Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rush
Kiadó: Eagle Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: kb. 180 perc
Értékelés: 4.5/5
Ezúttal „csak” egylemezes! Itt az új Rush DVD! A címe „Time Machine 2011: Live In Cleveland”! Ez egy film- és zenei dokumentum, amely megörökíti egy pillanatát a zenekar legutóbbi világturnéjának – annak a triónak, amely a legeklektikusabb mind közül, akik valaha is végigdübörögtek a Föld bolygón, és valószínűleg a mai napig az egész jókedvű galaxisban. Ha gyorsan felfrissítjük az emlékeinket: a „Time Machine” turné 2010. június 29. és 2011. július 2. között tartott. A koncertek zömét a Rush Észak-Amerika földjén adta, ott kezdődött és ott ért véget a turné. 2011. május 4. és 0211. május 29. között Európában is felléptek. Négy koncert Skandináviában, egy 10 napos Nagy-Britannia-turné, majd az egyetlen kitérő az öreg kontinens szárazföldi részére: fellépés a hollandiai Rotterdamban, két nappal később, 2011. május 29-én pedig a németországi Frankfurtban. Mi, európaiak, ezúttal tényleg derekasan megdolgoztunk azért, hogy részt vehessünk a turné egyik ritka európai állomásán. Ha a „Snakes And Arrows” DVD a rotterdami Rush-koncertet örökíti meg, az „R30” DVD pedig a frankfurti fellépést, most a Rush úgy döntött, hogy az amerikai Clevelandben, a Quicken Loans Arenában 2011. április 15-én adott műsorának teljes anyagát DVD-n adja ki.
A „Time Machine 2011: Live In Cleveland” a Rush első hivatalosan kiadott film- és hangdokumentuma, amely az Egyesült Államokból származik. Mivel a Rush a múltban Dél-Amerikát és Európát már „feldolgozta” ilyen DVD-kiadványokkal, logikus lépés, hogy a következő DVD-t a hazai, kanadai földön vegyék fel.
A Quicken Loans Arena, a clevelandi NBA-csapat, a Cavaliers otthona 20 500 ülőhelyes. A küzdőtérrel együtt olyan számú közönség fér el, ami biztosan megközelíti a 30 000 főt. Zsúfolásig megtelt a terem 2011. április 15-én. Teltház volt. Miért pont Clevelandet választotta a Rush? Mert ez az első amerikai város, ahol a hetvenes évek elején a helyi rádióadók támogatták a zenekart, és játszották a Rush első albumának dalait.
A „Time Machine 2011: Live In Cleveland” filmet a Banger Production készítette, amelynek a „Rush: Beyond The Lighted Stage” (2010) dokumentumfilm forgatásánál is döntő szava volt. Ez a DVD elsősorban a kivételes koncertrepertoár miatt különleges. A felvétel a korábbi „Snakes And Arrows” DVD stílusában készült: számos kamerával, a csarnok több nézőpontjából.
Mivel ez DVD-kiadvány, de elérhető dupla koncert-CD formában is, ezúttal elsősorban a vizuális részére koncentrálok (a zenei hangsúlyokat a dupla koncert-CD kritikája hozza majd). A Rush-show, amely összesítve jó három és fél órás, a színpad mögötti óriásvásznon vetített filmes etűddel nyit, ami egy pillanat alatt egy másik dimenzióba szippant minket. Ez egy rövid film a Rush fertőző humorából, amely a távoli Willowdale galaxisban játszódó élet hipotetikus feltevését testesíti meg – „ez megtörténhetett volna” –, főszereplője a bolondos, kövér Schlobowitz professzor (Alex Lifeson), aki feltalálja az időgépet! Ezúttal sok minden a kolbász körül forog. A koncert egész képsorán át, nem csak a rövid filmben, amelyben a falánk Schlobowitz majdnem megfullad egy kolbásztól. Következik a gép bemutatója O’Malley ír rendőr (Neil Peart) és egy monoklis, bajuszos oszták (Geddy Lee) szeme előtt. A kísérletekhez a Rash nevű zenekart és a The Spirit Of Radio című dalát választják, finn-orosz polka-, majd „Amanda Lear a hetvenes évek végéről” disco-, végül lomhán csillogó „jazzy funk” változatban. Egyik sem elégít ki senkit a jelenlévők közül, míg a kövér feltaláló rá nem nyom a csodamasinán egy utolsó „super dooper” hangzásra, véletlenül megnyomja a piros gombot is, és az kirepít minket a galaxisból és a Gershon nevű lebujból egyenesen a Quicken Loans Arenába, ahol az igazi Rush belecsap a The Spirit Of Radióba. A dokumentum minden dalát filmes történet támogatja meg, amelyet a háttérben lévő vászonra vetítenek. A fényjátékban és a híres Rush-játék intenzív ölelésében ez jegy egy különleges párhuzamos világba – a Rush világába, amely három és fél órán át tart.
A koncert első fele rövidebb, a repertoár pedig néhány szaftos gyöngyszemet kínál, mint a Time Stand Still, a Leave That Thing Alone, a Stick It Out, a Marathon és a Presto, a vadonatúj BU2B előadása mellett a sztenderd Subdivisions és Freewill, valamint a „Snakes And Arrows” albumról a Faithless és a Working Them Angels. Ezt egy 20 perces szünet követi, a második rész pedig megint egy tipikus Rush-féle kulináris tréfafilmmel nyit. Amikor megjelenik a színen az 1981-es szám, elindul a vásznon a vetítés, a képeken felváltva szerepel Geddy Lee (Cecil rendező), Neil Peart (Percy operatőr) és Alex Lifeson (Ray Danniels menedzser).
A második rész hosszabb. Ebben a Rush eljátssza a teljes „Moving Pictures” albumot, amely a Time Machine turné évében lett 30 éves. Itt a kötelező új, még soha nem hallott Peart-dobszóló, a Moto Perpetuo, a várt kitekintés a hetvenes évek Rush-klasszikusaiba, amit ráadásként kerekít le a La Villa Strangiato újabb fantasztikus változata, amely szarkasztikus polka-felvezetéssel indul, a zenekar pedig a reggae-be csomagolt Working Mannel fűszerezi tovább. Hadd emeljem ki azt is, hogy a „Time Machine 2011: Live In Cleveland” dalait megint kicsit másképp játsszák, mint a korábbi koncertalbumokon. A részleteket még sokáig fogjátok fedezni, de az új felvétel természetesen a stúdióoriginálok értelmezésétől és hangzásától tér el legszembetűnőbben. Ez főleg a nyolcvanas évek albumain megjelent daloknál látszik, ahol a produkcióban a szintetizátorok álltak az előtérben. A Marathon, a Time Stand Still és a Subdivisions összehasonlíthatatlanul szervesebben szól, mint az „A Show Of Hands” albumon (ami nem azt jelenti, hogy ezek jobb változatok, csak mások, a zenekar 2011-es fejlődési pontjának megfelelően), a szintetizátorok elengedhetetlen adagjának korrekt visszaadása ellenére. Ugyanígy ebben a hangzásvilágban Alex Lifeson (remek) vokáltámogatása teljesen új értéket és hatást kap. A basszusgitár eltérő vonalai főleg a YYZ, a Leave That Thing Alone hangszeres témáiban érezhetők, és persze a verhetetlen La Villa Strangiatóban, amelynek fináléjában Alex Lifeson úr „kirobban”. A „Moving Pictures” album dalaira ebben a dokumentumban jellemző, hogy a billentyűk részleteiben más élményt kínálnak. Mondhatom, hogy a kifinomult átvezető részekben még atmoszferikus jelentőségben is nyernek. De hegyezni kell hozzá a fület. Közülük a Vital Signs és a The Camera Eye viszi a prímet. A Vital Signsban Lifeson a koncert során egyetlenegyszer vesz a kezébe Fender gitárt (Telecastert, ami illeszkedik a nyolcvanas évek eleji hangzástrendhez – ezt a Vital Signs hangszerelése sem titkolja, amikor divat volt, hogy az együttesek az art-eklektikába reggae fogásokat kevertek –, az első párhuzam (szintén Telecasterrel) Andy Summers és a The Police.
Ezt a DVD-t minden rajongónak látnia kell. Egyszerűen páratlan, megismételhetetlen dokumentum. Sajátos atmoszférával, energikus lüktetéssel. Persze az egészből ezen a DVD-n a vizuális elbűvölés kerül előtérbe. A reflektorfény játéka, aminek zömét a mennyezetre, a színpad fölé erősített óriási mozgatható fényhíd teszi ki. Ez a koncert alatt folyamatosan átalakul, mozgásával lebegő űrhajóra emlékeztet. Ezúttal a hangszórókat időgép-ládának, mosógépeknek és csirkesütő sütőknek álcázták. A Far Cry alatt egy kicsinyített, távirányítású Zeppelin-replika úszik ki a csarnokba, előtte pedig szappanbuborékok sortüze indul a térbe.
A trió a színpadon játékában megint „mindenható”. A zene maga (az előadása, a hangzása és a zenekar aznapi formája) benyomásairól a dupla koncert „Time Machine: Live In Cleveland” CD kritikája számol be részletesen, ahol teljesen csak a zenére fókuszálunk. Felesleges hangsúlyozni, hogy az, mit tud elérni a színpadon egy ilyen ütős trió, mindaddig hihetetlen marad, amíg magát a filmet meg nem nézed. A trió annyira megedzett, hogy semmi sem megy félre. A humor egyik fő pillére a Rush jelenségnek. A szemkontaktus és a gesztikulálás a három zenész között a koncerten fel van turbózva a Lifeson–Peart és Lee–Peart viszonylatban zajló évődő, fintorgó összekacsintásokkal. Lee és Lifeson rendkívül energikus és fürge zenész, akik mozgékonyságukkal még mindig egy szemernyi rozsda nélkül mutatják a húszévesek szeleburdiságát, az (a „Rush” című albumra jellemző) szilaj, megfékezhetetlen zenei lelkesedés hevével. A csarnok transzban van, a reakciók extatikusak, a közönség az extatikus, koncertközi izgalom óriási hullámain hordozza a zenekart. Az amerikai Rush-rajongók semmiképp sem teremtenek olyan intenzív hangulatot, mint ami a „Rush In Rio” (2003) DVD-dokumentumon megragadható.
A DVD nem mutatja az óriási számlálót, amely 1974-től 1981-ig számolja az éveket (a szünetben) – az ugyanis őrültség lett volna. Ezt csak érdekességként említem, ahogy azt is, hogy kimaradt a záró film, a „I Love You, Man” vígjáték paródiája és a színfalak mögötti események a Rush-koncert után, amikor Jason Segel és Paul Rudd, a Rush legnagyobb rajongói a Föld bolygó történetében, hamis AAA belépőkkel csempészik be magukat a Rush backstage-ébe.
Különleges kiegészítőként a koncertfilmhez ezúttal érdekes két elveszett, ősrégi videófelvétel felvétele, amelyek történelmi értékük miatt egyenesen a „Beyond The Lighted Stage” dokumentum-DVD-re illenének. Ez a Need Some Love ősrégi változata John Rutsey-val a dobok mögött, és az Anthem, a „Fly By Night” klasszikusának egyik első koncertváltozata az amerikai New Jerseyből.
Újabb gyönyörű filmdokumentum a rockuniverzum történetének egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb zenekaráról. Akik esetleg elkaptátok a Rush egyik „Time Machine” turnékoncertjét, ne habozzatok megvenni ezt az emléket. A Rush-rajongóknak már otthon van ez a DVD, én pedig még egyszer hangsúlyozhatom, hogy ez a dokumentum kiváló kiindulópont mindazoknak is, akik nem ismeritek a zenekart, hogy általa felfedezhessétek az egyedülálló Rush-világot!
Felállás
Geddy Lee – ének, basszusgitár, billentyűk
Alex Lifeson – gitár, vokál
Neil Peart – dob, ütőhangszerek
Produkció
Allan Weinrib & Dave Pattenden
Dallista
Első rész:
The „Reral” History Of Rush Episode No. 2 „Don’t Be Rash”
01. The Spirit of Radio
02. Time Stand Still
03. Presto
04. Stick It Out
05. Workin’ Them Angels
06. Leave That Thing Alone
07. Faithless
08. BU2B
09. Freewill
10. Marathon
11. Subdivisions
Második rész
The „Real” History Of Rush Episode No. 17 „…and Rock and Roll is my name…”
12. Tom Sawyer
13. Red Barchetta
14. YYZ
15. Limelight
16. The Camera Eye
17. Witch Hunt
18. Vital Signs
19. Caravan
20. Closer to the Heart
21. 2112 Overture/Temples of Syrinx
22. Far Cry
23. La Villa Strangiato
24. Working Man
Extrák:
Outtakes from „History of Rush, Episode 2. & 17.”
„Tom Sawyer” featuring the cast of „The History of Rush, Episode 17.”
„Need Some Love” live from Laura Second Secondary School
„Anthem” live from Passalo New Yersey
