Kiadó: Multi Records
Megjelenés: 2013. július
Produkció: El Kachon
Az album hossza: 38.42 perc
Műfaj: Blues / Rock
Valami szokatlanra vágysz? Valamire, ami a hetvenes évek elején, vagy akár a hatvanas–hetvenes évek fordulóján rendszeresen szólt a rádiókban? Amikor a rock még fiatal volt, gondtalan, mondhatni ártatlan, és szabadon szárnyalt az őt megteremtő zseniális zenészek úttörő tehetségének szárnyán? Egy (progresszív) blueshatású album a dolenjskei Toplicéből, az El Kachontól? Dolenjska? Ott lent mindig is vonzódtak a bluesos hangzásokhoz. Ez a vidék a múltban is adott pár remek zenekart, például a Drevoredet. Ezen a környéken mindig sok rajongója volt az olyan bandáknak, mint a Lynnyrd Skynnyrd, a Govt ‘n’ Mule vagy a The Allman Brothers Band, és nem voltak ritkák azok sem, akik a Grateful Deadre esküdtek, meg a többi…
Amikor elindul az „In the Bush” című album, az ember fejében felbukkannak az emberi korszak őskorának egyedi, szerzői jellegű zenei alkotásai, az Allman Brothers Bandtől (a nyitó Snakebite, amely kifejezetten átitatott a Mississippi-delta elemeivel) egészen az Iron Butterfly ősi, pszichedelikus muzsikájának elemeiig… Persze csak felületesen szólva… Ez egy olyan album, amely úgy 43 évvel később jelent meg, mint kellett volna. Erotikából, otromba „macho” figurákból és minden olyan alapvető összetevőből, amely a bluesból ered, és amiről a rocktörténelem legkiemelkedőbb alkotásai ismertek, az „In The Bush” albumon semmi sem hiányzik. Éppen ez az album legfőbb jellegzetessége, hogy úgy beszélhetünk róla, mint a zenei kifejezés őszinteségének legnagyobb hitelű alkotásáról.
A produkció pontosan az, amire ennek a zenének szüksége van, hogy a karaktere teljes erővel lélegezhessen! Elkapta az élő hitelesség egészét! Olyan az érzés, mintha a lemezt a stúdióban egy koncertfellépés mintájára játszották volna fel. Rendkívül élő, dinamikus, tömör és határozottan színes hangzás, markáns kontrasztokkal. Meleg ritmusvonal, amelyet a dallamosan mozgalmas, rugalmasan puha futású basszus feszít ki, az elektromos gitár fémes, csiszolatlan csengése, amely tiszta vérű, hamisítatlan organikusságot keres, a torzítás mögé bújás nélkül. A gitárok munkája ritka erőt és minőséget hordoz. A dalok átvezető részeinek minden darabját sziporkázó szólódíszítéssel ízesítik. Már ez a vonás is leleplezi a zenészek természetét, akik valóban teljes vérrel élvezik a munkájukat, és beleadják a maximális kreativitásukat.
A dalok instrumentális részei szinte progresszív mozgalmasságra törekszenek. Az az érzésem, hogy az El Kachon koncerteken ebben a tekintetben összehasonlíthatatlanul többet tud kihozni magából, mint amennyit a stúdiófelvétel nyújt. Természetesen az album hallgatásra készült, és a szerzemények megkomponálásánál egészséges (közepes) mértéket kell tartani, amivel a zenekar tagjai határozottan tisztában vannak, ám a dalok egyes szakaszai, főleg az instrumentális részek, egyértelműen megmutatják, hogy kiváló jam-csapatról van szó, amelynek soha nem fogy el a dinamit gyújtózsinórja, és képes kibontani egy bizonyos zenei történetet, amelybe „gondolatilag beleássa magát” – igencsak ihletetten és fűszeresen, ha a hangszeres játék kémiájának megmutatásáról van szó.
A zenekar rendkívül ravaszul rakja alá ütőhangszerekkel a vezető ritmikai szövetet, ebbe pedig mesterien illeszkedik bele a dallamos és forró vérmérsékletűen mozgalmas basszusvonal, amely hálásan és hatékonyan sűríti a rendelkezésre álló kifejezési teret (What If). Élőbb már nem is lehetne. Énekben is mindenre gondoltak az El Kachon tagjai. Heten vannak, és természetesen több különböző főénekes is van. Duettek kombinálása és hasonlók. Az A New Mistake című dalban, amely a fülbemászó dallam és a bluesos elmélyültség ötvözetével a lemez bemutatkozó kislemeze lehetett volna, olyan hatékonyan keresztezték egymással a két elemet, hogy a női és a férfi főének remek kontrasztot ad. Ugyanígy remekül hordozza ez a társaság a főének-vonal élénkítésének érzékét a kísérő vokálokkal való harmonizálás révén (What If). Ha a csibészes, nyers és vad Snakebite a „macsóság nyers” felesleggel nyitotta az albumot (a vége felé a Come And Get It hamisítatlanul megközelíti ebben a csibészségben), akkor a következő, Don’t Start, amelyet funkosan mozgalmas ritmikai forma és női ének vezet, a nyitó Snakebite igazi dallamos, kontrasztos negatívja, és már a bevezető részben egy pillanat alatt megidézi az El Kachon történetének két arcát. Még valami: az angol nyelv remekül megy a szeptettnek!
Az El Kachon egyértelműen igazi kis progresszív blues-zenekarként működik. A háttérkulisszát a billentyűk (orgona), a fúvósok és természetesen a csiszolatlan elektromos gitár közötti, szinte kémiai hatású kommunikációval erősítették meg. A hatékony hangszerelés tökéletes példája az album egyik legkidolgozottabb dalában, az Everything I Get-ben csillog, szilárd funk-blues támaszra építve! A zenekar nem rejti véka alá a játékosan megbotló figurákat, amikor a kacér blues-rock sűrűséghez dörzsölődik (Solo Moon). A Same Time Same Place power blues-rock induló, amely gond nélkül felválthatná a Snakebite-ot az album nyitányaként. Az albumon ismét jótékony, álmodozó pillanatokra bukkanunk, mint a záró One Fine Day, amelyben a hallgató megkapja a zenekar lágy, szubtilis oldalát. Ezeken a pontokon a keserédes, de vérbeli érzésekkel teli női ének veszi át a vezetést, a hangszerek (a gitár és a billentyűk díszítő szólóbetétei) pedig rugalmasan alkalmazkodnak ehhez a lágysághoz, a természetesen ható hangszínek különösen finom árnyalataival. Egyszerűen. A szeptett munkás kémiája teljes erővel hat, ezért ez az album az őszinteségével azonnal magával ragad zenei hitelességével.
Nehéz konkrétan és egyértelműen megragadni az „In the Bush” történetét, hiszen fütyül a mai trendekre, és csak annak őszinte kifejezését követi, amit alkotóinak szíve diktál. Egy abszolút különleges album tehát, amely elveszett időben és térben, és mindezek tetejébe Szlovéniából érkezik! Mivel a zenekart 2011-ben alapították, a zenészek előtte más felállásokban edződtek, és hatalmas mennyiségű ötletet, tapasztalatot és tudást hoztak magukkal, főként pedig kivételes tehetségeket forrasztottak össze egyetlen kompakt testté, amelynek neve El Kachon. A szeptett csapatszelleme rendkívüli, és az az érzésem, hogy semmi sem tudja megbontani.
Az „In the Bush” egyértelműen kiemelkedő teljesítmény a szlovén zenei életben, és 2013 egyik legjobb lemeze, amely a szlovén zenei piacra érkezett. Egy zenekar, amely más bandákat taníthat a zenei szerzőség egészséges és hiteles jellegének számos alapvető, kreatív ismérvére. Egyszerűen szólva. Az egyedülálló kémia briliánsa rég nem hatott olyan frissen, élénkítően és magával ragadóan, mint az El Kachonnal és az „In the Bush” albummal!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 10 / 10
Dallista:
1. Snakebite
2. Don’t Start
3. Everything I Get
4. Solo Moon
5. Same Time Same Place
6. Still
7. A New Mistake
8. What If
9. Come And Get It
10. One Fine Day
Felállás:
Tina Gerbec Radaković – főének a 2., 3., 6., 9. és 10. dalon
Tomi Perinčič – gitár, főének az 1., 4. 6. és 8. dalon
Andrej Barbič „Krt” – gitár, főének az 5. dalon
Mladen Cetina – billentyűk
Dejan Gerbec Radaković „Sondža” – basszusgitár, főének az 1., 7. és 9. dalon
Primož Malenšek „PimpS” – ütőhangszerek
Žiga Dobravc – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Boris Peternelj – trombita a 3. és 8. dalon
Vasko Blaj – szaxofon a 3. és 8. dalon
Sonja Benčina – harsona a 3. és 8. dalon
Rado Božič – fúvósátiratok
Ajda Božeglav – kísérőének a 4., 6., 7., 8. és 10. dalon
Simona Lešnjak – kísérőének a 4., 6., 7., 8. és 10. dalon
