Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2009. 06. 22.
Játékidő: 97:27
Értékelés: 5/5
A „Recital of the Script” a progresszív rock legendái, a Marillion kétlemezes koncertalbuma, amely eredetileg a „réges-régi” 1983-ban jelent meg VHS-en, majd csak 2006-ban DVD-n is. A 2009-es dupla CD-s kiadáson az 1983-as turné utolsó estéje maradt meg, amelyen a Marillion a kultikus debütálóalbumát, a „Script For a Jester’s Tear”-t (1983) mutatta be. Ez volt az utolsó fellépés az eredeti dobossal és alapító taggal, Mick Pointerrel (aki később az Arenát alapította), és 1983. április 18-án, a legendás londoni Hammersmith Odeonban zajlott. Pointer napjai a turné végén meg voltak számlálva a Marillionnál. Az említett debütalbumot kiadó zenekart rajta kívül a skót énekes-mókamester Fish, a gitárvirtuóz és a zenekar alapítója, Steve Rothery, az ügyes basszusgitáros és vokalista, Pete Trewavas, valamint a ravasz billentyűs, Mark Kelly alkotta.
A „Recital of the Script” koncertlistáján a „Script For a Jester’s Tear” összes dala szerepel, valamint a „Market Square Heroes” EP-n (1982) megjelent számok. A Marillionnak akkoriban nem volt sok bevethető anyaga, így a „She Chameleon” (amelyet még azelőtt játszottak, hogy hivatalosan megjelent volna a „Fugazi” albumon, 1984) és a skót himnusz, a „Margaret” kivételével mindent elővettek, amijük „raktáron” volt.
Fish és bandája kiváló hangulatban volt a turné zárónapján, vagyis kihozták magukból a maximumot. Aki ismeri a kultikus skót felföldi pályafutását és munkásságát, nem lepődik meg azon, hogy az egyes Marillion-klasszikusok előadásán ezen a roppant fontos koncerten is izzott a szenvedély és a költői lendület. A progresszív rock egyik legjobb színpadi motivátora és szórakoztatója már a szívszorító „Script For a Jester’s Tear” első másodpercétől felejthetetlen színházat csinál, miközben a dal nagyon hű a stúdióeredetihez. Óriási segítség neki Rothery szerteágazó és gyakran kifejezetten finom gitárvariációi, Kelly dallamos szintetizátorrétegei, Trewavas mozgalmas basszusmenetei és Pointer szolid dobforgatagai is, bár Fish-sel sosem kedvelték különösebben egymást, ami végül a dobos viszonylag felesleges elbocsátásához vezetett.
Még meggyőzőbb a kíméletlen társadalmi szatíra, a brit nemességet kfigurázó „Garden Party” kiváló változata, amelyben a közönség különösen aktívan énekli az egyes sorokat. A londoniak különösen lelkesen kiáltják be a vitatott „fucking” szót, amely miatt a Marillionnak rengeteg felesleges gondja akadt a „Garden Party” kislemez és videó megjelenésekor. A „Three Boats Down From The Candy” viszonylag homályos, de szórakoztató szerzemény, amely eredetileg a „Market Square Heroes” EP-n jelent meg, és Fish „kocsmásan fűszerezett” gyerekkori történetével indul. A skót felföldi jellegzetes, erős akcentusával mesél gyerekkori, majd kamaszkori strandolásairól, amikor a rákok keresése közben rájött, hogy azok milyen szívesen bebújnak a lányok fürdőruhájába. Mondhatni, ez volt egy újabb színpadi szokás, amelyet az amúgy kifejezetten kelta ihletésű arcfestés és maszkok mellett Peter Gabrieltől (ex-Genesis) tanult el.
A „The Web”, ez a 12 perces epikus remekmű és a zenekar történetének egyik legkeményebb darabja, a „Recital of the Script” első lemezének csúcspontja lehet, különösen Rothery felejthetetlen, ínycsiklandó szólója a középső részben. Fish most is két percet szán a bevezetőben egy rövid történetre a kertészkedős kalandjairól, amelyben szellemesen mellesleg Robert Plantet (Led Zeppelin) is megemlíti. A közönségből nem mindenki volt ugyanilyen hangulatban Fish viccelődéséhez, így valaki bekiáltja: „schwein” (németül disznó). Ahelyett, hogy az ilyen primitív alakot alaposan helybenhagyná, Fish csak nevet egyet, és folytatja a történetet. A Marillion ezen az estén a magabiztos „Charting the Single” sem hagyta ki, amely a „He Knows You Know” kislemez B-oldala, és a korai korszakuk talán legkevésbé érdekes darabja. Az örökzöld „Chelsea Monday” is a lehető legjobb fényben szól, és győzedelmesen zárja a koncert első felét, vagyis az első lemezt.
A második lemez a már említett „He Knows You Know”-val nyit, ezzel a melodramatikus intéssel a drogok következményeiről, amelyekkel Fish egészen a zenekarból való távozásáig küzdött. Itt sem marad el a kamaszos poénkodás: a karizmatikus énekes emlékezteti a közönséget, hogy ez volt az első kislemezük, és hogy minden barátja, sőt az anyja is arra számított, hogy ezzel a brit listák élére kerülnek, és a népszerű zenei műsorban, a „Top of the pops”-ban is szerepelnek majd, ami persze nem következett be. Fish szenvedélyes énekteljesítménye ismét tiszta tízest érdemel, hiszen ez azon dalok egyike, amelyekben önmagát írja le. A pacifista, 14 perces klasszikus, a „Forgotten Sons” remek változatával az északír konfliktusra és Belfast véres utcáira hívják fel a közönség figyelmét, miközben Fish külön megjegyzi a teremben lévőknek, hogy ez nem politikai dal. Azt sem felejti el megemlíteni, hogy Mark Kelly származására nézve ír (Dublinban született), vagyis a zenekar egyes tagjainak a „konfliktusövezetben” rokonaik is vannak. Ki játszhatná jobban a vallási fanatikus szerepét, mint a karizmatikus színpadi szórakoztató? A felejthetetlen indulóval, a „Market Square Heroes”-szal, amellyel a Marillion 1982-ben meghirdette az új hullámos progresszív rock diadalmenetét, a Fish-korszakban mindig a koncert érzelmi csúcspontja volt, és most is az.
A legjobb azonban a legvégére marad: a 19 perces szuperepikus „Grendel” előadása, a Fish-éra legambiciózusabb, ha nem is a legeredetibb szerzeménye (sokan túlzott hasonlóságot vetnek a szemére a Genesis „Supper’s Ready” című szuperepikus dalával). A jól ismert középkori eposzt meséli el a mocsári skandináv szörnyetegről, Grendelről, csak most kissé felcserélődnek a nézőpontok. Beowulf háttérbe szorul, a történetet a szörny szemszögéből halljuk, aki a dán vikingekben vérszomjas hódítókat és a hagyományos életmód elnyomóit látja.
A „Recital of the Script”, a zenekar egyik legjobb koncertdokumentuma, a Fish-korszakos Marillion minden rajongójának már rég ott van a gyűjteményében. Azoknak a progresszívrock-hívőknek viszont, akik nem éppen megszállott koncertlemez-gyűjtők, ezt az albumot egyszerűen be kell szerezniük. A produkció kiváló, és éppen nem túlságosan „kifényezett”, így az egész nem hat túl stúdiószerűnek és sterilnek, a koncertszellem végig jelen marad. Mick Pointerrel a soraiban nagyon kevés Marillion-koncertdokumentum érhető el, ezért a zenekar minden 1981-es (Fish csatlakozásának éve), 1982-es (Pete Trewavas csatlakozásának éve) és 1983-as koncertfelvétele nagyon is üdvözlendő.
Felállás
Fish – ének
Steve Rothery – gitár
Pete Trewavas – basszusgitár és vokál
Mark Kelly – billentyűs hangszerek
Mick Pointer – dob
Produkció
Marillion
Dallista
CD1:
1. Script for a Jester’s Tear
2. Garden Party
3. Three Boats Down from the Candy
4. The Web
5. Charting the Single
6. Chelsea Monday
CD2:
1. He Knows You Know
2. Forgotten Sons
3. Market Square Heroes
4. Grendel
