Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Tyketto
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 46:51
Értékelés: 4/5
A Tyketto az a hírhedt melodikus rock zenekar, amely a nyolcvanas évek végén bukkant fel, és akinek sosem sikerült igazán kiaknáznia a kereskedelmi sikert. Egyszerűen nem jött össze. Elsodorta őket a kilencvenes években berobbanó grunge-zenekarok hulláma. Tizenhét évvel az utolsó stúdióalbumuk („Shine”, 1995 – ezen még a későbbi „Jouneyman”, Steve Augeri énekelt, nem Danny Vaughn) után a Tyketto tehát visszatér. Méghozzá az eredeti felállásban: Danny Vaughn (ének), Brooke St. James (gitár), Michael »Arbeeny« Clayton (dob) és Jimi Kennedy (basszusgitár)!
A »Dig in Deep« a zenekar nagy, érett visszatérése. Nem kell tartani tőle, hogy a Tyketto csalódást okozna vele! Néhány dolgot azért érdemes figyelembe venni. Először is: a „Dig In Deep” albumtól ne várd, hogy az első két stúdióalbum másolata legyen, és azt se, hogy megpróbálja újra elővarázsolni a Forever More slágert. A »Dig In Deep« ugyanis sokkal, de sokkal közelebb áll a Vaughn-kiadványokhoz, mint a Tyketto első két lemezéhez. Ez nagyon is logikus. Clayton és Vaughn később együtt maradt Danny projektjében, a Vaughnban, amely első albumát, a »Traveller«-t csak 2007-ben adta ki. Velük együtt a Vaughnban még egy volt Tyketto-tag is közreműködött: Jamie Scott, aki a második Tyketto-albumon Jimi Kennedy helyét vette át basszusgitárosként. Érdekes, hogy a Traveller felvételein sem Scott, sem Clayton nem működött közre Vaughn mellett.
A »Dig In Deep« tulajdonképpen a Vaughn projekt »Traveller« albumának folytatása, vagyis maga a »Traveller« nyugodtan tekinthető az elveszett Tyketto-albumnak. Danny Vaughn énekesként, hangszerelőként és szövegíróként is rendkívül erős kifejezőerejű figura, aki minden kiadványán a legjobban látható módon hagyja rajta a teljes művészi kreativitásának lenyomatát. Vaughn előnye a nagyjából hasonló súlycsoportú melodikus rockzenészekkel szemben főleg az, hogy kiváló szövegíró. Ezért a „Dig In Deep” anyaga sokkal tapinthatóbb, mint amit az ilyen zenekaroktól általában várni lehet, amelyek nagyjából abban az időben nőttek fel, amikor a Bon Jovi és a Whitesnake albumaikkal söpörték le a konkurenciát a világ zenei listáinak csúcsáról (aki ismeri a Tyketto-t, tudja, miért pont erre a két zenekarra hivatkozunk). Vaughn hangszíne különleges, és nem nehéz kihámozni egy tipikus Tyketto-dal magjából. Hangi párhuzamokat keresni ezúttal igencsak hálátlan feladat, de ha mégis, akkor időnként Jimi Jamison (Survivor) hangszínének árnyalata ugrik be. Főleg az album első felének néhány refrénjében, amikor az alapdallamhoz hármashangzatú vokális harmónia csatlakozik.
A »Dig In Deep« rendkívül élő produkciót kapott, amely mesterien kitöltött és részleteiben kontrasztos hangzású. Ritmusszekciója keményen robbanó „groove”-ot tol, a vezető gitárfutamok izzóan dinamikusan reagálnak, a szólókban pedig St. James bizonyítja, hogy legalább olyan ördögien tud bánni a gitár nyakával, mint a rengeteget „nyomatott” Jimi Bell (House Of Lords). A háttérben gyakran ott az akusztikus gitár csiklandozó kísérete, ami Danny Vaughn munkáinak amolyan állandó eleme. A címadó dal például kifejezetten sötét, a gitárátvezetésekben a nyers Led Zeppelin-hangulat körvonalai bukkannak fel, a csípős refrénből pedig kis fantáziával akár az Aerosmith Love In An Elevator című dalának hangulata is kihallható. A Tyketto nem rejti véka alá a blues vonásait, amelyek semmiben nem rontják az egybefogott „gyújtózsinórok” (értsd: dalok) melodikus tisztaságát, inkább egy újabb fűszerként szolgálnak, remekül beleszőve az album dalainak fő szerkezetébe. Ez az a finomság a Tyketto frizurájában, amiért sokan már a kezdetektől a Whitesnake-hez és/vagy a Bon Jovihoz hasonlították őket. A dalokban ugyanakkor gyakran tisztábban kirajzolódik a sötéten epikus elem is, mint például a személyesen vallomásos The Fight Left In Me-ben.
A »Dig In Deep« a Tyketto érettségi vizsgája, amely jól illik a megváltozott időkhöz. A 2012-es Tyketto-állomásig vezető fejlődési úton a katapultként szolgáló ugródeszka természetesen a Vaughn projekt »Traveller« című albuma volt. Az új lemez 11 gondosan hangszerelt melodikus rock dal tapintható anyagát kínálja, élettel teli rezgésekkel, jól kidolgozott karakterrel és világosan kontrasztos kifejezésbeli sokszínűséggel, amelyet a dalok vezérmotívumai dinamikusan hajtanak előre. Kiváló comeback-album, érett hangszerelési stílussal, amely hosszú születési folyamat, gazdag használható ötletek és főként olyan zenészek tapasztalatának gyümölcse, akik tudják, hogyan kell „megfordulni” a stúdióban. Reméljük, hogy a „Dig in Deep” után újabb stúdióalbumok is követik majd.
Felállás
Danny Vaughn – ének, gitár
Brooke St. James – gitár
Jimi Kennedy – basszusgitár
Michael Clayton – dob
Produkció
Danny Vaughn
Dallista
- Faithless
- Love to Love
- Here’s Hoping It Hurts
- Battle Lines
- The Fight Left in Me
- Evaporate
- Monday
- Dig In Deep
- Sound Off
- Let This One Slide
- This Is How We Say Goodbye
