Előadó: Airrace
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 42:27
Értékelés: 4.5/5
„Az Airrace a rockvilágban elsősorban Jason Bohnam ugródeszkájaként ismert: a Led Zeppelin legendás dobosának, John Bohnamnak a fia itt kezdte zenei pályáját, a jobban értesültek pedig azt is tudják, hogy a banda annak idején igencsak nagy becsben állt a dallamos rock berkeiben. Az Airrace 1984 októberében adta ki debütáló albumát, a „Shaft of Light”-ot, a zenei magazinok hasábjai pedig szinte roskadoztak a szuperlatívuszok súlya alatt, amelyekkel az akkor megjelent bemutatkozó lemezt a kritikák elhalmozták. Az erős kiadói háttér, amely akkoriban a divatos rockhangzást támogatta, az Airrace-nél is megmutatkozik: a produceri székbe Beau Hillt ültették (Ratt, Winger, Fiona…). A kedvező fogadtatás és az olyan nagyságokkal közös fellépések ellenére, mint az AC/DC, a Queen és Meat Loaf, az Airrace láthatóan túl félvállról vette az egészet, és hamarosan, pontosabban 1985 nyarán feloszlott” – Urba Bolta, RockLine. 2011. 05. 23.
A „Back To The Start” pontosan az, amit a címe sejtet: folytatás ott, ahol a „Shaft Of Light” abbamaradt. Az új album úgy szól, mintha 1985-ben írták, vették volna fel és adták volna ki, nem 2011-ben. Ez arra is utal, hogy a zenekar régi, hosszú évek alatt érlelődött zenei ötleteket élesztett újra az új lemezhez, hiszen a dalok szerkezetileg kivételesen változatosak, az album egészén pedig egyértelműen érződik a mozgalmasság és a sokféle hangulatot felvonultató, vibráló dinamika. A banda az új albumra átmentette mindazt az esszenciát, amit rövid életű működése idején, a nyolcvanas évek közepén megtestesített. A dalszerzés stílusa, az hangszerelés, a produkció, az élő album érzése – mintha a zenekar egy koncerten játszotta volna el, és úgy vette volna fel a stúdióban – manapság már csak az olyan rockdinoszauruszoknak sikerül, mint az Uriah Heep, a Journey, a Foreigner vagy a Deep Purple, amikor stúdiómunkába fognak. Ez az érzés, mintha a „Back To The Start” egy stúdiókoncert keretében szólalna meg, az első megbízható bizonyíték arra, hogy még ha nem is olvastál semmit az Airrace-ről, mielőtt betetted az új albumot a CD-lejátszóba, azonnal tudod: itt az igazi, régi rockiskola szól. Ami a produkciót illeti, az jóval bölcsebben és érettebben megalkotott, és a zenekar rendkívüli tapasztaltságát igazolja. A nyolcvanas évek tartalmát teljes egészében magába szívta, és élő, dinamikus, szaftosan teli hangzásképet adott neki.
A Two Of A Kind közvetlen keveréke azoknak a ötleteknek, amelyek a hetvenes évek második felének úttörő rockbandáiból erednek. A vezérmotívum fölé rakott, díszítő jellegű harmonizált gitártéma a Boston produceri úttörő módszereit idézi fel, a refrénben a kísérő vokális harmóniák egyenesen az Uriah Heep vagy a The Sweet kijelölte hangzásvilágban illatoznak, miközben Keith Murrel a dalon át (főleg a refrénben) erogén erejű érzést teremt, amely nem titkolja kacérkodását a Foreigner (az újabbak) energiájával. Ezek az elemek az albumon különböző adagokban bukkannak fel, bölcsen beépítve a dalok magjába, és fokozzák a számok hangulatát és atmoszféráját.
Érdekes továbbá, hogy néhány motívum mennyire emlékeztet klasszikus rock- és heavy metal-riffekre. Nem másolásról van szó, az Airrace-nek nincs erre szüksége. Egyszerűen arról a zenei jelenségről, amely a tagok zenei DNS-éből és a hetvenes évek második felének heavy rock bandáit hallgatva kapott „neveltetésből” fakad. A Better Believe It középső hangszeres részét olyan gitártéma támasztja alá, amelynek felépítése félreérthetetlenül hasonlít a Saxon Strong Arm Of The Law című számának gitártémájára, a dalnak egyébként semmi köze a Saxonhoz.
Az AOR-hagyomány fertőző ereje természetesen nem hiányzik az albumról, át- meg átjárja. Hol jobban, hol kevésbé. A purizmust keresve három szám emelkedik ki. Az album nyitánya, a Keep On Going a rockos ütőerő és a Journey-recept szerinti pompás dallamosság hatásosan összekevert elegye, ennél is hatásosabban kerül elő újra később az albumon a drámai So Long, valamint a záró What More Do You Want From Me?, amelyben az Airrace a leginkább érezhetően nyúlt a hetvenes évek végi, régimódi szintetizátorhangzás eszközeihez, amilyet egykor a Triumph, az April Wine, a Trillion, az Angel és társaik használtak….
Keith Murrell érdekes énekesi kombináció: a Steve Perry (Journey) féle nagyfokú dallamos hajlékonyságot testesíti meg, de megfűszerezi egy csipetnyi improvizációval, amely energiaárnyalataiban időnként Glenn Hughes kiválóságához közelít. Az édesen fülbemászó Call Me Anytime-ban, ahol Keith kihasználja ezt a kiváló, finom érzékét a soul-os improvizáció csipetnyi beépítéséhez, első hallásra úgy tűnik, mintha Glenn Hughes egy olyan zenekar közepén találná magát, amely a The Sweet és a Foreigner tagjait olvasztja eeggyé, főleg a mérgesen fertőző zongorajáték miatt, amely átveszi a vezetést a gitártémától.
A „Back To The Start”-tal való visszatérés a mai Foreigner erejére és megtörhetetlen karizmájára emlékeztet, akik 2009-ben adták ki egyedülálló comebackalbumukat, a „Cant’ Slow Down”-t. A dalok egyértelműen megformáltak, motivikusan rendkívül változatosak. Mindegyik szám kivételes kifejezőerővel bír, és határozottan kiemelt, saját zenei akcentussal rendelkezik. Kozmetikázásnak nyoma sincs, az Airrace nem szereti a bonyolítást, csak az élőség érzése számít, és ez az album minden másodpercében meggyőz. Ez egy olyan lemez, amelynek jó 42 perce lepereg, mielőtt egyáltalán észbe kapnál. Amikor pedig véget ér, gond nélkül újra megnyomod a „play” gombot a CD-lejátszón. Egy album, amely már születésekor világosan sejteti, hogy könnyedén kiállja majd az idő próbáját. 27 évet vártunk rá. A világ megváltozott, ezért csak azok a hallgatók fogják becsülni, akik tinédzserkorukat a nyolcvanas évek közepén élték le. Reméljük, hogy az Airrace kap majd valamilyen meghívást, hogy a Foreigner előzenekara legyen egy jövőbeli európai turnén. A „Back To The Start” anyagának kötelező visszhangoznia az európai színpadokon!
Felállás
Keith Murrell – ének
Laurie Mansworth – gitár
Dean Howard – gitár
Chris Williams – billentyűs hangszerek
Jim Reid – basszusgitár
Simon Dawson – dob
Számlista
1. Keep On Going
2. Two Of A Kind
3. When Baby
4. Call Me Anytime
5. So Long; Back To Start
6. Just One Kiss; Wrong Way Out
7. One Step Ahead
8. Enough Of Your Loving
9. Better Believe It
10. What More Do You Want From Me?
