Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: ZircuS
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 45:10
Értékelés: 4/5
A ZirkuS, ez a slovenj gradeci underground zenei törzs, igazi hangterroristák, akik két éve a „Epic Tribe” (2010) című bemutatkozó stúdióalbumukkal rázták fel a zenei univerzumot, mindössze két év elteltével érkeznek vissza az album utódjával, az „Away From The Safety Zone”-nal. Már a cím is sejteti, hogy a banda ezúttal még nagyobb alkotói szabadságot vesz magának a látszólag áthidalhatatlan műfaji határok összeolvasztásában: kilép a „bevált” biztonságos menedékéből, és a zenei provokáció új dimenzióinak terepére téved.
Az „Epic Tribe”-bal a formáció kétségkívül felhívta magára a figyelmet, hiszen benne volt a potenciál. Bár helyenként még naiv volt az hangszerelés, az album különlegessége épp ettől lett kihívó és friss. Rengeteg ígéretes kiindulópontot hordozott, amelyekre a zenekar a jövőben hatékonyan építhet, miközben csiszolgatja saját zenei arcélét, egyedi művészi védjegyét. És így is lett.
Az „Away From The Safety Zone” egy egész lépcsőfokkal erősebb folytatása a debütálásnak. A zenekarnak kilenc dal sikerült (a tizedik a Symbiosis remixe), és ezek meggyőzően bizonyítják, hogy a ZircuS megérett: még hatékonyabban fűzik össze a vezérmotívumokat, és még jobban építik fel a számokat. Mindegyik dal dicsekedhet a korábbinál bőségesebb dinamikus drámaisággal, a fülnek sokkal kedvezőbb, jóval hallgathatóbb, fülbemászó vezérdallam-kombinációkkal, amelyek alá rendszerint törzsi, sőt „trance” hibrid táncritmusok hipnózisa kerül. Természetesen rendkívül fontos tényező a továbbfejlesztett produkció a hangzásban. Ennek révén az egyes dalok építőkockái még jobban kontrasztosodnak, a hangkép pedig kiváló középutat talál az élő, agresszív támadóerő között – amelyet a zenekar főleg a ritmusszekció eruptív reagálására épít (a dupla lábdob használatától sem tartózkodik), ez hajtja a dalok magját –, valamint a főénekes fagyos színű hangjának tekintélyt parancsoló, elidegenedetten földönkívüli verseléke és az szintetizátor meg a gitárriff kombinációja között, amely tartja a kíséret falát.
A zenekar ezúttal tényleg bevállalt pár rendkívül provokatív húzást, és mind be is jött neki. A szerencse ugyanis a bátraknak kedvez. Félreérthetetlen bizonyíték, amely szerencsésen előrevetíti az események alakulását az album elejétől a végéig, éppen a nyitány, a True American, amely a szólásmondásos lehetetlent olvasztja ízléses zenei szimbiózissá. A „slide” gitár üvöltő delta blues fogása, amelyet egy másik történetben a dán Volbeat teljesen másként használna, gyorsan beleolvad a programozott mintákba! Ez a húzás szó szerint sokkoló. A blues ugyanis olyan műfaj, amely rendkívül rosszul tűri a kísérletezést, vagyis a más műfajformák beépítését. Csak a hamisítatlan, nyers eredetiséget viseli el, azt, ami „blues”, és semmi mást. A ZircuS mégis túllépett ezen a szabályon, és már a nyitánnyal megadta az új album csúcspontját. Kifejezésmódjában provokatív. A True American a leírt vezető delta blues slide-játék mellett kiváló adag mozgalmas színességgel szolgál az összeolvasztott motívumokból. A dalban még a kiszámíthatatlan alakulás érintése is ott van, a zenekar mégis végig gondoskodik az egyértelmű tömörségről. Remekül van beleszőve az átvezető rész, amely a dal 4. percében indul, és a hipnózis dallamvilágában valóságos mini kirobbanást kínál post-punkos, shoegaze-es keverékbe, amelyhez hozzátesz egy kis old-school Depeche Mode-hatást, mielőtt újra visszafolyna a blues és a programozott alap törzsi tüzének kihívó fúziójába.
A Fantasy című dalban, amely az album bemutatkozó kislemezeként is megjelent, a nyitány fekete riffjeit az ünnepélyes „fanfár” billentyűk fénye váltja fel, ez kiválóan oldja az album folytatását. A kiegészítő ritmusminta olyan érzést mélyít el, amilyet valamikor a múlt homályában, a nyolcvanas évek közepén a Frankie Goes To Hollywood könnyedén kihasznált volna a saját víziójában. Rendkívül üdvözlendő kontraszt, amely művészi értelemben bizonyítja, hogy a zenekar ezúttal tényleg nem szabott magának semmilyen ötletbeli korlátot. A Stanaic Bluies-ban mesterien szól a ritmikus hurokban a „golyó visszhangja” effekt, amely bőségesen sötét, tompa hangulatot teremt a dalban, az átélt énekes színjátékkal összhangban. A zenekar a közepén ismét mesterien oldja a komor kezdetet, amely hipnotikus techno folytatásba csap át. A Symbiosis már igazi trance-zene jellegű (a remixváltozatban ez különösen elmélyül), a Like A Lion nekiveselkedik, és kiemeli a törzsi ritmika primitív, bestiális agresszióját, az It’s All On The Surface-ben pedig a zenekar alternatív hip-hop impulzusokkal foglalkozik. Az It Was Raininig és a Gold In The Ground még néhány morzsányi enyhe Depeche Mode- és No Order-féle szintipop-kozmetikát is hordoz, ami nagyon kellemesen oldja az események agresszív arcát, amelyek az albumon előttük peregnek le. Ismét érzéki, remek és rendkívül ízléses hangszerelés, amely a hangzásbeli remekségnek ebben a gazdagságában gond nélkül magánál tartja a hallgatót.
Ugyanígy ki kell emelni az ének továbbfejlesztett kifejezőerejét. Az új albumon érezhetően magabiztosabb, a versszakdallamok formálásában még ötletesebb, ezért sokkal hatékonyabban kapcsolódik mind a kilenc dal hangszerelési formájához. Kiütközik a teatralitás eleme is, vagyis Aleš Gangl éneke ezúttal érezhetően változatosabb, és szívesebben kísérletezik. Ezért még meggyőzőbb, amikor a prédikátor szerepébe kell beleélnie magát, és hatékonyan kell kiemelnie egy bizonyos hangulati állapotot. Az ének pedig – ahogy már említettem – a produkcióban szándékosan hideg és elidegenedett, ami a zenekar kifejezésmódjának célja és alapfogása, hiszen az elektronika és az organikus hangzás fúziójának hipnózisára épít.
Az „Away From The Safety Zone” érettségében továbbfejlesztett folytatása az „Epic Tribe” debütálásnak. A ZircuS az új albummal meghatározta annak a mondanivalójában provokatív arcnak az alapját, amely a másságot mélyíti. Az eklektika pecsétje tehát. Ez a zenekar új, produkciós és hangzásbeli érettségben továbbfejlesztett története, amely dicsekedhet a hangszerelési struktúrák bőséges kicsiszoltságával, még magasabb fokú dinamikával és gördülékeny eseményfejlődéssel, amelyet minden lépésnél a valódi hipnotikus hatás hangulata kísér meggyőzően. A zenekarnak szellemesen sikerült összegyúrnia néhány műfaji határkövet, sőt a nyolcvanas évek szintipopjának retrohangzású kellékeit is, és mindezt egy érdekes, szokatlan zenei képeskönyv formájában tálalni. Ez egyedi személyi igazolványként mutatja az alternatív zenei karakter öntörvényű attitűdjét. Ezt a zenekar a jövőben végig tetszése szerint és tehermentesen mélyítheti és bővítheti. És ez az egészséges zenei alkotókedv alapelve.
Felállás
Aleš Gangl – ének, billentyűk
Max Gregor – gitár, basszusgitár, billentyűk
Uroš Bračič – dob
Tomislav Gangl – videó
Rok Bricman – gitár
Aleš Krevh – billentyűk
Marko Štruc – dob, djembe
Produkció
Peter Penko & Zircus
Számlista
1. True American
2. Fantasy
3. Satanic Blues
4. Safety Zone
5. It’s All On The Surface
6. Like A Lion
7. Symbiosis
8. It Was Raining
9. Gold In The Ground
10. Symbiosis (remix)
