Szerző: Jernej Vene
Előadó: Kiwanuka, Michael
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 38:41
Értékelés: 4/5
A londoni, ugandai gyökerű Michael Kiwanuka azon zenészek közé tartozik, akik pályájuk legelején sem engedtek az aktuális listahangulat és az abból fakadó zenei diktátum nyomásának. Ha valakiről azt halljuk, hogy a popzene történetének legjobb ötleteire esküszik, és ebben a szellemben építi az útját, csak lelkesen bólogatni és tapsolni lehet. A csendesen érzelmes bemutatkozó lemez, a Home Again hosszas várakozás után végre megjelent. Kiwanuka egyébként már egész 2011-ben sokat koncertezett, és Adele is besegített, hogy zenei pályára álljon: az ő koncertjeit nyitotta. A Home Again sokatmondó debütalbum a jócskán benne járó új évezredből, amely rengeteget köszönhet a régi soulnak és az R&B-nek, szerzője pedig a brit hétköznapok kemény valóságába a lehető legkellemesebb benyomásokat szövi bele. Michael Kiwanuka főleg a szerelmes líra felé húz, de a szépből és álmodozóból gyakran zuhan a kemény földre.
Legyen szó a hangja bársonyosságáról és mélységéről, a ritmusok hipnotikus erejéről vagy a változatos hangszerelésről – mindez magával ragadja a hallgatót, és bűvöletben tartja. Túlságosan gyors szám nincs a Home Againen, Kiwanuka így a nem hevesen kitörő és a visszafogottan megbújó zenei-szöveges üzenet között mozog. A régi zene iránti rajongását azzal magyarázza, hogy tudatosan döntött a soul, az R&B és a jazz alapos feltárása mellett. Tervszerűen ásta be magát a régi mesterek hagyatékába, és teljesen elmerült Miles Davis, Otis Redding és Bill Withers zenéjében. A legjobban éppen a Withersszel való kapcsolat bűvölte el a fiatal szerzőt, pontosabban Withers dobosával, az album megjelenésének évében közel 72 éves James Gadsonnal. A mester dicsérte a munkáját, és örömmel játszott vele néhány fellépésen. Kiwanuka a Nirvana és a Radiohead rajongása után egyszer lelkesen hallgatott bele egy angol ingyenes laphoz mellékelt lemezbe. A soul akkor mindent elfújt nála. Kiwanuka jó adag folkot is kínál, természetesen a brit változat hangsúlyával, amely egész életében körbevette.
Hozzáértő szerzőként és zenészként keresett valakit, aki életre kelti a retró hangzását. Végül fordítva történt: egy klubban meghallotta őt a The Bees producere, Paul Butler, aki sokat segített neki. A Home Again hangzását a régi módszerekkel alakította ki. A számítógépek tehát csak a zenei feldolgozás utolsó fázisában léptek színre. Nincsenek túlhajtott, szinte eltorzított hangok, csak természetes, hamisítatlan, szerves zene. Kiwanuka és Butler az analóg felvétel hívei, a legszívesebben egyben veszik fel a számot, és valóban csak minimálisan javítgattak. Kiwanuka a Home Againen gitározott, basszusgitározott és billentyűzött, Butler pedig a dobokat és az ütőhangszerek zömét játszta. A gyönyörű zenei függönyt hegedűvel, fuvolával és szaxofonnal tették még gazdagabbá, olyan hangszerekkel, amelyek a soulban és a jazzben mindig fontos szerepet játszottak. Butler mestere a finomságok becsempészésének: pontosan tudja, hogyan és hova kell illeszteni egy frázist, és hogyan lehet a megfelelő hangszerrel tartós hatást elérni.
Ha az utóbbi években az énekesnők uralkodtak, élen Amy Winehouse-zal és Duffyval, akik ebben a stílusban élen jártak, akkor Michael Kiwanuka az első férfi énekes, aki megpróbálkozik az efféle zenével. Néhány számot már kiadott két EP-n, de csak a Home Again adta meg azt a végső értéket, amely nagyon magas. Ha a retró az in, akkor valami másnak ki kell lennie. Ez utóbbiból bőven találsz ott, ahol Kiwanukát hiába keresed.
Felállás
Michael Kiwanuka – ének, elektromos és akusztikus gitárok, basszusgitár, billentyűs hangszerek, zongora
Paul Butler – dobok, ütőhangszerek, kora, trombita, szaxofon
Andy Parkin – hegedű
Paul Armfield – nagybőgő
Produkció
Paul Butler
Számlista
1. Tell Me a Tale (4:12)
2. I’m Getting Ready (2:25)
3. I’ll Get Along 3:31
4. Rest (3:52)
5. Home Again (3:30)
6. Bones (3:52)
7. Always Waiting (4:31)
8. I Won’t Lie (4:06)
9. Any Day Will Do Fine (3:40)
10. Worry Walks Beside Me (5:02)
