Szerző: Urban Bolta
Előadó: Scorpions
Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2011. 11. 04.
Játékidő: 54:04
Értékelés: 3/5
Amikor a legendás német heavy metal csapat, a Scorpions 2010-ben kiadta a „Sting in the Tail” című albumot, és meghirdette hatalmas dátumsorral kecsegtető búcsú világturnéját, minden arra utalt, hogy ez lesz az utolsó lemezük. A turné kellős közepén azonban a németek újra bezárkóztak a stúdióba, és kiadták a „Comeblack” című válogatásalbumot, amely látszólag két részből áll: saját klasszikusaik újrafelvett változataiból, valamint az elmúlt századi hatvanas és hetvenes évekből származó, más előadók dalainak feldolgozásaiból. A lemez afféle végső ajándékként érkezett a hűséges rajongóknak, akik a hosszú pályafutás alatt jóban-rosszban minden lépésnél buzdították őket. A Scorpions tagjai valószínűleg a koncertturné közepén érezték meg még egyszer a vágyat, hogy a felvevőgépek között játszadozzanak, amelyek körében hihetetlen negyvenöt évet töltöttek el; ennek gyümölcse a már tizenkilencedik, ezúttal állítólag tényleg utolsó stúdiómunkájuk.
Az album első fele a Scorpions örökzöld slágereiből áll, mint a Rock You Like A Hurricane, a No One Like You, a Still Loving You, a Wind Of Change és mások. Ezek a dalok a mai napig a Scorpions-koncertek vasvázát adják, az örökös ismételgetés közben azonban kissé elvizenyősödtek, ezért a zenekar tudat alatt új hangszerelésekkel kezdte felruházni őket, és apró fogásokkal új hangzásba csomagolta be őket. Persze minimális változtatásokról beszélünk, amelyek a „Comeblack” kristálytiszta hangzásával megspékelve a 21. század bélyegét nyomják a klasszikusokra. A németek ugyanis soha nem álltak meg az időben, hanem hűen követték a divatos zenei irányzatokat, és bölcsen illesztették őket saját, egyedi stílusukba, ami csak ritkán sikerült nekik rosszul. Az újrafelvett klasszikusokban a modern lehelet mellett jócskán akad steril íz is, amiről a Mikael Andersson és Martin Hansen alkotta producerpáros gondoskodott. Matthias Jabs és Michael Schenker gitárvonalai pontosan körülhatároltak, és semmiféle rögtönzést nem engednek meg abban a nyers, élő összevisszaságban, ami a kevésbé kidolgozott produkciókra jellemző. Ebben a fényben az eredetitől leginkább az epikus The Zoo tér el, amely eredetileg az „Animal Magnetism” (1980) albumon szerepelt, és amelyben Jabs szólói és Kottak dobolása teljesen új megvilágításban szólal meg. Teljesen elfogadható a mára már 64 éves Klaus Meine teljesítménye is, aki az egész albumot egy oktávval lejjebb énekli az eredeti változatoknál, de azért jó nyomot hagy maga után, és, őszintén szólva, a stúdiójavításoknak is köszönhetően még mindig frissen szól.
A lemez második felét főleg a klasszikus rock műfajából választott dalok feldolgozásai alkotják, amelyek – saját bevallásuk szerint – réges-rég arra ösztönözték őket, hogy kövessék az álmaikat. Nyitányként Gloria Jones soul-díva Tainted Love-ja szól, amelynek nehézrockos hangzása a szerencsétlen választás miatt sehogy sem találja a helyét a fülben; sokkal jobban sikerült a T. Rex előtt tisztelgő Children Of The Revolution, amelynek Meine jellegzetesen tiszta és dallamos hangja kölcsönzi a Scorpionsra jellemző bájt. Az Across The Universe és a Ruby Tuesday kézenfekvő választás: a Scorpions az eredeti előadók kultikus státusza miatt tűzzel játszott, de a feldolgozásokban sikerült megőriznie a dallam beatlesesen fülbemászó érzését, illetve a Rolling Stones lelkét. Ennek ellenére felmerül a kérdés, kinek szólnak egyáltalán az ilyen feldolgozások, hiszen mindenki inkább a Beatlest, a Kinksot vagy a Stonest teszi fel, mint a nehézrockos, mai változatokat. Valamit azonban be kell vallani: a Scorpions a kiválasztott dalokat saját rockos feszültséggel tudta felruházni, a zenekar karakterének ereje ismét felszínre tört, és így a csapat végső testamentumaként még egy utolsó kalandos kihívást le tudott győzni a pályafutásában.
A „Comeblack” a Scorpions utolsó stúdióalbuma, ezért minden rajongónak kötelező darab, hiszen a története egy szeletét őrzi, az átlagos hallgatók viszont a Scorpions-dallamokra vágyva továbbra is inkább a klasszikus lemezekhez nyúlnak majd. A Scorpions ugyanis olyan zenekar, amely meghatározta az elmúlt század utolsó évtizedeinek zenei életét, ezért a modern hangzás megöli azt a nosztalgiát, amellyel a mára már megőszült németeket akarva-akaratlanul mindig összekötjük.
Felállás
Klaus Meine – ének
Rudolf Schenker – ritmusgitár
Matthias Jabs – szólógitár
James Kottak – dob, vokál
Paweł Mąciwoda – basszusgitár, vokál
Produkció
Mikael Nord Andersson, Martin Hansen
Számlista
01. Rhythm Of Love
02. No One Like You
03. The Zoo
04. Rock You Like A Hurricane
05. Blackout
06. Still Loving You
07. Wind Of Change
08. Tainted Love (Gloria Jones)
09. Children Of The Revolution (T. Rex)
10. Across The Universe (The Beatles)
11. Tin Soldier (Small Faces)
12. All Day And All Of The Night (The Kinks)
13. Ruby Tuesday (The Rolling Stones)
