Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Trixter
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 43:44
Értékelés: 4.5/5
Íme még egy igazi, hivatalos stúdiódokumentum egy újabb újraegyesülésről: a kilencvenes évek eleji glam metal iskola egyik klasszikus zenekara jelentkezik. A Trixter, amely 2007 óta az eredeti felállásban ismét aktív, pontosan 20 év után adja ki harmadik stúdióalbumát.
Frissítsük fel gyorsan az emlékeinket: a New Jersey-i srácokat a kilencvenes évek közepén az MTV-s grunge-hullám söpörte le a színpadról, akárcsak sok más bandát, amely addig bőségesen gondoskodott a jó buli-rock n’ rollról. A fiúk 2007-ig sem tétlenkedtek, csak más felállásokban alkottak. Steve Brown „one man whow” típusú fellépésekkel verte át magát az éveken, ugyanígy a „Van Halen-feldolgozászenekarban”, az Unchainedben, továbbá kevésbé ismert modern melodic rock formációkban, mint a Throwan Rocks, a Soaked, a 40ft Ringo és a Stereo Fallout. P.J. Farley basszusgitáros a Ra zenekarban játszott.
A Trixter 1990-ben az azonos című bemutatkozó lemezzel hatalmas kereskedelmi sikert aratott. A „Trixter” viszonylag rövid idő alatt aranylemez lett, három slágert adott: Surrender, One In A Million és Give it To Me Good. Jött a turné a Scorpions, a Poison és a Warrant oldalán. A dolgok álomszerűen alakultak a zenekarnak, és két évvel később megjelent a „Hear!” is. A Trixter új turnéra indult, ezúttal a Kiss-szel. Az MTV azonban ekkorra már a grunge-ra éhezett. A történet innen már ismerős.
A 2008-as RockLahoma fesztiválon adott áttörő koncert után nem volt visszaút. Újabb fellépések következtek, a zenekar pedig négy év alatt egy új albumhoz elegendő anyagot is összehozott. Három neves vendéget is meghívott, akik ötletekkel segítették a munkát: Glen Burtnik (Styx), Rachel Bolan (Skid Row) és Snake Sabo (Skid Row). Mellesleg a Trixter pontosan ugyanazokban a New Jersey-i klubokban tette meg karrierje első lépéseit, mint honfitársaik és harcostársaik, a Skid Row, valamint a Kix.
A „New Audio Machine” a „Hear!” című albummal 1992-ben túl hamar megszakadt történet igazi folytatásának tekinthető. Kiváló lemez, amely büszkén áll a két kilencvenes évekbeli Trixter-album mellett. Se több, se kevesebb! Vegyük „csőbe” csak a Dirty Love című dalt. Tömören lüktető, dinamikus ritmusszekciós vázat, erőteljes és fertőző gitárriffet, amely adrenalint pumpál a vérbe, átélten züllött éneket kapunk. Ezek a hozzávalók optimális hangszerelési pozíciókban teljes gőzzel égnek. A hangulat fokozatos építése a refrénben „crescendóval”, a dallam pedig, amelyet várhatóan férfi bandák kórusos, melodikus idézetei támasztanak alá, tiltott gyümölcsök szedegetésére csábít. Nagyjából így foglalható össze az új album bármelyik dala, nemcsak a Dirty Love.
Közvetlenül a Dirty Love után a refrénben AC/DC-s, lecsupaszított riff vág oda a Machine című dalban. Ez az album szinte kipukkad a mérgező bombasztból. Persze az új korszak produkciós szintjén, remekül felhevítve, az élőség egy elkapott pillanatába zárva. Az album akusztikus felütéssel nyit, a Drag Me Down szándékosan délies/country-s ugratásával, amelyet aztán hamarosan eruptív módon elönt az adrenalinos, új időkhöz igazított Trixter-iramodás! Az akusztikus bevezető a „Hear!” nyitányát idézi, és már ez is elég, hogy a hallgatóban azonnal megszülessen az első futó érzés: ezen a lemezen a klasszikus Trixter-történet valódi folytatása rejlik. Ha már a Drag Me Downnál tartunk, a refrénben a (Trixterre amúgy nem jellemző, gyanús) „nah-nah-nah” dallamok arra utalnak, hogy ezt az ötletet Glen Burtnik adhatta az albumhoz. Ha már Burtniknál tartunk, még közvetlenebbül erre a találgatásra késztet az album ötödik dala, a Live It For Today. Ez érzéssel teli, félig akusztikus szám, magas melodikus hatásfokkal, atmoszférikusan kontrasztba állítva a bravúros háttérének-használattal (refrén), a refrén hangulatát pedig maga a billentyűk kontúrja is mélyíti. Ebben biztosan benne volt Glen Burtnik keze. A The Coolest Thing is magán kell, hogy viselje Burtnik némi érintését, tekintve a bravúrosan összerakott vokális harmóniákat.
A harmonikus énekdallamok ismét kivirágoznak a Ride refrénjének rohamában, amely hasonló hangulati állapotokat idéz, mint előtte a Dirty Love, utána pedig a mérgesen fülbemászó Physical Attraction. Mindhárom dal nagyon tetszhet a Def Leppard-rajongóknak is, akik évek óta éhesen várnak a Def Leppardtól egy tartalmilag is megfogható albumot.
Amikor eljutsz a Tattoos & Misery című dalig, nem fog meglepni, hogy miért éppen ezt választották az új album bemutatkozó kislemezének. Hangszerelése optimálisan megfűszerezett. A versszak–refrén kapcsolat remekül építi a hangulatot, a refrénben pedig újabb, rendkívül fogós csúcspont vár. Mindenekelőtt olyan dal, amely kiválóan köti össze az új korszak Trixterének szellemét a zenekar klasszikus időivel. Steve Brown szólózása „földönkívüli”, és csak olajat önt a lemez amúgy is lángoló tűzére!
A „New Audio Machine” tetőtől talpig lenyűgöző album, a Trixter visszatérése az élők sorába. Bombasztból nincs hiány, tüzes kihívásból és bűnre csábításból pedig még kevésbé. Frissen ihletettnek és erőtől duzzadónak hat. 11 egyformán erős dalt tartalmaz, amelyek az album első másodpercétől az utolsóig ébren tartanak. Az, hogy a Trixter a régi idők mintájára hozott össze egy albumot, az új időkben több mint győzelmes húzás. Ehhez kétségkívül hozzájárult az is, hogy a Trixter ma az egyik ritka újraegyesült melodikus hard rock zenekar, amely az eredeti felállásban alkot. Maradjon is így még sok-sok évig! És még valami. A „New Audio Machine”-nel a Trixter a Winger minden rajongója számára is érdekes marad.
Felállás
Peter Loran – ének, gitár
Steve Brown – gitár, háttérének
P. J. Farley – basszusgitár
Mark „Gus” Scott – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Glen Burtnik (Styx)
Snake Sabo (Skid Row)
Rachel Bolan (Skid Row)
Produkció
Trixter
Dalok listája
1. Drag Me Down
2. Get On It
3. Dirty Love
4. Machine
5. Live For The Day
6. Ride
7. Physical Attraction
8. Tattoos & Misery
9. The Coolest Thing
10. Save Your Soul
11. Walk With A Stranger
