális szókincsünkből – ez nem valami jó útravaló. De lépjünk tovább: tény, hogy a Vatomica semmihez sem hasonlít abból, ami jelenleg a hazai, kiszáradt ötletekből álló táncparketten zajlik, azokén, amelyek inkább kaméleonként alkalmazkodnak a vérszegény világ történéseihez. A Vatomica megengedi magának a másságot, akár tetszik ez a világnak, akár nem. És ebben van a pozitív kiindulópont ahhoz, hogy építő jelleggel kutakodjunk a szépség megfoghatatlan ideáljának útvesztőiben.
A Vatomica nyersen és csiszolatlanul szól, a gitárok és a digitalizált dobok meglehetősen hideg hangzása pedig úgy tör utat a mai világba, hogy a szlovén punk kritikus és termékeny nyolcvanas éveit idézi, a maga módján. Szinte teljesen a magáéban, hiszen közben becsúsznak a Borghesia pszichedelikus mészárlásainak látomásai, csak itt az egész félkész termékként van tálalva, nem pedig kifinomult végtermékként. A másik dolog, ami zavarhat, hogy az egész elég egyforma, így nehezen találsz olyan támpontot, amelyből a dolog lélegzethez juthatna, és adna egy vezérmotívumot, amely tovább épülne. A Vatomica egy őrangyal történetét meséli el, aki megpróbál segíteni az emberiségnek jobban élni, de sajnos az emberiség kómában van, és nem lép előre. Így a motívumok ismétlődnek, és felfalják az energiát meg az idegeket.
A nyitó Vatomica című számtól egészen a záró Servitude Sorrow című tételig feszültséget kapunk, és a frusztráló szürkeségtengerben édeskevés a fény, amely végre katarzist kínálna. A meglehetősen szikár, vázlatos dalszerkezetek teátrális hatásának lehet nagy gondolati súlya, de úgy érzem, ez a forma kissé idejétmúlt, és időben lemaradt. Ez lehet jó, de nem hasznos, mert így a zene nagyon kevés embert érint meg, és azokat is vagy azért, mert maguk is szívesen bélyegzik magukat művészkedő nonkonformistának, vagy azért, mert egyszerűen szuper, ha az ember éreztetheti, hogy megértett valamit, ami a szélesebb tömegek számára érthetetlen. Ez adhat polgári fennköltséget, sznob felsőbbrendűséget vagy csak intellektuális fölényt egy hülye világgal szemben, amelyben csak üldögélünk, és az utolsó ítéletünkre várunk. A zene itt a vezeklés eszköze és a szenvedés előidézésére szolgál. Nem tudom, lehet, hogy ezt a fázist kihagytam, vagy még csak ezután jön, de engem az az angyali szózat, amely érthetetlen módon akar segíteni a világon, nem hat meg. Istent már megöltük, nyilván ideje, hogy az esztelen világ az angyalokat is lelője. Mindenesetre annyit megerősíthetek, hogy az intellektuális ellenállás első felvonása elérte a célját, hiszen a dühöm egyre nagyobb … Remélem, a történet és a zenei oratórium folytatása a jövőben legalább egy árnyalattal élvezhetőbb lesz.
Felállás
– Rok Matek – ének
– Sebastjan Bartol – gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár, szövegek és zene, hangszerelés, drum padek, háttérének
– Katarina Novak – háttérének
– Gašper Salobir – klarinét
– Matic Nareks – háttérének
– Sandi Petrej – billentyűs hangszerek
Produkció
Sebastjan Bartol
Számlista
1. Vatomica
2. Tanniyan Oreyssom
3. Violent Shade
4. Through My Faceboard
5. Wi-23Y-He
6. Compact Plus
7. Where We Fear To Reach
8. Exceptiomally Combat Uninvented
9. You Can Find Me
10. Servitude Sorrow
