Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Zoran, Jernej
Kiadó: Menart Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 52:26
Értékelés: 4.5/5
Jernej Zoran szlovén zenész és alkotó, aki már több mint két évtizede aktív a szlovén zenei életben. Pályája a kilencvenes években több formáción át ívelt, az új évezred elején kiadta első önálló stúdióalbumát („Avgustovski kosci”, 2001), majd csatlakozott a Društvo mrtvih pesnikovhoz, ahol 2010-ig maradt. A D.M.P. Peter Dekleva érkezésével és a „Krog” (2010 – RockLine-kritika ITT) című, saját dalokat újraaranzsáló albummal jelezte, hogy nagy stílusváltás küszöbén áll, Jernej Zorannak pedig még több alkotói szabadságra volt szüksége, amit csak egy új kihívás adhatott meg neki. Ezt az önálló zenei út új fejezetében találta meg.
Jernej Zoran olyan gitáros, aki a klasszikus rockelőadók hangján nőtt fel. A játékában érezni a gitárgigászok hatásainak csúcspontját Jeff Becktől Eric Claptonon át különösen David Gilmourig, ezért ez az album igazán különleges a szlovén éghajlaton. Igazi klasszikus rockalbum, szlovén szabásra! Ennél mélyebbre nem lehet hatolni, és éppen ebben rejlik a varázsa.
Az első stúdióalbum óta eltelt tizenegy évben rengeteg ötlet gyűlt fel, ezek érlelődtek és nőttek ki az új album 12 dalává, a „Stratosfera” anyagává. Ha ránézel a borítóra és elolvasod az album címét, az első futó benyomásod az, mintha valamelyik dinoszaurusz krautrockos, a Tangerine Dream vagy az Amon Düül és társai új lemezét tartanád a kezedben. A „Stratosfera” azonban klasszikus rockalbum, ahol kézen fogva jár a klasszikus felépítésű dalok kompaktsága (amit a vokális hangszerelések természetesen megerősítenek) és Jernej gitáros vallomásának kitettsége, amelyet nagy érzékkel, remekül oltott be a játék sokféle szerepébe, a végletekig kidolgozott hangszerelésekben. Az „Osamljen potnik skozi čas” szólója olyan, mint egy igazi kis, rövid, erotikus vallomásos kaland, ami bizonyítja, hogy Jernej kiváló érzékkel építi be a gitárdíszítéseket azokra a helyekre a dalokban, amelyek felerősítik az egyes hangulatokat, és újakat alakítanak ki, így elmondhatjuk, hogy a „Stratosfera” teljes játékidejében rendkívül dinamikus, tartalmilag kontrasztokkal teli album.
Az album szivárványos képeskönyv mindarról, amit ennek az alkotónak a kutató zenei szelleme megtestesít. Azoknak, akik apró, fűszeres élvezeteket keresnek a zenében, a kedvenceik legjava közé tartozik majd a nyitó instrumentális címadó dal, és nem sokkal utána a Krasni novi svet? és a Monsanto Baby Blues.
Ebből a lemezből nem nehéz kiolvasni, milyen tapasztalt és karakteres zenész Jernej Zoran. Minden egyes dal kifinomultan kidolgozott gitárhangszerelést kapott. A vezetőéneket körülölelő akkordok pozíciójától a hangzásbeli jellemzők finom megválasztásáig, amelyek Jernej játékmódjának és az effekteknek a kombinációján nyugszanak – ez a kombináció végig hibátlanul szerves marad, a torzításra vagy más hasonló effektekre épülő hangtorzítás nélkül. A torzításba való átmenetek ritkák, csak bizonyos hangulati állapotok kiemelésére szolgálnak, és még itt is úgy vannak beállítva a produkció hangképében, hogy az album ezen részein semmiképp sem veszik át a főszerepet. Az album legdrámaibb részében intenzívebben kacérkodik velük. A záró „Osamljen potnik skozi čas”-ban és az album legkeményebb pillanatában, a „Labodji spev”-ben, amellyel az album véget is ér.
Az album elég sok teljes vérű, énekes dalt hordoz, amelyek megfelelnek a rádiók gyakori játszási igényeinek, ugyanakkor nem rejtik el az igazi rockos felhangot, a teljes kompaktság kiváló dallamos kiaknázását és hangzásbeli ragadósságát, a hangulatok fokozatos építését, a csúcspontokkal a refrénekben. A Poljubi Me igazi vallomásos varázslat, a szinte „stonesos” hangzású gitárkíséret és Lara Poreber édes-bűnös hangjának remek párbeszéde. Az ő hangját végig kiválóan használják ki, különösen kiemelkedően jól hat a sötét, drámai felépítésű, rockos „Osamljen potnik skozi čas”-ban. Az album pontjainak változatosságát több különböző vezetőének megválasztása éri el, amelyek mesterien keltik életre a szövegek üzenetét. Ha például rockvilági energetikai párhuzamokat keresünk, a Tisočletja szerencsés keveréke Clapton felejthetetlen altatódalának, a Tears In Heavennek (a gitárvonalak jajongása) és a Floyd-féle Comfortably Numbnak (különösen az akkordkombináció átvezető dallama, amely a dalt a versszak új körébe viszi). Ezt a dalt átjárják a fülnek rendkívül kedves, „gilmouros” gitárdíszítések, egy élvezetes „slide” gitárpillanattal. A „Vegas” (a Poljubi Me és a Tisočletja után) az album harmadik beharangozó kislemeze, amely ugyanolyan fülbemászó refrénragadósságot hordoz, mint az előző kettő. A dal társadalomkritikus hangját Damir Lisica (Anavrin, Adam) jellegzetes hangja mélyíti el, amely enyhén vágyakozó, lázadó alternatív rockos felhangot lehel a dalba. A „Lažejo” szintén különleges fajta kalandvágy. Maga a ritmikus alap a refrénben, valamint Gaber Brin férfiasan vibráló hangja akaratlanul is Bowie örökzöldjének, a Heroesnak az érzetét idézi (itt azonnal számítsd hozzá a Bowie-sláger „frippertronikus” hangzásvilágát). Jernej ebben a dalban ismét több gitárvonallal éri el a teljes hangkép kiaknázását, a versszakban a gitárkíséret „stereo chorus” effekttel gazdagítva simul az énekhez.
Röviden: nem csak ez a dal, hanem az egész album végig ingerli a hallgatót a sok gitárvonal pozicionálásának ravaszságával, amelyek a nagy kifejezőerejű hozadék tökéletes zenei elrendezésében élnek együtt. Jernej ezt teljesen nagyképűség nélkül éri el, de a zenei anyag feletti teljes kontrollal. Telten tömör, rövid, nyugodt vonásokkal, teljes vérű, kifejező tisztasággal. Ez a nagyképűség nélküli, minimalista megközelítés teljes erővel hat például a „Vse ti dam”-ban, ahol az egyszerű gitárkíséretet erősen lüktető, nagyon kacér ritmikus textúra öleli körül. Ez a dal egy csipetnyi popkozmetikát hordoz, valójában az album legszégyentelenebbül popelemekkel kacérkodó pillanata. Talán üdvözölt választás lenne az album negyedik bemutatkozó kislemezének.
A „Stratosfera” olyan album, amely nem ismeri a játékidő bűvöletét. 12 egyértelműen kirajzolódó karakterű dal, kicsiszolt vezetőénekek, kiváló hangszerelési konfekció, számtalan érzelmi benyomással teli! Olyan lemez, amelynek apróságait még sokáig fogod fedezni, annak ellenére, hogy fogyasztani teljesen igénytelen, dallamosan nagyon ragadós termék. A „Stratosfera” nagyon szép album, amilyenből kevés van Szlovéniában. Retró hangzásával nem forradalmasítja a zenét, viszont visszateszi a szlovén rockzene történetének mozaikjából hiányzó kis darabokat oda, ahol valódi alkotói kapcsolatot teremtenek a világszerte ismert rocklegendákkal. Rocknosztalgikusok! Ne habozzatok, azonnal ellenőrizzétek ezt az erős kifejezőerejű zenei terméket.
Felállás
Jernej Zoran – gitár, basszusgitár, billentyűk, ütőhangszerek
Lara Poreber – ének (2,4,9.11)
Damir Lisica – ének (5,12)
Gaber Brin – ének (7)
Janez Lamovšek – ének (8)
Sašo Đukič – ének (10)
Miha Recelj – dob
Dušan Obradinovič – dob
Miro Tomšič
Produkció
Jernej Zoran
Dallista
1. Stratosfera
2. Poljubi me
3. Krasni novi svet?
4. Tisočletja
5. Vegas
6. Monsanto Baby Blues
7. Lažejo
8. Moja dežela
9. Kaplja
10. Vse ti dam
11. Osamljen potnik skozi čas
12. Labodji spev
