Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Knopfler, David
Kiadó: Dormant Music Limited
Megjelenés: 2011
Játékidő: 117:11
Értékelés: 4/5
David Knopfler nem Mark Knopfler, viszont a három évvel fiatalabb öccse. Aki ismeri a Dire Straitst – és szerintem nem kevesen vagytok ilyenek –, tudja, hogy a zenekar egyik alapítója a „Making Movies” (1980) felvételei idején otthagyta a bátyját és a Dire Straits akkori társaságát. Mielőtt David Knopfler elindította a szólókarrierjét, két Dire Straits-albumot vett fel, a „Dire Straits” és a „Communique” címűt.
Jött a szólókarrier: a skót zenész, zeneszerző, költő és producer rengeteg színes albumot halmozott fel benne, több elismert névvel együttműködve, mint Chris White (Dire Straits, The Straits) és Chris Rea. David Knopfler a Dire Straits elhagyása óta elsősorban azzal foglalkozik, hogyan hozza közel a hallgatóhoz a legbensőbb érzéseit a lehető leghitelesebb módon, a szövegein keresztül. Ebben valószínűleg közrejátszott a Dire Straitsből való kilépése is, hiszen a reflektorfény minden csillogása, a színpadi cécók és a hatalmas koncertarénák tömegdélírium-hangulata általában együtt törlik el a nyomát az előadó művészi önkifejezésének hiteles, intim hangulata és a befogadó közti kapcsolatnak. Érdekes, hogy Mark is a reflektorfény elől való visszavonulás vágyát követte, de a Dire Straits népszerűsége miatt, ha turnéra indul vagy más módon nyilvánosság elé lép, érthető módon mindig ott vannak mellette a Dire Straits-rajongók tömegei szerte a világon.
Az akusztikus hangzás csupasz, levetkőztetett hangját hatékonyan tartja egyben David búgó, mélyebb vagy közepes fekvésű, kellemesen simogató, enyhén torokhangú és orrhangú éneke, amely csak egy karnyújtásnyira van Mark sokkal népszerűbb hangjától.
Az „Acoustic” David közönségének kérésére született, azokéra, akik szorgalmasan járnak a koncertjeire. David évek óta együtt dolgozik egy másik bevált, aranykezű gitárossal, Harry Bogdanovsszal, aki a The Shadows, a Culture Club, Chris Thompson (a rocklegenda Manfred Mann’s Earth Band legismertebb énekhangja) és Elton John előadókkal való munkáiról ismert. David Harryvel kombinálva a koncerteken egészen a közelmúltig kvartettben lépett fel, kísérő ritmusszekcióval. Éppen az „Acoustic” megszületése a Knopfler/Bogdanovs duóban adta aztán a józan kiindulópontot az akusztikus, duós turnéhoz, amelynek során 2012. április 15-én mindketten ellátogattak a Goriška Brda vidékén fekvő idilli szlovén falucskába, Šmartnóba, ahol alig több mint száz fős közönségnek szereztek felejthetetlen koncertélményt.
Ez a dupla album tulajdonképpen koncertként készült, csak éppen stúdióban rögzítették. A dalokat ugyanis teljes egészében egy szempillantás alatt, egy nekifutásra játszották fel, ami együtt jár David alapvágyával, hogy tisztavérű, személyes, vallomásos intimitást adjon át, amely nem ismeri az érzelmek meghamisítását. Az összegyűjtött anyag a szólókarrier dalaiból válogat, és hét eddig kiadatlan szerzemény is akad rajta; igazi gyöngyszem például a Southside Tenements, amelynek eredete a Dire Straits alapításának idejére nyúlik vissza, Davidnek pedig először a „The Giver” (1993) című önálló albumán sikerült hivatalosan felvennie és kiadnia. A dalt állítólag egykor a Dire Straits is játszotta élőben, de később nem jutott neki hely a zenekar első lemezén. Ha már itt tartunk, érdemes figyelembe venni, hogy az alma nem esik messze a fájától: David több saját szerzeménye helyenként egészen spontán és természetes módon a „levetkőztetett elektromosság” Dire Straits dallamvilága felé húz.
Az „Acoustic” két lemeze Knopflert énekes-dalszerzőként mutatja be, aki az aranzsmanokban gondtalanul úszik a dallamalapoktól, amelyekből nem nehéz kiérezni az igazi angolszász melankóliát pásztorjáték-alappal (King Of Ashes, Grace In The Gutter), az időnkénti, de semmiképp sem túlzott blueszatmoszférán át a nashville-i hangzásig (True North, Easy Street). Knopfler természetesen minden egyes dalban megteremti a maga felismerhető, művészi zenei konglomerátumát, amelyhez talán csak a bátyja állhatna közel. Az áthatóságot és a mélyen hangsúlyozott eredetiség-pillanatot elnézve nem csoda, hogy David otthagyta a Dire Straitst. Több művészi szabadságra volt szüksége, amit a tekintélyelvű bátyja a Dire Straitsnél töltött időkben sajnos nem tudott megadni neki. Így a Dire Straits idején született ötletek gyűltek és gyűltek, az idősebb testvér pedig nem adott nekik helyet a stúdiólemezeken, ezért vártak, hogy David elindítsa a szólókarrierjét. A hangzás rugalmasságát és lágyságát, valamint a hangzásvilág hiteles, természetes színét az „Acoustic” albumon mindketten természetesen a „fingerpicking” technika bőséges használatával, vagyis az ujjbegyekkel való játékkal érik el, másrészt magasabb szintű aranzsmanmozgalmasságot is elérnek a zongora használatával, amellyel hatékonyan színezik az ének kíséretének vázát, különösen a balladisztikus pontokon, mint például a Here In Geneseo, a Tears Fall és a Somebody Kind esetében.
Az „Acoustic” remek akusztikus album, David Knopfler hiteles, vallomásos és mélyen érzékeny személyiségét tükrözi, és Harry Bogdanovs hatása is, a maga velős gitárdíszítéseivel, korántsem elhanyagolható. Aki bármelyik előadó art-arcának ősi karizmájával keresi a hiteles kapcsolatot, különösen ami az énekes-dalszerzői megközelítést illeti, és mindenki, akinek közel áll a Dire Straits dallamvilága, bőséges élvezetet talál majd ennek a lemeznek a hallgatásában. Nem éppen az a cím, amely elvinne téged David Knopfler kiadott albumainak retrospektív kalandjára, mindenesetre különleges élményt adó album, amely rendkívül hatásosan fogta meg a hangulati állapotok intimitását. És ez számít!
Felállás
David Knopfler – ének, gitár, zongora
Harry Bogdanovs – gitár, zongora, kísérőének
Produkció
David Knopfler & Harry Bogdanovs
Számlista
CD1,:
1. Hej La (Sometimes)
2. Steel Wheels
3. Depford Days
4. King Of Ashes
5. Cinnamon Girls
6. Southside Tenements
7. God’s Mockingbird
8. 4U
9. Me And Billy Crowe (for Frank Shields)
CD2,:
1. Mending My Nets
2. Underworld
3. Somebody Kind
4. Here In Geneseo (for Ella Dean)
5. Tears Fall
6, Grace In The Gutter
7. True North
8. America
9. Easy Street
