Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rage
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2012
Játékidő: 58:00
Értékelés: 4.5/5
A német power metal veteránjai, a Rage hihetetlenek. Úgy ontják az új albumokat, mintha transzban lennének. Pedig már lassan az első harminc évüket taposják a pályán, a háromfős, ütős felállásban mégis annyira tele vannak energiával, mintha tegnap alakultak volna!
A „21” cím szimbolikus: egyrészt a századra utal, amelyben élünk, másrészt arra, hogy összesen ez a zenekar huszonegyedik stúdióalbuma. Tematikailag a Rage nem tér el sokat a megszokott klasszikus témáitól, főleg attól nem, amelyik előszeretettel boncolgatja a valódi élet és a lélek által meglátogatott világ közti láthatatlanul vékony határvonalat, amikor a fizikai test már nem használható. Ez az onnantúli világba tett látogatás a nagy koponyagyűjtő, Peavy és társasága régi kedvenc témája. Van itt kacérkodás az okkultizmussal, pszichikai terrorral, ördöggel kötött szerződéssel, gonosz szellemek üldözésétől való álmatlansággal, sorozatgyilkosok elől való meneküléssel, amitől egyszerre kitör rajtad a hideg verejték, és így tovább. Mindez pontosan oda illik, ahová kell: a metal világába.
Az új album kevésbé kísérletező, kevésbé változatos és kevésbé felfedező jellegű, mint a remek „Strings To A Web” (2010). A „Carved In Stone”-nal (2008) ellentétben viszont, amelyet az ihlet és a frissesség hiánya sújtott – nem szabad elfelejteni, hogy az az album Mike Terrana és Andre Hilgers cseréjének idején készült –, a „21” megőrzi a zenekar kivételes alkotói lendületét! A Smolski–Wagner–Hilgers-trió az új lemezzel bizonyítja, hogy bármihez nyúlhat, és összehangolt mozdulataikkal egyszerűen nem tudnak mellélőni. A Rage igazán sötét, ugyanakkor istentelenül felpörgetett lemezt akart letenni az asztalra. A „21” jóval nyersebben szól, mint az elődje, a „Strings To A Web”, amit a zenekar tudatos döntése okozott: az új albumon a közvetlen, ütős dalokra koncentráltak, kevesebb „bonyolítással”, és teljesen kihagyták a szimfonikus elemekkel való foglalkozást, ami egyébként a Rage-nél állandó elem.
A Rage az új albumon megtartotta az érzékét a fertőző és bevált, győztes recepthez, amely a romboló erőt az himnikus dallamossággal vegyíti. Sőt, a „21” mint a jelenlegi felállás harmadik albuma azt bizonyítja, hogy a kémia még erősebb köztük, a hatásuk pedig még intenzívebb. Hilgers a végére tökéletesen beilleszkedett a csapatba, így Mike Terrana után tényleg nem kell már sírni. Ezt már a „Strings To A Web” is megmutatta, a „21” után viszont nyilvánvaló, hogy bármilyen Terranára való gondolás ma már egyenesen fölösleges. Victor Smolski, az egyedülálló zseni, hangszerelő és multiinstrumentalista őrjítő gitárakrobatikából ismét rengeteget kínál; az ember azon tűnődik, hogy a fenébe tud Wagner és Hilgers egyáltalán lépést tartani vele. Smolski ismét túlzóan mérgező minden apró részletben, amikor díszítéseket sző a gitárfrázisok fölé, és minden szaftosan fűszerezett szólóban, amely bevált, egyéni védjegy. Egyszerűen. Tiszta költészet, igazi, „tökös” gitárjáték. Ehhez viszont tudni kell a fogást. Ez választja el az átlagos gitárosokat a kiválóaktól. Smolski pedig évek óta bizonyítja, hogy a világ legjobb metalgitárosainak élvonalába tartozik!
Ha visszatekintünk az új évezred elejére, a „Welcome To The Other Side” (2001) hamar elfelejtett stúdióalbum maradt a zenekar diszkográfiájában, hiszen gyorsan követte a Rage-pálya valószínűleg két legjobb lemeze, az „Unity” (2002), majd a „Soundchaser” (2003). Kezet a szívre: a „Welcome To The Other Side” nagy hibája a vacak produkció, ami nagy kár, mert az album néhány kivételesen szép hangszerelési és szerzői pillanatot hordoz az igazi epikus bombasztból, amelyek még jobban is szikrázhattak volna! Az összenergiát tekintve a „21” az 58 perces játékidő alatt leginkább a rendkívül sötét atmoszférájával, a torkot szorító, intenzív nyomasztó érzéssel, és időnként a „Welcome To The Other Side” közelébe férkőző energiával hasonlít arra a lemezre. Azzal a különbséggel, hogy a „21” kitűnő, megvadult és minden határon túl odabaszott produkciót kapott.
Az album utazás a tipikus Rage-ütősök világában, amelyek „thrashes” felvezető frázisokból építkeznek a himnikusan dallamos refrének „crescendójáig”, ahol továbbra is megzabolázatlanul uralkodik Wagner énekének nyers, átható és terjedelmes, bestiális, mégis dallamos karaktere. Ez az ellentét a Serial Killer című dalban a legtömörebb, ahol a zenekar a nyitányban még a hörgéshez is hozzányúl. A rendkívül keményen súlyozott kezdet után, amely a címadó dalról a Forever Dead-ig növekszik, az album egyik legszebb dala következik, amely elsőre a bőr alá kúszik: a Feel My Pain, amelynek gitáros felvezetője a „Welcome To The Other Side” instrumentális darabjainak hangulatát idézi. A dal középtempóban halad, és hatásos melankóliával van megtöltve. Ez az album első számú kandidátusa kislemezre és videoklipre. Üzemanyag és lendület a folytatásban sem fogy ki a zenekarból, az ütősök sorát pedig a záró, hangulatos, középtempós Eternity töri meg, amely egy újabb fertőző himnikus dallamot hoz a refrénben, és így hatékonyan magánál tartja a hallgatót.
A „21” a német power metal legendás fellegvárának újabb diadalmas tette! A Rage megőrizte kivételes alkotói ihletét, és a rengeteg kiadvány mellett ismét olyat tudott letenni az asztalra, amely egy pillanatra sem unalmas, és nem kelti azt az érzést, hogy a zenekar már lejárt, elkoptatott frázisok közt keresgél. Dióhéjban: a „21” a tökéletesre javított „Carved In Stone”! A Hilgers–Wagner–Smolski-triótól pedig reméljük, hogy még sok ilyen albumot letesznek az asztalra. Rutinból, tudásból és tapasztalatból nincs hiány a felállásban. Ezt az erőt az alkotói ihlet mellett ügyesen kamatoztatják az új albumok kovácsolására, olyan ügyesen, hogy azok mindössze kétéves időközönként születnek meg, a zenekar pedig közben megőrzi a teljes hitelességét. Nemes tartalmú albumok, ahogy kell! A „21” a kontraszt és a festői kitérő albuma a „Strings To A Web” után, amely egyben azt is bizonyítja, hogy a zenekar egy szemernyit sem veszített alkotói potenciáljából és kifejezőerejéből!
Felállás
Peter „Peavy” Wagner – ének, basszusgitár
Victor Smolski – gitár, szamplerek, billentyűk
Andre Hilgers – dobok
Produkció
Charlie Bauerfeind & Victor Smolski
Számlista
01. House Wins
02. Twenty One
03. Forever Dead
04. Feel My Pain
05. Serial Killer
06. Psycho Terror
07. Destiny
08. Death Romantic
09. Black And White
10. Concrete Wall
11. Eternally
