Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Riot
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 52:24
Pontszám: 4/5
„Túl öreg a rock n’ rollhoz, túl fiatal a halálhoz!” – szól egy ősrégi Jethro Tull-mondás, amely a Riot pályafutására sokszor igencsak ráillik. A Riot, ez a New York-i csapat, amelynek gyökerei egészen az 1975-ös évig nyúlnak vissza, afféle tragikus figura a rockszíntéren. Amikor elkezdtek játszani, a zenéjük megelőzte a korát, üdén, ihletetten szólt. Még a metalboom megjelenése előtt kivételes, határozott heavy riffekre épülő dalokat írtak, amelyeket a kétszólamú gitárharmóniák tercekben megszólaló, ragyogó beépítése tett még különlegesebbé. Az N.W.O.B.H.M.-boom hálátlanul, nagy vehemenciával magába szippantotta őket, a metalrajongók első generációja pedig elfordult erről az igazán tehetséges, kifejezésmódjában termékeny és sok mindenben úttörő zenekarról. Igen. A Riot az indulása idején kétségkívül az egyik legérdekesebb, mégis a mai napig igazságtalanul figyelmen kívül hagyott, ortodox módon megfaragott, klasszikus óiskolás ízű heavy metal banda volt.
A zenekar három évvel ezelőtt újra összeállt a klasszikus Thundersteel-felállásban (plusz Mike Flyntz). Amikor 2009 végén Tony Moore bejelentette, hogy ismét kiszáll a Riotból, úgy tűnt, az új albumból nem lesz semmi. Ám a következő évben meggondolta magát, és visszatért a zenekarhoz, így az együttes idén végre kihozta új stúdióalbumát, az „Immortal Soul”-t. A „Thundersteel” 1988-ban új zenei mérföldkő volt a Riotnak. Az albummal a banda a tiszta vérű heavy metalnak szegődött el, és a kemény rock „romantikájának”, amely nagyjából a „Born In America” (1983) című albummal zárult le, a „Thundersteel” már kevés teret hagyott. Az „Immortal Soul” tulajdonképpen a „Thundersteel” 2. része. Nem is lehet ez másként, ha a zenekarhoz ismét csatlakozik a hiperaktív sikoltozó, Tony Moore és az egyedülálló dobos, Bobby Jarzombek.
Az Immortal Soul a metaltisztaság manifesztuma, tele dallamos elvekkel, amelyek az új korszakban logikusan kapcsolódnak a power metal mai vívmányaihoz is. Tony Moore hangja, amely még a középső regiszterekben is Rob Halfordra (Judas Priest) hajaz, és Jarzombek dobfelszerelésének jellegzetes, felismerhető gördülése – ez főleg a átmenetek lökdösésére és a dupla lábdob beszövésére igaz – akaratlanul is értelmes zenei párhuzamokat idéz Halford „Resurrection” (2000) című szólódebütjének alakjával és munkásságával. Ezeket az alkalmanként kellemesen csiklandó kikacsintásokat azonban az „Immortal Soul” egész ideje alatt teljes egészében átjárja az igazi „riotos” esszencia.
Ez az a zenekar, amely mindig is híres volt a finom érzékéről, hogy a vezető dallamos, himnikus motívumokat optimálisan szólaltassa meg, a refrénekben hangulatot építő „crescendókkal”. A kétszólamú, tercekben szóló gitárharmóniákkal átitatott riffeket minden lépésnél hallani. Elmaradhatatlan Riot-esszencia, na! Az albumon mindenki talál valamit. Olyan manifesztum ez, amely teljes erővel az igazi Riot-rajongók érzelmeire hat, ugyanakkor hozzáférhető a frissen bekapcsolódott power metalosoknak is, akik még csak most kezdik felfedezni a Metal bolygót.
A hetvenes évek régi keményrock-iskolájához fűződő legérezhetőbb kapocs az új albumon például a Still Your Man, amely tulajdonképpen a Johnny’s Back („Thundersteel”, 1988) egyfajta második része, utána pedig, az album vége felé, az együttes heavy rock gyökereire emlékeztet képszerűbben a züllött Whiskey Man! A sötétebb hangulatok közül a Crawling pszichedelikus diskurzusa emelkedik ki, amelyet a hangulat dinamikus fordulata és az új, himnikus ízű refrén kiváló megoldása hatékonyan felemel. Mindazoknak, akik valamiféle „Thundersteel”-energia-feltámadásra vágytok, tudnotok kell, hogy egy pillanatig sem kell attól tartanotok, hogy az „Immortal Soul”-on véletlenül nem találjátok meg. Az album nyitánya, a sebességben végletekig felcsavart metal „megnyitó”, a Riot ugyanis egy pillanat alatt a „Thundersteel” nyitányának ölébe lő majd titeket. Semmivel sem engedékenyebben harap az új, dallamosan zseniálisan kovácsolt metalroham, a Wings Are For Angels, majd kicsivel később a Sins Of The Father. Ez a három a legvörösebbre hevített, legvadabbul nyerítő Riot-metaltámadás az albumon! A valódi „riotos”, dallamokkal gazdagított ünnepélyesség himnikus hangulata szikrázik a címadó dalban, az Insanityben vagy a kiváló záró Echoesban. Az album dinamikus áramlása magas fokú, köszönhetően a hangulatok világos váltásainak a változatosan megszerkesztett dalok között.
Moore úgy harap a hangjával, mint a régi szép időkben, a gitárriffek frissnek, kihívóan ihletettnek hatnak, és a legigazibb Riot-joghatóság vezényletével vannak összehegesztve! A basszusvonalak lüktetve ásnak, és tollkönnyedséggel vágnak át a vasbetonon, mindez pedig egy páncélozott tömegen nyugszik, amelyet a híres, egyedülálló dobos-erőmű, Bobby Jarzombek hajt. Az „Immortal Soul” valóban a nagy visszatérés albuma, egy nagy zenekaré, olyan album, amely azonnal magával ragad a Riot érett, edzett veteránjainak még mindig fiatalosan megzabolázatlan lendületével, az igazi óiskolás metal mesterségével, ahogyan azt a legmélyebben éppen a megteremtői értik.. A „halhatatlan lélek” címének szellemében a heavy metal egyedülálló varázsa halhatatlanságának új, üdvözítő manifesztuma, amelyet csak a heavy metal képes megtestesíteni!
Felállás
Tony Moore – ének
Mark Reale – gitár
Mike Flyntz – gitár
Don Van Stavern – basszusgitár
Bobby Jarzombek – dob
Producer
Mark Reale
Dallista
1. Riot (5:00)
2. Still Your Man (4:13)
3. Crawling (5:48)
4. Wings Are For Angels (5:07)
5. Fall Before Me (4:57)
6. Sins Of The Father (3:50)
7. Majestica (0:59)
8. Immortal Soul (4:41)
9. Insanity (4:36)
10. Whiskey Man (4:17)
11. Believe (4:19)
12. Echoes (4:53)
