Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Florence and The Machine
Kiadó: Universal Music Group
Megjelenés: numbers
Játékidő: 49:31
Értékelés: 3/5
Csak idő kérdése volt, mikor vág bele a brit indie pop/rock egyik legismertebb, art és barokk rock ízekkel is dolgozó képviselője, Florence Welch egy élő album kiadásába. A két sikeres stúdióalbum, a Lungs és a Ceremonials után ez valószínűleg teljesen logikus folytatás.
Az MTV Unplugged jó híre az utóbbi években megkopott: egyre több olyan zenész kap meghívást, akik élő fellépésben sajnos nem érnek a kilencvenes évek nagyjai nyomába, mint Paul McCartney, Eric Clapton, Kurt Cobain, Bruce Springsteen vagy a Kiss (hogy csak néhányat említsek). Florence és a Machine – Robert Acroyd (gitár), Chris Hayden (dob, ütőhangszerek), Isa Machine (zongora), Tom Monger (basszus, hárfa) és Mark Saunders (basszus, gitár, ütőhangszerek) – ebben a közegben a fellépésével határozottan sokat javít a megtépázott renomén. 2011 decemberében léptek fel.
Az élő felvételhez Florence választhatott volna más alkalmat is. Valószínűleg tisztában van azzal, hogy az óceán túloldalán is egyre népszerűbb. Az amerikaiak figyelmét a tavalyi Oscar-gálán keltette fel leginkább, amikor beugrott Dido helyett, aki éppen áldott állapotban volt. Élőben több mint kiválóan adta elő a 127Hours című film jelölt dalát, az If I Rise-t.
A plusz reklám persze egyáltalán nem árt, bár Florence az általa készített, két nagyon sikeres albumon bemutatott zenével ügyesen kitér a mainstream irány elől, és nem is játszik túl nagy közönség előtt. Tudja ugyanis, hogy a túlzott kommercializálódás megöli a művészetet, ugyanakkor valószínűleg kristálytiszta neki, hogy csak az albumok és a koncertek jó eladása biztosíthatja zavartalanul a zenei alkotómunka folytatását.
Az MTV Unplugged fellépésre 9 dalt mutatott be, amelyek afféle kisebb „best of”-ot adnak a két albumból. Az előadásban a zenekarát alkotó muzsikusokon kívül egy tízfős gospelkórus és egy zenekar is segítette. Mivel ugyanazokról a dalokról van szó, csak stúdión kívül rögzítve, a stúdiófelvételekkel való összehasonlítás magától adódik. A Lungs és a Ceremonials produkciós és szigorúan zenei értelemben is kiváló alkotás, amelyben a hang és a hangszerek harmóniája nagyon markánsan jelen van. Ebből az albumon sajnos csak egy töredéket érzékelünk. Túl nagy teret kap az ének, amelyet a hangszeres háttér nem ölel körül eléggé. Florence énekhangját természetesen semmiben sem lehet kétségbe vonni. Épp ellenkezőleg: a manapság gombamód szaporodó énekesnők áradatában ő olyan kivétel, aki nagyon kiemelkedik az átlagból. Az éteri hangzás, amely a stúdiófelvételeken átjárja a dalokat, itt viszont valahogy tolakodóvá válik, vagy túlságosan előtérbe nyomul. Így elvész a dinamika, és az egész eléggé vérszegényre sikerül. Egyúttal túlságosan is hasonlít annak az egykor népszerű, egzotikus izlandi énekesnőnek, Björknek az előadásmódjára. A teljes album végighallgatása után egy kis keserű szájíz marad, és az érzés, hogy Florence másként is kihasználhatta volna ezt az alkalmat. Kevésbé bonyolultan, kevésbé egzotikusan. Elég jó ugyanis ahhoz, hogy ne kelljen még bizonygatnia.
Kiválóan sikerült viszont Johny és June Cash klasszikusának, a „Jackson”-nak az átdolgozása Josh Hommével (Kyuss/Queens of the Stone Age) duettben, amely az album egyetlen igazi csúcspontja. A dal eredetileg erős country hangot hordoz, ennek ellenére sikerült megőrizniük az eredetiségét, és hozzátenni a saját alkotói értelmezésüket is. A dal ezzel semmit sem veszített, viszont rengeteget nyert. Josh kifejezetten erre az alkalomra utazott New Yorkba.
Ráadásul felkerült egy klasszikus az 1932-es évből, a „Try A Little Tenderness”, amelyet Otis Redding vett fel, és amellyel azóta már sok ismert zenész birkózott meg (többek közt Rod Stewart, Frank Sinatra, Tina Turner).
Florence ezzel az akusztikus fellépéssel, és így az albummal sem fog új hívek tömegeit szerezni. Ami a maga módján kár, de teljesen érthető, ha ez a technikailag amúgy teljesen hibátlan produkció az ő értelmezési víziója. A hűséges rajongóknak viszont, akiket a Lungs és a Ceremonials albumokkal szerzett, ez az album biztosan nélkülözhetetlen darabja a gyűjteménynek.
Felállás
Florence Welch – ének
Robert Acroyd – gitár
Chris Hayden – dob, ütőhangszerek
Isa Machine – zongora
Tom Monger – basszus, hárfa
Mark Saunders – basszus, gitár, ütőhangszerek
Produkció
IAMSOUND, Island
Számlista
1. Only If For A Night
2. Drumming Song
3. Cosmic Love
4. Breaking Down
5. Never Let Me Go
6. Try A Little Tenderness (Otis Redding feldolgozása)
7. No Light, No Light
8. Jackson (Johny & June Cash feldolgozása)
9. What The Water Gave Me
10. Dog Days Are Over
11. Shake It Out
