Előadó: Stanisavljević, Milan
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2011
Játékidő: 44:56
Értékelés: 3.8/5
Ha a zongora Stanisavljević anyanyelve, akkor a nyelvjárás, amelyen beszél, kétségkívül a jazz. A 8 debütáló szerzemény, amelyet az Awakening névre keresztelt első jazzleckéjén mutat be, harmonikusan és dallamilag változatos komponálási képességről árulkodik, még ha jóval előtte lefektetett alapokra épít is. Éppen ezeket az alapokat sajátította el, amikor 2006-ban kitüntetéssel diplomázott a belgrádi Zeneművészeti Egyetemen, méghozzá a Harmónia harmonikus elemzéssel tárgyból, Ratislav Kambaskovićnál. 2010-ben még egy lépcsőfokkal feljebb lépett: Olaf Polziehnnél jazz-zongorából szerzett mesterdiplomát. Ez a formális, rendkívül kidolgozott képzettség erősen érződik a szerzeményein. A jazzstandardek megszokott irányvonalaihoz való ragaszkodás (még ha a zene olykor modernebb vizekre is evez) és a kissé kiszámíthatóan megtervezett ritmusváltások néha hidegen hagyják a hallgatót, a zene pedig érzelmileg üresnek, a sok hasonló jazz miatt pedig lerágottnak és unalmasnak hat.
Annál erősebb viszont Stanisavljević a nu-jazzes betéteknél, amikor kiváló ritmusszekció mellett tartja ismétlődő, dinamikus mintáit – ilyenkor a zene megkapja az igazi értékét, és végre valami friss, modern, a hallgató számára izgalmas formát ölt. Ezek a betétek szándékosan többnyire a free jazz árnyékában mozognak, ami óriási mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a hallgató ráhangolódjon a csúcspont hangulatára. Az ilyen részek közül a legjobbak némelyikét például az első szám, az „Awakening”, valamint a harmadik, a „Trinity” tartalmazza. Az ilyen részeken túl Stanisavljevićet az is jellemzi, hogy képes hosszabb, szinte már mesélő dallamokat alkotni; ilyenkor is igazán kiemelkedik a zenéje. A valóban hosszú, összefüggő és főként jazz-szempontból gyönyörű dallamok egyik legkiemelkedőbb darabja a negyedik, a „Playground”, amely a gyerekek őszinte játékát idézi a játszótéren: minden mozdulatuk ártatlanságát, a napot és a néha feltámadó szellőt.
Az igazán jó hosszabb dallamok és a dinamikus ismétlődések megalkotása bizonyosan ritka erény, sőt, kifejezetten szokatlan is, ha a zenész közben kissé csalódást okoz az egyszerűbb, műfajra jellemzőbb fogásokkal és technikákkal. A debütáló album persze éppen a megfelelő hely arra, hogy az ember alaposan felmérje a képességeit, csiszolja magát és emelje az átlagot, és ha Stanisavljević a jövőbeli alkotásaiban szélesebb körben építi be ezeket az erényeket, abból biztosan figyelemre méltó mű lesz, főleg mert az ő erényei az előadók között ritkábbak, és sikeres kombinációban felejthetetlenek. Ezzel ugyan eltávolodna mindattól, amit megtanult, a mesterdiploma tudása kevésbé jönne jól, de az eredmény teljesebb, változatosabb, élőbb és frissebb lenne.
Az Awakening így végeredményben több mint szilárd debütálás, amelyet leginkább Stanisavljević hagyományos jazzről alkotott felfogása fog vissza. A legerősebb részek nu-jazzesek, kissé kísérletezők, szokatlanok, mert nem férnek bele teljesen a „tanult” jazz fogalmába. Ezek adják a lemez frissességét, és ezek különítik el a hasonló jazzlemezek óceánjától. Mindez olyasmi, ami valóban megkülönböztethetné Stanisavljevićet a többiektől, és végleg zenészként határozhatná meg. Ha ez később sikerül neki, a zenei élet biztosan gazdagabb lesz, egyelőre viszont az Awakening – a szélesebb közönség és a szűkebb körök számára is, természetesen világviszonylatban – csak „még egy jazzlemez”.
Felállás
Milan Stanisavljević – zongora
Milan Nikolić – basszusgitár
Andjelko „Djele” Stupar – dob
Produkció
Milan Stanisavljević
Számlista
1. Awakening
2. Glass
3. Trinity
4. Playground
5. Day & Night
6. Chicco’s Blues
7. Why?
8. Tebe nojem
