Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Nula Kelvina
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2011
Értékelés: 4/5
A Nula Kelvina, ez a háromfős, széles látókörű gondolkodó társaság a „Možgani na paši” című stúdió-bemutatkozójával újabb zenei odüsszeiát kínál: egy képszerűen kifinomult, ízesen bőséges tér ez, ahol kigúnyolnak mindent, amit az emberi testecske és a belé zárt lelkecske befogad, és amit a természettudományos „bölcsek” ősidők óta tanítanak nekünk (inkább mondjuk úgy: óvnak tőle!) azzal, hogy ez a valóság. (Azt viszont nem mondják meg, hogy ez a holdalatti elvek szerint rettentő kicsi és olcsón eladott üresség.) Mindez tehát tiszta vérű, szlovén eredetű prédikációba csomagolva. Zenéből, költészetből és vizualitásból.
A régi New York-i klubok szesztilalom előtti, füstös tudatának és a kabarés sanzonéneklésnek az elegye, szellemesen megtámogatva a basszusgitár, a dob és a billentyűk teljesen szerves hangzásából fakadó, élő párbeszéddel, amely a dzsessz, a blues, a swing és a country egyszerű, kiszámítható hagyatékán keresztül forog. Átszövik a vezérdallamok melosza, olyan, amilyet a szlovén kokoska térképén való létezés „sugárzásának” energiája diktál, és mégis „csupán” stabil és mindenekelőtt hűséges „támasza” a költészet roppant éles eszű, csípősen szarkasztikus előadásának, amely gazdagon van megborsozva szerelmi, szociológiai és egotrip témájú szellemességek szikrázásával. Az az engesztelhetetlen igazmondó, Oto Pestner és a jó öreg italozó farkas, Janez Bončina Benč között mindenki talál valamit, amitől élénken hegyezi majd a fülét.
Ha a Laibach albumának borítóján évekkel ezelőtt még találgatni kellett, melyik birkabunda alatt bújik meg a „Volk”, a „birkabarát” Nula Kelvina a zenéje vizuális optimalizálásának „zappás” útját választotta, ahogy azt a zenei kifejezőkészségük, mondjuk inkább művészi ösztönük diktálja. Képzelj el egy mosópor-reklámot, amelyen baktériumtanilag kifogástalan rét terül el, melynek egyenruhás sterilitása legfeljebb golfpályaként működhet. Ezen a növényvédő szerekkel végletekig megmérgezett gyepen (a szlovén eredetet a háttérben a Triglav árulja el) ártatlanul bolyonganak a birkafelhők, amelyek nem mások, mint a „mob” kimosott agyai. Éppen a szükséges, vagyis a legprimitívebb életfunkcióikat végzik. Többre nem is hivatottak, hiszen az agyuk kimosták. A mosást a Nula Kelvina végzi.
Mivel a zenei prédikációban nem érdemes Einstein relativitáselméletét keresni, a Nula Kelvina a prédikátori szellemi erejének zömét természetesen a költészetbe fektette. Mégpedig olyan időkben, amikor szegény, minden elgörbült szellentésért megbüntetett népünknek vérszomjasan szüksége van az effajta művészi reflexiókra. Az újonnan felfedezett vidámpark alapjában véve nem találja fel a spanyolviaszt. A prédikációjával a magas színvonalú, szellemes tartalmat hordozó, örök bohóckodás hasonló tájképébe illeszkedik, a Magnificótól a Slon in sadežig. A Nula Kelvina mindehhez csak kitalált még egy képletet e tartalom újradefiniálására. Egy képletet, amely különleges helyre állítja őket a szlovén zenei mozaikban. És ez a lényeg.
Az agyadat könnyedén kiengedheted legelni, hiszen a Nula Kelvina zenéje egyszerű és bizonyítottan hozzáférhető. A fent leírt műfaji elegy szellemesen csípős, archaikus szövedéke végig a kidolgozott dallam formájánál marad a vezérmotívumokban, a figyelem oroszlánrészét pedig természetesen elsősorban Marko Boh prédikátori hangja viszi el. Rá, Marko vokális előadásmódjának nagy részét karikírozva, nyugodt lélekkel kölcsönvehetem azt a bevált megnevezést, amelyet RockLine-os kollégám, Peter Podbrežnik használ, amikor a Van Der Graaf Generator zsenijét, Peter Hammillt „nyelves doktorként” írja le. A kettejük közti hasonlóság több mint puszta véletlen, és mindketten nagyon is nyelvesek.
Külön köszönet jár a Celinka kiadónak is, amely jelenlétével lehetővé teszi, hogy a „mob” közelebb kerüljön olyan zenekarokhoz, amelyek tele vannak szerzői éleslátással és a kidolgozott egyedi alkotás kifejezőerejével, ami manapság inkább ritkaság, mint szabály. Főleg, ha hozzászámítod a szlovén zenei tér meghamisított karikírozását a tartalmilag üres, de kereskedelmileg támogatott és erőltetett médiumok részéről, amelyek a szürke eminenciások megrendelésére a sárga sorokra koncentrálnak, és közben fölöslegesen a zenei tartalmakba is beledugják az orrukat. Mi, szlovének kiváló zenészek, művészek és alkotók vagyunk. Sokkal többen vagyunk, mint öten. A „Možgani na paši” pedig az a gyöngyszem, amelyet a Celinka kiadó a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen talált meg. Feltétlenül hallgass bele. A szlovénség legőszintébb lényege költészetben és zenében. Moss a Nula Kelvinával, hogy az agyadban a lehető legerősebben villanjon!
Felállás
Marko Boh – ének, billentyűs hangszerek
Klemen Kotar – basszusgitár, szaxofon, fuvola, csörgők, kísérő ének
Jure Rozman – dob, kísérő ének
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Gašper Kržmanc – gitár, kísérő ének
Produkció
Gašper Kržmanc & Nula Kelvina
Számlista
1. Nisem še vrgel
2. Možgani na paši
3. V sanje se prebudim
4. Brez ljubezni
5. Pupa
6. Kdo ve
7. Lenuh
8. Igra brez meja
9. Tko kul
10. Škripnu lep
