Szerző: Rok Klemše
Előadó: Paradise Lost
Kiadó: Century Media
Megjelenés: year_month
Játékidő: 01:05:39
Értékelés: 4/5
1995-ben a doom metal brit veteránjai, a Paradise Lost kiadták pályafutásuk fordulópontját jelentő lemezüket, a Draconian Times-t, amelyen a korábbinál erősebben ötvözték a doom metalt és a gothic elemeket. Bár már előző albumaikkal is úttörők voltak – debütálásukkal a death/doom metal vizein jártak, a Gothic című követővel pedig, ahogy a név is sugallja, egy új műfaj, a gothic metal atyjaivá váltak –, a Draconian Times a mai napig a diszkográfiájuk legnépszerűbb darabja, egyben minden idők egyik legjobban fogyó doom/gothic metal albuma. Pontosan ezért ünnepelte a Paradise Lost tavaly a lemez évfordulóját egy rövidebb turnéval, amelyen teljes egészében eljátszották a Draconian Times-t, az egyik koncertet pedig DVD-re és az élő albumra, a Draconian Times MMXI-ra is rögzítették.
A Paradise Lost a helyszínnek a londoni Forum termét választotta, amely azon az áprilisi estén a legutolsó zugig megtelt. A zenekar egy jó órában az elejétől a végéig lenyomta a Draconian Times-t, a végére pedig még egy csokorravaló klasszikust is hozzátett. A DVD-n így 18 szám látható, az albumon sajnos csak 14 szerepel, a letölthető opcióval további három jön hozzá, ami elég szegényes ráadás. A DVD és a CD együttes csomagja ezért kötelező a zenekar igazi rajongóinak, az élő album viszont csak a Paradise Lost alkalmi hallgatóit fogja kielégíteni. Az ötös brit formáció – amelyhez billentyűsként és vokalistaként csatlakozott Milly Evans (a zenekar régi gitártechnikusa, aki egy korábbi európai turnén helyettesítette a apja halála miatt akkor hiányzó gitárost, Greg Mackintosht) – már az Enchantment című klasszikus borzongató zongorabevezetőjének első taktusaival talpra állította a közismerten visszafogott doom metal közönséget. A zenekar és a közönség azon az estén igazán eeggyé vált, Nick Holmes énekes pedig kiváló énekteljesítménnyel és szarkasztikus megjegyzésekkel tartotta sakkban a tömeget. A kristálytiszta keverés gondoskodik róla, hogy minden hangszer, és a közönség harsány támogatása is tisztán hallatszik. Az erős, élő hangzás minden hangszernek megadja a szükséges teret, Holmes hangja pedig olyan melegséget áraszt, amellyel könnyedén megbabonázza a hallgatót. Bár Nick hangjának ereje valamelyest megkopott, ez nem jelenti, hogy az előadása ne volna erőteljes és meggyőző, és távol áll attól a megtört Holmes-hangtól, amelyet évekkel ezelőtt megszokhattunk. 2011-ben a Paradise Lostnak sikerült új életet lehelnie klasszikus albumába, ami az epikus anyag fantasztikus előadásában mutatkozik meg. A lemez legjobb pillanatai a kiválóan eljátszott Hallowed Land, a megjelenésekor vitatott Forever Failure (amelyet Charles Manson utolsó videóinterjújából vett minta vezet fel: „I understand procedure, I understand war, I understand rules and regulations. I don’t understand sorry”), az adrenalinnal teli Once Solemn (amely alatt Holmes a maga brit humorával moshra szólítja fel a közönséget), valamint a kivételes Yearn For a Change. A záró Faith Divides Us, Death Unites Us és a még aktuális albumról származó Rise of Denial pedig olyan meggyőzően szól, mintha már egy évtizede a Paradise Lost szettjének részei lennének.
A Draconian Times MMXI újabb bizonyíték a brit banda nagyságára; bátran kimondom, hogy az élő album még jobban is szól, mint az eredeti, a zenekar klasszikus anyagának kiváló előadása pedig azt bizonyítja, hogy a Draconian Times kiállta az idő próbáját. Tudjuk, hogy ez csak a nagyoknak sikerül.
Felállás
Nick Holmes – ének
Greg Mackintosh – gitár
Aaron Aedy – gitár
Steve Edmondson – basszusgitár
Adrian Erlandsson – dob
Milly Evans – billentyűs hangszerek, vokál
Produkció
Jens Bogren (keverés)
Számlista
1. Enchantment
2. Hallowed Land
3. The Last Time
4. Forever Failure
5. Once Solemn
6. Shadowkings
7. Elusive Cure
8. Yearn For Change
9. Shades of God
10. Hands of Reason
11. I See Your Face
12. Jaded
13. Faith Divides Us, Death Unites Us
14. Rise of Denial
