Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Climax
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2013
Játékidő: 40:50
Értékelés: 3/5
»Kalejdoskop« az ajdovščinai art pop rock kvintett, a Climax ambiciózus debütalbuma. Jól képzett, remekül hangszerelő zenészekről van szó. Összetetten fogadják be és értik a zenei információt, ezért az első lemezük szépen változatos dalcsokrot kínál, amelyben a zenekar ügyesen szlalomozik végig több műfaj kísértésein.
Az album nagyon szép, dinamikus és élettel teli produkciót kapott, a hangszerek kellemesen kiegyensúlyozott arányban szólnak. A hangzásban a pergődob helyenként kissé dobozosan »bólogat« ki időnként a hangképből, de ez csak apróság.
És itt jön a Climax alapvető kihívása. A karrierbeli. Meghúzni azt a nyomvonalat, amellyel kikövezed a saját szerzői önállóságodat és zenei karakteredet, azt, ami felismerhetőséget ad a térben – ez pedig általában zenekedvelők tömegeit hozza a saját oldaladra. Azt mondom: általában. Nem feltétlenül tömegeket. Már az is elég, ha néhányan »sírig tartó hűséget« fogadnak.
A Climaxnak kétségkívül van potenciálja. A dalok egy része angol, kisebb része szlovén szöveggel szól. Az angol nyelvű dalok hangsúlyozzák a rockos akcentust, sőt hatékonyabban hozzák ki az aranzsmákból, a szlovén dalok viszont sokkal meggyőzőbbek az érzelmek átadásában. A zenekar még a ska vizeire is evez (Sunshine Cocktail), ám sajnos beleesik az átlagosság csapdájába, sokkal meggyőzőbb az angol dalok közül a »hawaii szellőbe« burkolt, könnyed és álmodozó Oneway Ticket to the Moon.
Az aranzsmák bátran felépítettek, és a dalok ebből a szempontból teljesen hitelesen állnak a lábukon. Hangszeres szempontból az album végig szépen folyik. A gond az angol nyelv használatánál jelentkezik. Az első a suta hangsúlyozás, a második a félresikerült szövegelhelyezés a versszakokban, ami nem engedi, hogy a dallam az éneken keresztül optimálisan kibontakozzon, és az érzelmek sem érnek célba igazán. Az énekes ráadásul beleesik az egydimenziós előadásmód csapdájába: az az érzés, hogy inkább az angol nyelv helyes éneklésére figyel, mint az érzelmek átadására. Egyik téren sem meggyőző. Angolul tehát a dolog semmiképp sem áll össze. Tipikus példa arra a dalra, amelyet a Climaxnak szlovénul kellett volna kipróbálnia, az ambiciósan megírt, mondanivalójában mély Smoke And Mirrors. A vezérdallamok kétségtelenül az album különleges dalát hozzák, de egyértelmű, hogy a szám még jobban ütne szlovén nyelvű költészettel. Miért? A válasz a következő bekezdésben rejlik.
Az igazi ellentét a szlovén nyelv használata. A Climaxnak itt kellene építkeznie. Az énekes csak itt mutatja meg igazi erényeit. A versszakok költészete sokkal inkább telve van a történet tapinthatóságával. Ezen a ponton a Climax zenéje egyenesen a szlovén rádiók playlistjére való. Az énekes a szlovén nyelv színeiben egészen másképp viselkedik. Változatosan, dinamikusan, őszinte érzelmi palettát sugároz. A hangszeres háttér pedig, amely körbeveszi az éneket, teljes fényében ragyog! Sőt: az ének számos interpretációs árnyalatban mozog, amikor szlovénul szólal meg.
Nehéz a szívem, amikor néhány észrevételt leírok, mert érezni, hogy a zenekar rengeteg aprólékossággal, szerzői, előadói és zeneszerzői szeretettel és odafigyeléssel nyúlt a végső termékhez. A gitárok és a billentyűk párbeszéde remek, a basszusgitár bőséges adag dallamos taszigálást ad a dobok szilárd támaszához, bár talán egy hajszállal jobban kiemelhető lehetett volna a hangzásban. A Climax tud. Még ha kezdőként naivan »mellé is fújtak« az angol nyelvvel, érezni, hogy nagy tehetség és nagy potenciál lakik bennük.
A Most v neznano, a Kalejdoskop, a Senca (Človek in zver) és a Nov ep az album megkérdőjelezhetetlen csúcspontjai. Az angol nyelvű dalok közül az Oneway Ticket to the Moon megy el a legjobban, ahol a vendégként közreműködő női ének menti meg az »identitásválságot«. A Senca (Človek in zver) című dalban a Climax kifejezetten drámaian dübörög a rock zajos adagjában, közben pedig magával ragadja az a nagyon megtestesült kompaktság, amit ebben a számban létrehoznak. Kompaktság abban az értelemben, hogy az építőelemek teljes mellkassal lélegeznek szimbiózisban. A versszak és a refrén ideális összhangban gyújtja fel egymás atmoszféráját. A billentyűk Hammond-hangzása a díszítésben még pszichotikus ízt is ad a számnak. A Senca az album legsötétebb alkotása. De az egyik legjobb. A legvégére tett Nov ep is az album különlegessége. Nyugodt, organikusan lebegő, magával ragad a kiemelt vezérdallammal, amelyet a zenekar a főének harmonizálásával hatékonyan hoz létre, ez pedig további bizonyíték arra, hogy a Climax finom érzékkel színezi kontrasztosan a zenei ötleteket.
Zeneileg a Climax, mint mondtam, összetett. Az albumon a rádióbarát popérzelem szelíd szimbolikáját tartják fenn, ehhez pedig időnként nagyobb-kisebb gitárzaj társul, amely rockosra is fordulhat, a zongora és a gitárok párbeszédének kiemelése pedig időnként arra utal, hogy a zenekar a blues és akár a jazz elemeinek ötvözésében is hatékonyan tud haladni.
Ötlet tehát van bőven, és a zenekar jövője derűs. A Climax a »Kalejdoskop« című bemutatkozó lemezzel bebizonyította, hogy kivételes alkotói ambíció és nagy tehetség lakik bennük, inkább mondjuk úgy: potenciál. Csak el kell dönteniük, merre tovább. Rögzített zenei irányt választani, és kezdeni csiszolni a saját, összeszedett szerzői nyelvükké. Azt javaslom nekik, hogy szlovénul alkossanak. Itt rejlik ugyanis az igazi szerzői, vallomásos erő, amely az évekkel és a tapasztalattal egyre jobban, egyre magával ragadóbban fog szikrázni. Sok szerencsét, fiúk!
Felállás
Luka Pregelj – ének, gitár
Aljaž Petrič – ritmusgitár
Tomi Troha – billentyűk, vokál
Bor Kavčič – basszusgitár
Mitja Sajovic – dobok, vokál
Produkció
Climax
Számlista
1. Shopping Doll
2. Runaway
3. Sunshine Cocktail
4. Most v neznano
5. Wishes
6. Oneway Ticket to the Moon
7. Kalejdoskop
8. Senca (Človek in zver)
9. Smoke and Mirrors
10. Nov ep
