Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Martin Krpan
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 1988
Játékidő: 30:53
Értékelés: 4.8/5
Egyszer elszóltam magam, és azt mondtam a fekete gitáros úrnak, a nagy Vlado Kreslinnek, hogy fantasztikus lenne, ha a Martin Krpan újra összeállna, és felvenne még valami új stúdióanyagot. Vlado akkor elegánsan, de udvariasan lerázta az ötletet, nekem, a akkor még tudatlannak pedig nem volt világos, honnan ez a viszony a zenei múlthoz, amely meghatározta a nyolcvanas éveket, egyeseknek ssarkig tárta a kaput a szólókarrier felé, másoknak pedig segített a mellékprojektek még jobb népszerűsítésében, amelyek egyszer csak főprojekttel és tartóoszloppá váltak. Ha az ember beleássa magát a múltba, a nevekbe és a zenébe, minden megkapja a valódi arcát, és a helyére kerül. Az okok most nem fontosak, de Aleš Klinar elhagyta a Martin Krpan bárkáját, és teljesen az Agropopnak szentelte magát, a zenekarból állandó tagként Daniel Kašnar és Tadej Sršen is kilépett. Az előbbi az akkor egyre fontosabb Miladojkára, a Niettel és a Videosexszel való együttműködésre figyelt, az utóbbi a Moulin Rouge-nak és a Rdeči Baronnak írt. A Krpanból csak a név maradt, a cserék után már csak Mark Čuček gitáros és a kiváló énekes, Vlado Kreslin írhatta alá magát régi Krpan-tagként, mégis megszületett még az utolsó, a zenekar negyedik stúdióalbuma, a Bogovi in ovce. Valószínűleg azért, hogy felkerüljön az utolsó pont az i-re, és a világ kapjon még egy kis zenei mannát, amiből sosem elég, aztán pedig a hőst, aki oly sokaknak oly sokat adott, méltón el lehessen temetni örökre.
Azzal a gondolattal, hogy epilógusról van szó, és folytatás nem lesz, alaposan végighallgattam az anyagot, és arra jutottam, hogy a teljes felállásváltás ellenére minőségromlásról nem beszélhetünk. A zenekarba belép a kiváló szerző és gitáros, Miro Tomassini, akivel Kreso mind a mai napig jól és színvonalasan dolgozik együtt. A billentyűk mögé ül Kreslin másik cinkosa, a Mali Bogovi tagja, Jure Hübscher, a dobok mögé Robi Vidic, a hangszórókból pedig az Od višine se zvrti című album hangzásbeli folytatása szól. A napba repülés Krpan számára láthatóan egzisztenciálisan végzetes volt, az embereknek viszont kiváló zenét adott. A Bogovi in ovce szerzői szempontból nagyon erős lemez, amely a gyönyörű Mali bogovi című számmal indul, ami legalább egy pillanatra Springsteen kísérőzenekarának, az E Street Bandnek a hangzását idézi. Nem hiányzik semmi – még az édes szaxofonok sem, Clarence Clemons helyett Urban Urbanija fújja bele a rézbe a maga édes hangját. A rendszerkritika sem kevésbé éles: Krpan most a boncasztalra teszi az álszenteket és az önjelölt megváltókat, a nép kis isteneit, a nép politikai bábmestereit, Kreslin tolla alól pedig a szocializmus bírálatával és bukásának megjövendölésével nagyon szép sorok születnek: »Mali bogovi so vse manjši ! / Delajo se, da verjamejo v boga. / Mali bogovi govorijo glasno, / da bi se jih slišalo do neba. / Dogaja se, da včasih / še najbolj vernim se zamešajo sledi, / mali bogovi jim obljubljajo / nove perspektive, / edine prave poti. / Napihnjeni se odbijajo / visoko v nebesa. / Zaradi pritiska si mašijo ušesa. / Z dolgimi prsti in majhnimi očmi / mali bogovi vidijo le, kar se jim zdi.« A szám remekül működik, Krpan a korábbinál keményebb hangzással két konkrét, ütős gitárt is bevet az adui közé, hiszen Tomassini és Čuček tömören és összeszokottan játszik. A folytatás, a Nocoj bomo mi prižgali dan is ugyanebbe az irányba megy, csak a new wave halk visszhangja ezúttal csupán előjáték a fokozáshoz. Kreslin most megszólítja és figyelmezteti az embereket, mit kell tenniük, aztán minden regiszter megnyílik, a refrénben pedig Krpan azt énekli, hogy a remény és az élet a csillag fényének elhalványulása után sem hal el. A szocializmus túlvilági élete optimista és jobb lesz? Bárcsak tudnánk …
Isten és az ördög párbeszéde, az ütős, metalos Za ljudi még kerozint önt a szenvedély tüzére. Isten az embereknek teremtette a világot, hogy imádják, a Pokolban pedig az univerzum tüzes végének uralkodója őrként vigyáz mindazokra a lelkekre, akik az életüket hamis eszmékért adták. Hogy mi a jó és mi nem, nézőpont kérdése, az ember pedig valahol a kettő között áll. A szám közepén lévő robbanékony szóló egy pillanatra az acélosan csengő Iron Maident idézi, csak a só, amelyet a fiúk a rendszer nyílt sebeibe dörgölnek, ezúttal teljesen hazai, istenverte módon éles, nyers és nagyon maró. A Čuden si bil že kot otrok teljesen más természetű. Hübscher zongorás bevezetője Lord nyitó orgonaakkordjaira emlékeztet a Speed Kingen, csak a Krpanok nem robbannak torz gitárkoncentrátummá, hanem balladásabban és szívből rezonálva ragyognak fel. Kreslin király, ha a szívélyesség kicsorgatásáról és az igazi hangulatról van szó; a múlt képeit, az elmúlt gyerekkort, a történetet az álmodozóról, aki álmodik, miközben a többiek ébren vannak, aki feláll, miközben a többiek ülnek, érzéki módon adja elő. A billentyűk, a billentyűhang, a szintetizált zenekar és az ízlésesen hozzáadott dobok koronája Kreslin hangja, aki a fiúról énekel, aki már gyerekként is furcsa volt. Magáról énekel? Mindazokról, akiket az úttörőszellemben neveltek, aztán egyszer csak az egyik szelet a vitorlánkban egy másikra cseréltük? Lehet, de a történet és a keserű gondolatok gombolyaga mindenesetre csak sűrűsödik és bonyolódik.
Ovce, mind birkák vagyunk. Mind egyformák és szelídek, engedelmesek, bátorságunk és vakmerőségünk kerítéseivel körülvéve. »Vsi krotki, tihi, enaki…, / nam bela volna je v okras!« énekli Kreslin, Tomassini gitáros rézkarcai pedig összefonódnak Čuček metalosabb fogásaival, a zenei vészjóslás tornádóját fokozva; az ismétlés olyan, mint egy mantra, amely hipnózis helyett ébredésre, felkelésre, lázadásra hív, csakhogy ez nincs benne a szlovénség génkódjában. Kevésbé éles a lágy, álmodozó és romantikus Da te ni. A megbánást, a búcsút és az elmenést a zongora, a blues-os, koszos gitárok és Kreslin sorai szövik át arról, hogy az elmenetele után üresség maradt, amit senki sem tud betölteni. Hogy ki a titokzatos hölgy, nem is fontos, ha egyáltalán hús-vér hölgyről van szó, és nem az eszmék istennőjéről, amelyek már nincsenek.
Sokkal inkább Klinar-os hangzású a Z glavo v zid, noha a szerzői pecsétet ezúttal Mark Čuček nyomta rá a gitárjaival. A lázadásról és a kamaszkori dacról szóló nyersebb, egyszerűbb szám torz kiáltásokkal ír alá, amelyek között felcsendül a szájharmonika; a hard rockos csillogás úgy tapos utat, mint egy pokoli hótaposó, egy kicsit másképp csengő nagy finálé felé. A Napačnega človeka imate teljesen akusztikusan rezonáló, lecsupaszított, ugyanakkor lélekkel teli. A harmonika Tomassini gitárjával és Kreslin színes hangjával fonódik össze. »Pridržali ste me not, zadržali le za kratek čas, / dokler nebo se ne zjasni, / dokler nebo se ne zjasni. / Se me ne spomnite več? / Vam ni ljub več moj glas? / Na kolenih sem vam sedel, / vihtel zastavico, / pesmice pel. / Napačnega človeka imate! / Jaz nisem kriv, jaz nisem kriv, / Da vam pešajo oči, / da vam moč iz žil puhti!«
Az eddig működő rendszer lényege szertefoszlott, eljött hát az ideje valami másnak, a létezés könyvében a lapozás ideje. Martin Krpan így méltón elbúcsúzik a rajongóktól, Kreslin pedig véglegesen önálló szerzői útra lép. Először a Mali Bogovival. A múlttól való búcsú fokozatos és érzéssel átitatott. Aztán a muravidéki lélek trubadúrjaként egyedül jelöli ki az útját, fekete gitárjával és szájharmonikájával, olykor a Mura menti síkság jellegzetes dallamvilágával megtámogatva. Ezeken át belefúj a szélbe Beltinci hangja és a bandája is. Ezek már teljesen más történetek, amelyeket egy teljesen más, érettebb emberhez lehet kötni, aki lázadó, dacos bőrdzsekijét áteresztőbb anyagokra cserélte, a táncolhatóságnak ellenálló zenét pedig táncosabb ritmusokra. Fontos, hogy a Bogovi in ovce album szépen lezárta a nagy Martin Krpan lázadásának parabolaívét. Néhány évvel később a szerbek, horvátok és szlovének hazája, meg mindazoké közöttük, akiket olyan sokszor elnéztek, szétesett, a felégetett falvakból és városokból pedig a háború és a gyűlölet dobjai dübörögtek. Krpan már előtte is figyelmeztetett, de a táncosságban és a rádióbarát dallamosságban nyilván senki sem vette elég komolyan. Vagy mégis, csak az emberek fő kötőanyaga akkor a teljes beletörődés, a közöny és a világiasabb örömöknek való átadás volt, a politikai történésekbe való elmélyedés nélkül. Mindenesetre az utamat, vagy legalábbis annak egyik fontosabb állomását a múlt poros kincstárában azzal a gondolattal zárnám, hogy minden kor keresi és igényli a maga hírnökeit, csak egyeseknek hamar elfogy a szuszuk, Martin Krpannak viszont az évtizedek, az eltelt idők tengere után sem fogy el az aktualitása és az élessége, csak a kontextusok változtak, a szereplők cserélődtek, a játék pedig többé-kevésbé ugyanaz maradt.
Felállás
Vlado Kreslin – ének és szájharmonika
Jure Hübscher – billentyűk
Robi Vidic – dob
Mark Čuček – elektromos gitár
Miro Tomassini – basszusgitár, akusztikus és elektromos gitár
Vendégzenészek:
Bratko Ribič – harmonika
Daniel Kašnar – dob, ütőhangszerek
Urban Urbanija – szaxofon
Produkció
Daniel Kašnar & Janez Križaj
Számlista
- Mali bogovi
- Nocoj bomo mi prižgali dan
- Za ljudi
- Čuden si bil že kot otrok
- Ovce
- Da te ni
- Z glavo v zid
- Napačnega človeka imate
