Szerző: Jernej Vene
Előadó: Spalding, Esperanza
Kiadó: HeadsUp International
Megjelenés: year_month
Játékidő: 57:52
Értékelés: 4/5
Az amerikai basszusgitáros és énekesnő, Esperanza Spalding viszonylag új név a jazz világában. Egy alaposabb utánajárás után azonban kiderül néhány igencsak érdekes dolog. A jazz néhány óriásának mentorálása mellett 2004 óta ragyogó karriert épített, így helyénvaló, hogy a Val 202 hallgatóinak is közelebb hozzuk. Bár hagyományos közegekben mozog, a zenéje a jazz alapelveit a folyamatos kutatás és a zenei kifejezés tágítása szolgálatába állítja. A Top albumok című műsorban az új lemezének, a Radio Music Societynek az anyaga lesz hallható. Esperanza Spalding az Egyesült Államokbeli Oregonból származik, kevert vérét és származását pedig ügyesen építi be a zenéjébe. Bizonyára csodagyerek volt, hiszen autodidaktaként már ötévesen hegedült. A helyi klasszikus zenekarban tíz évig játszott, és koncertmesterként hagyta el. Egy hosszan tartó gyerekkori betegség idején otthoni tanulással fejlesztette tovább a zenei tudását. A családi háttere miatt otthonosan beszél angolul, portugálul és spanyolul, ezt szintén ügyesen kamatoztatja a zenében. Tinédzserként kezdett el járni a helyi jazzklubokba, és kipróbálta magát a basszusgitáron is. A jazz minden bizonnyal az első szerelme, de jazzbasszust vagy nagybőgőt játszani persze valami egészen különleges dolog. Sokat segítettek neki a zenészek is, akikkel együtt játszott, felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett. A hagyományos oktatási formák mindig idegenek voltak a számára, de barátai segítségével, és miután a gitárlegenda, Pat Metheny biztatta, mégis folytatta a tanulmányait a Berklee egyetemen. Épp a szegény környezet miatt, ahonnan Spalding származik, becsüli meg még jobban minden sikerét. A jazz olyan műfaj, ahol nincs helye azoknak a mesterkélt technikai produkcióknak, amelyeket olyanok csinálnak, akik bármi áron híresek akarnak lenni, de egy fikarcnyi zenei lelkük és stílusérzékük sincs.
Esperanza Spalding mindig is saját zenét írt, szerzett, és felgyorsítva gyakorolta a basszusjátékot és az éneklést. A jazznagyságok, akik a Berklee-n tanítanak, sokat segítettek neki, és 2004 óta megállás nélkül pörög. A Radio Music Society mindenekelőtt kifejezetten személyes és érzelmes, ugyanakkor nagyon őszinte lemez. Spalding a fiatalsága ellenére is meggyőz az átélt hozzáállásával. Alkotóként nem akar tolakodó lenni, a szerzőségét nagylelkűen osztja meg másokkal. A lemez zenéje túlnyomórészt saját szerzemény, de néhány dalnál Esperanza a zenei kincsesbányához nyúlt: feldolgozta Stevie Wonder és a szaxofonos Wayne Shorter egy-egy szerzeményét. Az előző lemeze a Chamber Music Society címet viselte, és inkább a klasszikus alkotói oldalához nyúlt. Spalding szerzőként elég sokoldalú ahhoz, hogy klasszikus és jazzvizeken is alkosson. A Radio Music Society így a korábbról megmaradt ötletek felfedezésére viszi, amelyekről azt mondja, hogy elég érdekesek a szélesebb közönség számára is, nem csak a jazzbarátoknak.
A jazzvonalak és a popdallamok fúziója kevésbé igényes refréneket eredményez, amelyek néhol nagyon álmodozók, és a fiatal szerző odaadó nagyságát tárják fel. Esperanza Spalding minden bizonnyal megérdemelten kapta meg a Grammyt a 2010-es év legjobb új előadójaként. A zene gördülékeny, a harmóniai gazdagsággal Spaldingnak egyáltalán nincs gondja. Állandó kísérőgárdája a stúdióban és élőben is mellette áll, a Radio Music Society-n pedig elsősorban énekeseket hívott vendégül. Persze nem hagyhatjuk említés nélkül a kiváló szaxofonost, Joe Lovanot és a dobos Jack DeJohnette-et sem, az Endangered Species-ben pedig a remek Lalah Hathaway énekel.
A zenéje pontosan az, amit az a fül keres, amely nem bírja az azonnali és gyorsan romló zene frontális támadását. Tökéletes az arány a jazzgyökerek továbbépítése, a bőséges átélt soul és a nem egy hangszeres bravúr között, mindez fölött pedig kifinomult énekes interpretáció és mesteri nagybőgő- vagy fretless elektromos basszusjáték lebeg. A végeredmény persze elég befogadható, és mint ilyen, nagy segítség a főleg fiatalabb fülek ráébresztésében. Esperanza Spalding a Radio Music Society lemezzel a modern jazz és az szerzői soul egyik legfényesebb csillagává vált.
Felállás
Esperanza Spalding – ének, basszusgitár, nagybőgő
Jack DeJohnette, Billy Hart, Lyndon Rochelle – dob
Gilad Hekselman, Jef Lee Johnson, Ricardo Vogt – gitár
Raymond Angry, James Weidman – orgona
Janice Scroggins – zongora
Andrew Olson, Kyle Zimmerman – szaxofon
Darren Barett, Kiran Bosley – trombita
Lalah Hathaway, Leni Stern – vokál
Produkció
Esperanza Spalding, Q-Tip, Dave Love
Dallista
1. Radio Song (6:32)
2. Cinnamon Tree (5:36)
3. Crowned & Kissed (4:35)
4. Land Of The Free (1:54)
5. Black Gold 5:17)
6. I Can’t Help It (4:42)
7. Hold On Me (4:30)
8. Vague Suspicions (5:51)
9. Endangered Species (6:38)
10. Let Her (4:21)
11. City Of Roses (4:35)
12. Smile Like That (4:18)
