Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: El Kachon
Kiadó: Multi Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 38:42
Értékelés: 5/5
Valami szokatlanra vágytok? Valamire, ami a hetvenes évek elején, vagy akár a hatvanas–hetvenes évek fordulóján ott volt a rádiók műsorán? Amikor a rock még fiatal volt, gondtalan, mondhatni ártatlan, és szabadon szárnyalt az őt megteremtő zseniális zenészek úttörő tehetségének szárnyán? Íme a Dolenjske Toplice-i El Kachon (progresszív) bluesos hangulatú albuma! Dolenjska? Odalent mindig is vonzódtak a blues hangzásokhoz. Ez a vidék a múltban is adott néhány kiváló zenekart, például a Drevoredet. Ezen a környéken mindig szép számmal akadtak az olyan bandák rajongói, mint a Lynyrd Skynyrd, a Gov’t Mule vagy a The Allman Brothers Band, és nem ritkán olyanok is, akik a Grateful Deadre esküdtek, és így tovább…
Amikor elindul az „In the Bush” című lemez, a fejünkbe villannak az emberi kor őskorának egyedi, szerzői zenei alkotásai az Allman Brothers Bandtől (a nyitó Snakebite kifejezetten a Mississippi-delta elemeivel átitatva) egészen az Iron Butterfly ősi hangzású pszichedelikus muzsikájáig… Persze csak felületesen szólva… Ez egy olyan lemez, amely vagy 43 évvel később jelent meg, mint kellett volna. Erotikából, otromba „macho” figurákból és mindazokból a lényegi összetevőkből, amelyek a bluesból erednek, és amelyekről a rocktörténet legkiemelkedőbb alkotásai ismertek, az „In The Bush” albumon egyáltalán nincs hiány. Ez a lemez legfőbb jellegzetessége, és emiatt beszélhetünk róla úgy, mint a zenei kifejezés igazmondásának legtisztább hitelességű alkotásáról.
A produkció pontosan az, amire egy ilyen zenének szüksége van, hogy a karaktere teljes valójában lélegezhessen! Elkapta az összes élő hitelességet! Olyan az érzés, mintha a lemezt a stúdióban játszották volna fel, egy koncertfellépés mintájára. Rendkívül élő, dinamikus, tömör és határozottan színes hang, markáns kontrasztokkal. Meleg ritmusvonal, amelyet a dallamosan mozgékony, rugalmasan puha lüktetésű basszus feszít ki, az elektromos gitár fémes, csiszolatlan csengése, amely tiszta, hamisítatlan organikusságot keres, és nem bújik a torzítás hangja mögé. A gitárok munkája ritka erőt és minőséget képvisel. A dalok átvezető szakaszainak minden zugát megsózza egy-egy szólódíszítéssel. Már ez a jellegzetesség is leleplezi a zenészek természetét: tiszta szívvel élvezik, amit csinálnak, és a maximális kreativitásukat beleadják.
A dalok hangszeres részeikben szinte progresszív mozgékonyságra törekszenek. Az az érzésem, hogy az El Kachon koncerten ebben a tekintetben összehasonlíthatatlanul többet hoz ki magából, mint amennyit a stúdiófelvétel nyújt. Persze az album hallgatásra készült, és a kompozíciók megaranzsálásánál egészséges (közepes) mértéket kell tartani, amit a tagok világosan tudnak, ám néhány dalszakasz, főleg a hangszeres részek, egyértelműen megmutatják, hogy kiváló jam-társaságról van szó, amelynek a dinamit gyújtózsinórja soha nem fogy el, és amely képes kibontani egy zenei történetet, amelybe „ötletileg beássa magát”, méghozzá igencsak ihletetten és fűszeresen, amikor a hangszeres játék kémiai összhangjáról van szó.
A zenekar rendkívül ravaszul támasztja alá a vezető ritmustextúrát ütőhangszerekkel, ebbe pedig mesterien illeszkedik a dallamos, melegvérűen mozgékony basszusvonal, amely hálásan és hatékonyan sűríti a rendelkezésre álló kifejezőteret (What If). Élő, ahogy csak lehet. Vokális téren is mindenre gondolt az El Kachon. Heten vannak, és természetesen több különböző lead ének is szerepel. Duettek kombinálása és hasonlók. Az A New Mistake című dalban, amely a ragadós dallam és a bluesos merengés ötvözetével a lemez bemutatkozó kislemeze lehetne, olyan hatékonyan keresztezte az El Kachon a két elemet, hogy a női és a férfi főének kontrasztja kiváló. A csapat emellett remekül érez rá a főének-sáv megmozgatására a kísérő vokálokkal való harmonizálás révén (What If). Ha a pimasz, nyers és vad Snakebite a „macsóság otrombaságának” bőségével nyitotta az albumot (a vége felé ebben a pimaszságban hitelesen megközelíti a Come And Get It), akkor a következő, Don’t Start – amelyet funkosan mozgékony ritmusképlet és női ének vezet – a nyitó Snakebite igazi dallamos, kontrasztos negatívja, amely már az intróban pillanatok alatt felvillantja az El Kachon-történet két arcát. Még valami: az angol nyelv kiválóan megy a szeptettnek!
Az El Kachon határozottan igazi mini progresszív blues-zenekarként működik. A háttérbeli kíséretet a billentyűk (orgona), a fúvósok és természetesen a megszelídítetlen elektromos gitár közti, kémiai hatású összhanggal támogatták meg. A hatékony aranzsálás tökéletes példája szikrázik a lemez egyik legkiforrottabb dalában, az Everything I Get-ben, szilárd funk-blues gerinccel! A zenekar nem rejti el a kissé botlásra csábító megoldásait, amikor a kacér, bluesos rock sűrűségben kicsit megcsúszik (Solo Moon). A Same Time Same Place egy power blues-rock induló, amely gond nélkül felválthatná a Snakebite-ot az album nyitányaként. A lemezen újra ráakadunk jótékony, álmodozón merengő pillanatokra, mint a záró One Fine Day, amelyben a hallgató megkapja a zenekar lágy, szubtilis oldalát. Ezeken a pontokon az édes-keserű, de teljes szívvel érző női ének veszi át a vezető szerepet, a hangszerek (a gitár és a billentyűk díszítő szólóbetétei) pedig rugalmasan alkalmazkodnak ehhez a lágysághoz, a természetesen ható hangszínek különösen finom árnyalataival. Egyszerűen. A szeptett munkás kémiája teljes erőből hat, ezért ez egy olyan album, amely igazmondásával, zenei hitelességével pillanatok alatt magával ragad.
Nehéz konkrétan és egyértelműen körülírni az „In the Bush” történetét, hiszen fütyül minden mai trendre, és kizárólag arra a hiteles útra figyel, amit a készítői szíve diktál. Ez tehát az abszolút sajátosságok albuma, amely elveszett időben és térben, és ráadásul mindezt Szlovéniából hozza! Mivel a zenekar 2011-ben alakult, a zenészek előtte más felállásokban edződtek, és hatalmas mennyiségű ötletet, tapasztalatot és tudást hoztak magukkal, főleg pedig kivételes tehetségeket forrasztottak össze egyetlen kompakt testté, amelyet El Kachonnak hívnak. A szeptett csapatszelleme rendkívüli, és az az érzésem, hogy semmi nem tudja megbontani.
Az „In the Bush” egyértelműen kiemelkedő teljesítmény a szlovén zenei színtéren, és az egyik legjobb lemez, amelyet 2013-ban a szlovén zenei piac kapott. Egy zenekar, amely a többieket is taníthatja a zenei szerzőség egészséges és hiteles természetének sok alapvető, kreatív ismérvére. Egyszerűen szólva. Ilyen egyedülálló kémia ragyogása régóta nem hatott ilyen frissen, ilyen felfrissítően és magával ragadóan, mint az El Kachon és az „In the Bush” esetében!
Felállás
Tina Gerbec Radaković – főének a 2., 3., 6., 9. és 10. számon
Tomi Perinčič – gitár, főének az 1., 4., 6. és 8. számon
Andrej Barbič „Krt” – gitár, főének az 5. számon
Mladen Cetina – billentyűk
Dejan Gerbec Radaković „Sondža” – basszusgitár, főének az 1., 7. és 9. számon
Primož Malenšek „PimpS” – ütőhangszerek
Žiga Dobravc – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Boris Peternelj – trombita a 3. és 8. számon
Vasko Blaj – szaxofon a 3. és 8. számon
Sonja Benčina – harsona a 3. és 8. számon
Rado Božič – fúvósaranzsmanok
Ajda Božeglav – kísérőének a 4., 6., 7., 8. és 10. számon
Simona Lešnjak – kísérőének a 4., 6., 7., 8. és 10. számon
Produkció
El Kachon
Számlista
1. Snakebite
2. Don’t Start
3. Everything I Get
4. Solo Moon
5. Same Time Same Place
6. Still
7. A New Mistake
8. What If
9. Come And Get It
10. One Fine Day
