Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Moody Blues, The
Kiadó: Decca Records
Megjelenés: 1970
Játékidő: 38:35
Értékelés: 4.5/5
A „A Question of Balance” a brit szimfonikus prog rock bajnokai, a The Moody Blues hatodik stúdióalbuma volt, egy olyan zenekaré, amely a hetvenes évek elejére már kultikus státuszt harcolt ki magának, és számos prog-kortársa mély tiszteletét élvezte. Ezen az elődeinél semmivel sem kevésbé ambiciózus anyagon a Moodyék úgy döntöttek, felfrissítik a hangzást: megnyirbálták a rávételezéseket, és egy hajszálnyit visszavettek a hagyományosan burjánzó szimfonikus hangszerelésből. Egyúttal megszabadultak a pszichedelia számos korábbi elemétől is, hiszen az akkor már nem számított az újítás zálogának, a hozzájuk hasonló rangú zenei kalandorok számára pedig anakronizmusnak hatott.
A „A Question of Balance” többnyire rövidebb szerzeményeket tartalmaz, amelyek a zenekarra jellemző módon dugig vannak monumentális zenekari hangszerelésekkel, kanyargós akusztikus futamokkal, hipnotikus többszólamú énekkel és ritmikai dinamikával. A nyitó „Question”, amelyben az éteri főének és Justin Hayward, a szerző akusztikus gitárja uralja a terepet, a brit legendák egyik legszínesebb örökzöldje, és kétségkívül messze a legismertebb dal a lemezen. Ez az időtlen darab vágtató ritmussal, kellemesen összehangolt akusztikus gitárfutamokkal, pompázatos, mellotronos zenekari hangszereléssel és hatalmas vokális harmóniákkal van átszőve. Az ismertségéhez bizonyára sokat hozzátett a pacifista szöveg is, amely az akkor még javában izzó vietnami háborút bírálja, vagyis a Moodyék pályájukon először mertek a parázsba piszkálni nyílt társadalomkritikával. A dal eredeti címe egyébként „A Question of Balance” lett volna, de végül úgy döntöttek, megrövidítik.
A misztikus hangulatú „How Is It (We Are Here)” című számban Mike Pinder billentyűs mellotronnal hipnotikus függönyök sokaságát vonja a dal köré, titokzatos hangjával pedig tovább fűszerezi az amúgy is kiváló atmoszférát. Ray Thomas főénekesként remekül vizsgázik az „And The Tide Rushes In” című pásztori szerelmes balladában, ahol ízléses mandolin-, akusztikusgitár- és mellotronszólamok teremtik meg a kellemes, ünnepélyes hangulatot a háttérben. Thomas állítólag egy feleségével folytatott vitája után kapta hozzá az ihletet, amit a szöveg is sejtet: nincs benne boldog vég.
Az éteri csemege, a „Don’t You Feel Small”, amelyben a játékos fuvolák és a hipnotikus vokális harmóniák kíséretében John Lodge basszusgitáros lép elő főénekesként, jóformán a Moody Blues-misztika prototípusa, izgalmas tempóváltással a középső részben. Érdekesség, hogy a szerzője Graeme Edge dobos volt, aki a suttogó kísérőéneket is ő tette hozzá. Lodge szerzeménye, a „Tortoise And the Hare”, amely a teknősről és a nyúlról szóló régi mesékből merít ihletet, és amelyben néhány pszichedelikus, atmoszférikus finomság is felfedezhető, a szokásos Moody-mércével mérve meglehetősen húsos gitárriffet tartalmaz, a fülbemászó vokális harmóniák pedig megint kiváló szinten szólnak.
Rádiós slágernek szánták, és csodás akusztikus hangszerelés koronázza Hayward remekét, az „It’s Up to You”-t, amelyben különösen elkápráztat a szuperdallamos, tízszeresen érzelmes, szinte beatlesesen csengő refrén. Meglepő módon mégsem kapott érdemi visszhangot, ami igazán nagy kár. A pszichedelikus-pásztori „Minstrel’s Song” hipnotikus vokális harmóniái monumentális akusztikus kíséret fölött uralkodnak, és érdekes fordulattal „vidám”, atmoszférikus szakaszba csap át, ahol a főénekesi szerepet Lodge basszusgitáros veszi át. Az akusztikus gitárfutamokra épülő „Dawning Is the Day” újabb telivér Moody-klasszikus, amelynél nem lehet nem érezni, hogy a szerzője a sokoldalú Hayward, aki ismét megrendít jellegzetes, érzelmekben gazdag énekteljesítményével, miközben a háttérben monumentális, zenekari-pásztori mellotron- és fuvolahangszerelések burjánoznak. A „Melancholy Man” című siralomdalban újra Pinder billentyűs jön elő, aki vigasztalhatatlan kórusharmóniákkal valóban megrázó hangulatot teremt.
A záró „The Balance”, amelyben Pinder recitálóként, Lodge pedig a refrén főénekeseként veszi át a kezdeményezést, a nyitó klasszikus, a „Question” amolyan koncepcionális folytatása, vagyis újra a vietnami háború borzalmaira utal, de a szövegben egy fontos különbséggel. Míg a „Question” a háborúk negatív oldalával és értelmetlenségével foglalkozott általában, a „The Balance” pozitivista-optimista üzenete a megbocsátás képességéről és a látszólagos, mesterségesen kreált ellenségek közötti lehetséges testvériségről szól, vagyis a szeretet végső győzelméről a gyűlölet felett. Ez az optimizmus szépen megmutatkozik az ünnepélyes refrén közepén, ahol vidám hangulatú többszólamú éneklés és szimfonikus mellotronfüggönyök uralkodnak.
A „A Question of Balance” lemezzel a The Moody Blues tovább erősítette „népi” progresszív rockbanda hírnevét, és a korábbi albumokra jellemző bonyolult rávételezési technika elhagyásával hangzásban kissé közelebb került az akkori színpadi lehetőségekhez, ami jócskán megkönnyítette a koncertezést. Az album fogadtatása már megjelenésekor kiváló volt: könnyedén a brit lista első, az amerikai lista harmadik helyére kapaszkodott fel, a „Question” pedig egészen a brit listák második helyéig jutott, vagyis a zenekar továbbra is kulcsszerepet játszott a progresszív rock népszerűsítésében.
Felállás
Justin Hayward – ének, gitár, mandolin
John Lodge – ének, basszusgitár
Ray Thomas – ének, fuvola, tamburin
Graeme Edge – dob, ütőhangszerek, beszélt ének a „Don’t You Feel Small” című számban
Mike Pinder – ének, mellotron, moog szintetizátor
Produkció
Tony Clarke
Számlista
1. Question
2. How Is It (We Are Here)
3. And the Tide Rushes In
4. Don’t You Feel Small
5. Tortoise and the Hare
6. It’s Up to You
7. Minstrel’s Song
8. Dawning is the Day
9. Melancholy Man
10. The Balance
