Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Sarcasm
Kiadó: Histria Cult Records
Megjelenés: 1989
Játékidő: 35:07
Értékelés: 5/5
Hogyan lehet korszerűen szóló, szokatlan, mondjuk inkább úgy: egyedülálló metalalbumot kiadni, ha egy olyan metalbanda vagy, amely a néhai Jugoszlávia földjén és idején, a messzi 1987-ben alakult? Olyan albumot, amelyhez kultklasszikus pedigré tapad, amely megőrzi születése korának aktualitását, és igazi kis metalbiblia minden későbbi nemzedéknek, amely a heavy metal útján járva rátalál? A kranji Sarcasm története…
Egyszer volt, hol nem volt, a brit heavy metal új hulláma, közvetlenül a nyomában pedig az óceán túloldaláról érkező bandák robbanása, akik az NWOBHM örökségét még agresszívebben, még gyorsabban, még vakmerőbben akarták tovább vinni. Az aranzsálásban olykor még összetettebben is (korai Fates Warning, Crimson Glory…). Az amerikai speed metal ó iskolájáról beszélünk, amely később a Bay Area thrash metal logikus csíráit is megteremtette. Megérkezett a Metallica, a Megadeth, a Testament, az Anthrax, szinte egy időben pedig Németország is begyújtott: a thrash metal aktualitására a saját teuton válaszával ébredt fel, és színre léptek a Destruction, a Holy Moses, a Kreator, a Sodom, a Paradox, az Exumer…
Hihetetlen, hogyan lehet felnőni és kibontakozni a trend kellős közepén, abban a világban, amelyet az akkori államberendezkedés diktál: szigorúan ellenőrzi az információkat, válogat belőlük a népnek, sőt egyenesen a szájába rágja őket. A Sarcasm ugyanis 1987-ben kezdte a pályafutását! Alakulásuk pillanatától tudták, mi történik éppen Nyugaton, az Atlanti-óceán túloldalán, és azonnal tudták, mit akarnak! Aztán már indultak is első sétájukra Kranj utcáin: magas fehér Puma tornacipőben, szorosan az ágyékukba feszülő, kopott farmerben, tüskés bőrdzsekiben, mogorva arccal, ahogy az akkori metalőrület megkívánta. Megbélyegzettek gyermekei, a keményen dolgozó munkásosztály gyermekei, a jövő gyermekei, a korabeli társadalom tükre, lázadás, amely puszta megjelenésével azt kiabálta: „Szakítsuk szét a béklyókat, döntsük le a falakat!” Alig két évvel az alakulás után kiadták önálló stúdió-bemutatkozójukat, a „Crematory” című albumot, amelyet ma kultklasszikusként tartanak számon, és amellyel a Sarcasm valójában megalapozta, sőt definiálta a thrash metal megszületését Szlovéniában, és nemcsak ott. Akkoriban ez a mérhetetlenül kemény album frissnek, modernnek, ihletettnek, egyedülállónak hatott. Megtestesítette a brutalitást, a sebességet, az arroganciát, a megzabolázatlan vadságot: a világ thrash metaljának megértését a szlovén észjáráson és kezeken átszűrve, saját arculatú art dokumentummá gyúrva!
Szlovéniában a thrash metal akkoriban még csak csírájában létezett. A Sarcasm mellett ekkoriban kezdett működni a koperi Salem, a jeseniki Game Over, a muraszombati Železobeton, és kissé más irányban ugyan, de beindította a motorját az Epidemic Zone is… Mindegyik zenekar saját anyaggal állt elő, de éppen a „Crematory” az az album, amely a thrash metal igazi születését jelenti Szlovéniában és az akkori Jugoszláviában.
Nehéz négy zseniális elmét találni egy csapatban, akik mindössze két évvel a zenekar indulása után páratlan munkabeli összhangot hoznak létre, rugalmasan ihletett rezgésre hangolva, amelynek szellemében bármilyen kiütközött szerzői ötlet hitelesen megvalósítható! Az esélye tényleg csekély, hogy ilyen kis területen négy nagy tehetség egymásra talál, akik mindehhez még semmilyen félelmet nem ismernek. Zseniálisan összegyúrt riffek, a megzabolázatlanul vad dobolás kitűnő együttműködése, a nagyon aktív, tisztán kiemelt basszusvonalak, az átvezető szakaszok átgondolt és rendkívül intelligens elhelyezése, amelyek kivételes szinten tartják a zenekar apokaliptikus arcának romboló pusztítását, a bestiális zajra való szomját, amely egy csapásra sokkolja mindazokat, akik a korabeli „édes” bandákhoz, a Gu-guhoz, a Čudežna poljához és a Pop Designhoz szoktak… Értelmes, nagyon áramló, ugyanakkor a produkciót tekintve nyersen élő és vakmerően koszos! Mindaz, ami az igazi thrash metal hitelességhez kell. Kazettás napalm az arcodba, a dühöt felgyülemlett heréből kirázva! Aleš Blaznik kivételes gitáros, mondjuk inkább úgy: zenész. Nemcsak kitűnő riffeket hoz, hanem zsenialitását és az akkori időkhöz képest ritka éleslátását is megmutatja a csúcsszintű szólóakrobatikában. Elképesztő az érzéke ahhoz, hogyan olvassza egybe az akkori speed metal fejlettségi szintje diktálta dallamos jegyeket a thrash metal koszosságával!
Ezt az újrakiadást a „Crematory”-ból végül nyolc gyöngyszem jellemzi, amelyek mind a maguk sajátos karizmájának pecsétjét viselik, teljes karakterhitvallással, és nyolc teljesen lezárt zenei történetként hatnak, ráadásul első alkalommal egy bónuszszám is felkerült rá: a Divja kri, a zenekar elveszett kultklasszikusa, szlovén szöveggel, amely különösen megrendítően őszinte módon foglalja össze a nyolcvanas évek vége zenei filozófiáját és életérzését, ahogyan ez a zseniális kvartett teli tüdővel élte, és egy nagy zenei tehetség fékezhetetlen bátorságával tanúsította.
Mindez a bravúros és mélyen ihletett játék, amely a csapat hangszeres részéhez kötődik, mégsem érné el az igazi hatást határozott énekes tolmácsolás nélkül! Az ének kivételes. Nem technikai értelemben. Erre a Sarcasmnak nincs szüksége, hiszen túl szépen kicsinosítva hatnának. Olyan koszos, amilyen csak lehet, őszinte a prédikációjában, mint kevés más. Nyersen metsző, kivételes énekes terjedelmet ér el, és mérgesen eszelős nekirugaszkodásával megkoronázza a zenekar minden alkotói mozdulatát! Az angol szövegek előadása a jól hallható, németből örökölt akcentussal a maga hitelességében egyenesen bájos! Hogy a srácok remekül tisztában voltak azzal, hogyan aranzsálták akkoriban a számokat a nyugati világ jelentős thrash metal bandái, azt az is bizonyítja, hogy az alapvető énekvonalakat átgondoltan kísérő vokális harmóniákkal látták el, amivel a Sarcasm mesterien kontrasztba állítja a dalok hangulati fejlődését, és elmélyíti a „Creamtory” album magas dinamikai ívét.
A Sarcasm nevű zenekar lényege már a borítóra pillantva értelmet nyer, ahol a kitalált zombi thrasher hős az egyik kezében Freddy Krüger levágott fejét tartja, a másik kezére pedig felhúzta Krüger halálos ötujjas hentespengéjét. A Sarcasm tehát szarkasztikusan a feje tetejére állította a Freddy Krügerről szóló történetet, amit a The Krüger Story szövege is megerősít, ahol a szerepek felcserélődnek, és Krügert abba a helyzetbe lökik, hogy neki kell a saját irháját mentenie!
Ez az album a szlovén heavy metal fejlődésének rendkívül fontos dokumentuma, és korszakalkotó történelmi értéke van. Szerény fiatalok készítették, akik csak arra vágytak, hogy 1989-re egy baljós, sokkolóan pusztító és zajosan tomboló, korszerű thrash metal albumot tegyenek le az asztalra. A legjobb tudásuk szerint. Anélkül, hogy tudták volna, hogy a szlovén metal történelmét írják. Alkotói kifejezőerejükért és fékezhetetlen bátorságukért sosem kaptak tisztességes elismerést és megbecsülést, pedig mindkettőt több mint vérrel megszolgálták. A „Crematory” különleges karizmájú alkotás, amely egy másik környezetben, az akkori időkhöz képest, tárva-nyitva hagyhatta volna a zenekar előtt az ajtót a nemzetközi színtéren való áttöréshez, és lerakhatta volna az alapkövét egy olyan kultstátusznak, amely akár világszerte felismerhető is lehetett volna. Ha a „Crematory” tartalmát mérlegre teszed a mai kultikus óriások, például a Metallica, a Megadeth vagy az Anthrax bemutatkozó lemezei mellett, rögtön világos lesz, hogy a „Crematory” gazdag mondanivalójával és egyedi szerzői rugalmasságával minden pillanatban nehézség nélkül felveszi a versenyt a stúdió-bemutatkozóik tartalmával.
Felállás
Osim Čehić – ének
Aleš Blaznik – gitár
Sandi Dolinar – basszusgitár
Matjaž Kacin – dob
Produkció
Sarcasm
Számlista
1. Road Warriors
2. Crematory
3. Sarcasm Reborn
4. Thrash Tonight
5. Love At First Sight
6. The Krüger Story
7. The Fate
8. Runaway
9. Divja kri (bónuszszám)
