Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Magnum
Kiadó: River Records
Megjelenés: 2004
Játékidő: 78:00
Értékelés: 5/5
1985-ben a Magnum a fárasztó, robotolós évek, két kiadóváltás és egy csomó kiváló, de észrevétlen maradt stúdióanyag után végre elérte az áhított, régen megérdemelt áttörést a műfaj legnagyobbjai közé az „On a Storyteller’s Night” című mesterművel. Az ötös fogat – a sokoldalú gitáros, zeneszerző és szövegíró Tony Clarkin, a karizmatikus és szívós hangú énekes Bob Catley, a szőke hajú billentyűs varázsló Mark Stanway, a basszusgitáros Colin ‘Wally’ Love és a dobos Mickey Barker, aki a brit turné kezdete előtt Jim Simpsont váltotta – végre meghódította a dallamos rock Olümposzának csúcsait, és a nyolcvanas évek egyik legnagyobb zenei attrakciójává vált. Az említett stúdiógyöngyszem, amely hangzásbeli hidat vert a fantázia, az álmok és a valóság közé, turnéja valóban fenséges volt, a zenekar pedig a lehető legjobb formában játszott, ahogyan azt az ebből az időszakból egyébként igencsak ritka hivatalos koncertdokumentumok szemléletesen igazolják.
Ezek közül kiemelt hely illeti meg a „The River Sessions”-t, amely történelmi értékű, kiváló hangminőségű koncertdokumentum, álomszerű számlistával, és az „On a Storyteller’s Night”-turnén vették fel Skócia legnagyobb városában, Glasgow-ban. A Magnum a „Steal Your Heart” kivételével szinte teljes egészében eljátssza az „On a Storyteller’s Night”-ot, ráadásnak pedig szép számmal bemutat klasszikusokat a korábbi stúdióalbumokról is. A brit AOR-énekesek egyik legjobbja, Bob Catley ugyanolyan magabiztosan énekli el az egyes örökzöldeket, mint a stúdiólemezeken, Tony Clarkin és Mark Stanway pedig szokás szerint a kivételes technikai összeszokottság, virtuozitás és hangulati egység záloga. A ritmusszekció a hosszú ideig a zenekarban dobolt Kex Gorin, majd Jim Simpson még viszonylag friss távozása ellenére – utóbbi már a brit turné kezdete előtt összepakolt és odébbállt – meglepően összehangolt: a régi motoros, eredeti tag Wally Love dinamikus basszusmenetei jó alapot adnak Barker masszív dobáradatának és ravaszul időzített átmeneteinek.
A „Before First Light” remekül megválasztott, energikus nyitány, amelyből már a koncert legelején tisztán hallatszik a közönség együttműködése és lelkesedése, a „Chase the Dragon” (1982) albumról származó „The Spirit” klasszikus pedig, amely sosem titkolta NWOBHM-elemeit, szinte delíriumig hevíti a koncerthangulatot. A felvétel fő attrakciói – ahogy várható – az „On a Storyteller’s Night” klasszikusai: az elsöprően drámai „How Far Jerusalem”, a címadó eposz, az felejthetetlen power ballada és B-oldalas kislemez, a „Two Hearts”, a pacifista remekmű, a „Les Mort Dansant”, valamint a slágerkislemez, a „Just Like An Arrow”. Utóbbit a skót közönségnek szóló köszönet és nagy adag büszkeség vezeti fel. A Magnum ugyanis egy rövidebb válság után, amely az „On a Storyteller’s Night” megjelenése előtt majdnem eltemette őket, először hozott szélesebb körű ismertséget az Atlanti-óceán túlpartján is.
A régebbi művek sikeres bemutatását jelenti a „The Eleventh Hour” (1983) albumról a „The Prize” kiváló verziója, a „Chase the Dragon” albumról a címadó, keményen metálos remekmű, a „Magnum II” (1979) örökzöldje, a „Changes”, valamint a kötelező prog rock csemege, a „Kingdom of Madness”, amely eredetileg az 1978-as, legendás, azonos című debütalbumról származik, és amelynek egyetlen koncerten sem szabad hiányoznia. Marka Stanwayt pedig természetesen a felejthetetlen „Sacred Hour” eposz teszi „sztárrá”, ahol a szintetizátorokon azokat a varázslatos multiharmóniákat szólaltatja meg, amelyek ennek a legendás örökzöldnek a védjegyei. A fellépést, illetve a felvételt ráadásként a kiváló power ballada, a „The Last Dance” zárja, amelyben Catley finom zongorakíséret mellett újabb remek alkalmat kap arra, hogy szívbemarkolóan megmutassa kivételes hangjának kontemplatív dimenzióját.
A „The River Sessions” elsőrangú koncertcsemege, amely a Magnumot pályafutása legnagyobb művészi virágzásának kellős közepén kapja el, amikor vita sem volt arról, hogy melyik brit zenekar képes az AOR-trónért kihívni az akkori idők legnagyobb amerikai dallamos rock óriásait. A „Marauder” (1980), az „Invasion Live” (1989), a „The Early Years Live” (1990) és a „The Spirit” (1991) koncertalbumok mellett az egyik fő esélyes a zenekar legjobb hivatalos koncertlemezének címére, és kötelező vétel a Magnum aranykorának minden rajongója számára, amikor ez a legendás zenekar még szépen fejlődött, és albumról albumra „nőtt”.
Felállás
Tony Clarkin – gitár
Bob Catley – ének
Mark Stanway – billentyűs hangszerek
Wally Love – basszusgitár
Mickey Barker – dob
Produkció
Tony Clarkin
Számlista
1. Before First Light
2. The Spirit
3. All England’s Eyes
4. The Lights Burned Out
5. Endless Love
6. How Far Jerusalem
7. On a Storyteller’s Night
8. The Prize
9. Les Mort Dansant
10. Just Like An Arrow
11. Two Hearts
12. Soldier of the Line
13. Changes
14. Kingdom of Madness
15. Sacred Hour
16. The Last Dance
