Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Asia
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 1996
Játékidő: 64:48
Értékelés: 4.5/5
A brit melodikus progrock-bajnok Asiának az ezredforduló előtti évek közepére, Geoff Downes legendás billentyűs és John Payne karizmatikus énekes-basszusgitáros vezetésével valahogy sikerült lerázniuk magukról a nagy stadionzenekar bélyegét, amely a nyolcvanas évek elején uralta az akkori melodikus rockszínteret, és számos felejthetetlen rádiós slágert fűzött egymás mellé. A progresszív rock nagy neveiből, akik korábban kulcsszerepet játszottak az alkotói folyamatban, ekkorra már csak Downes maradt, aki hatékonyan átvette ennek a legendás csapatnak az irányítását. A koncerttermek ugyan egyre kisebbek lettek, a nagy, nyitott arénák pedig már a múlt részei voltak, de ez a két megrögzött zenei harcos nem veszítette el a bátorságát, hogy a következő Asia-albumot kissé nosztalgikusan „Arena” címmel keresztelje el.
Ezúttal az alkotói folyamatban nem számíthattak a metálgitáros szenzáció, Al Pitrelli (ex-Alice Cooper, Savatage, Megadeth) szolgálataira, de így is sikerült nem kevesebb mint három remek gitárost megnyerniük az együttműködésre: a legendás amerikai Elliott Randallt, a brit-pakisztáni Aziz Ibrahimot és a japán Hotei Tomayasut. Mike Sturgis dobos mellett az ütőhangszereknél a portugál Luis Jardim csatlakozott, aki az album egyik kulcsszereplője volt abban a fontos hangzásbeli frissítésben, amely az „Arena” egyik fő ismertetőjegye. Jardim egyébként leginkább a legendás énekessel és producerrel, Trevor Hornnal (ex-Buggles, Yes, Art of Noise) való közös munkájáról ismert. A különböző országokból érkezett zenészek derék kis társasága kiválóan illeszkedett az új hangzásirányhoz, amellyel sok tekintetben szakítottak az „Aqua” (1992) és az „Aria” (1994) albumok örökségével, amelyek még sok szempontból hidat képeztek a nyolcvanas és a kilencvenes évek között.
A stílusbeli vérfrissítés, a világzenei elemek infúziója – elsősorban Jardim irányította egzotikus ütőhangszerek révén – már a nyitó instrumentális szerzeményben, az „Into The Arena”-ban tisztán hallható, ahol az akusztikus és az elektromos gitár összhangja szimfonikus futamok kíséretében elsőrangú, intim hangulatot teremt. A progrock kifinomultsága a címadó dalban is uralkodik, ahol Payne hatalmas hangja és Downes finom szintetizátorjátéka dominál. A latinos dallamvilágot érzékeny gitárbetétek hozzák, a végén pedig egy klasszikus, melodikus rockos refrén koronázza meg a jó öreg Asia-hagyományok szellemében. A szöveg szerencsésen illeszkedik a remek borítóhoz, amely Rodney Matthews keze munkáját dicséri; ő tervezte már az „Aqua” (1992) borítóját is, és leginkább a Magnum lemezborítóinak alkotójaként lett híres. A „Heaven” bevezetője ismeretlen okból szinte szó szerint átvesz egy motívumot a Pink Floyd „Run Like Hell” című klasszikusából, ám ez hamar elszáll, amint belépnek a dinamikus gitárfutamok és Payne remek éneke, a dal pedig hirtelen teljesen egyedi hangulatot kap.
Annak ellenére, hogy az „Arena” nem szűkölködik kiváló pillanatokban – az egész album minőségileg igen jól kiegyensúlyozott –, egyik szerzemény sem büszkélkedhet kiemelkedő slágerpotenciállal. Ehhez még a leginkább a kiváló „Two Sides of the Moon” áll közel, amelynek szövegében a „Hold sötét oldalának” örök rejtélyével játszanak, ami egy újabb utalás a Pink Floydra. Ez a melodikus rock és a prog ragyogó fúziója, amely kifinomult hangszerelésen és agyafúrt ritmikai dinamikán át jut el a hipnotikusan fülbemászó refrénben a csúcspontjára. Az átlagos Asia-mércével mérve meglehetősen összetett „The Day Before The War” teljesen más, jóval sötétebb hangulatú: ez egyaránt érződik a drámai szimfonikus hangszerelésen és Aziz Ibrahim dühödt gitárfutamain. Az akusztikus szakaszba való átvezetés rendkívüli kifinomultsággal van megoldva, az instrumentális rész pedig igazi csemege minden zenei gourmand számára. Az ultramelodikus „Never” szintén retró felhangot hordoz, amely a „régi szép időket” idézi, főként az ébresztő refrén révén, ahogy az egy rendes AOR-himnuszhoz illik. A „Falling” újabb igen érdekes darab, mert számos szellemesen megoldott ambient díszítést tartalmaz szintetizátorokon, miközben Payne éneke ismét a topon van, ahogy a kísérő vokálok is. A „Words” kellemes power ballada, ahol a nagyon jól beépített akusztikusgitár-betétek uralkodnak, amelyek remekül olvadnak össze a billentyűs főmelódiával, és lassan egyre intenzívebb hangulatot építenek.
A „U Bring Me Down” egy újabb, némileg összetettebb teljesítmény, amely a pentatonikus gitárskáláknak köszönhetően meggyőző indiai dallamvilágot teremt, vagyis az Asia tagjai ismét hatékonyan foglalkoznak a világzene elemeivel, és a szokásos melodikus rockos kifinomultsággal fűszerezik őket. A „Tell Me Why” grandiózus többszólamú éneklésre és többrétegű gitárharmóniákra épülő power ballada, amely bizonyítja, hogy az Asia mindig is a vigasztalhatatlan melankólia mestere volt. A „Turn It Around” oldott hangulatú, ébresztő dallamú, a háttérben számos álmodozó szintetizátor-textúrával, így minden régi hívének is ínyére lesz. A záró instrumentális „Bella Nova” játékos ambientet kínál, amelyet sikeresen építenek fel egy sodró dallamra, sokféle ütőhangszerre és temperamentumos szintetizátorbetétekre alapozva, ezzel rendkívül ízléses lezárást adva ennek a remek albumnak.
A világzene elemeitől megihletett remekmű, az „Arena” híven tükrözi azokat a sokszínű ambient erényeket, amelyek az Asiát a dinamikus Downes–Payne páros vezette korszakban díszítették. Ebből a szempontból csak az utódja, az „Aura” (2001) múlja felül, vagyis minden tekintetben a legendás angol csapat történetének egyik legjobb teljesítményéről van szó.
Felállás
Geoff Downes – billentyűs hangszerek
John Payne – ének, basszusgitár, gitár
Aziz Ibrahim – gitár
Elliott Randall – gitár
Michael Sturgis – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Luis Jardim – ütőhangszerek (1., 2. és 4. dal)
Hotei Tomayasu – gitár (1. dal)
Produkció
John Payne és Geoff Downes
Dallista
1. Into The Arena (2:59)
2. Arena (5:16)
3. Heaven (5:17)
4. Two Sides Of The Moon (5:22)
5. The Day Before The War (9:08)
6. Never (5:32)
7. Falling (4:57)
8. Words (5:18)
9. U Bring Me Down (7:07)
10. Tell Me Why (5:14)
11. Turn it Around (4:28)
12. Bella Nova (3:10)
