Szerző: Rok Klemše
Előadó: Vigilance
Kiadó: Metal Tank
Megjelenés: year_month
Játékidő: 38:43
Értékelés: 4.5/5
A hazai metalszínpad termékenysége idén egyszerűen elképesztő. Az év eleje óta, ne essünk hasra, hét stúdióalbum jelent meg, és az is simán lehet, hogy egyet-kettőt kihagytam. Ami még dicséretesebb: többségük kivételesen jó lemez. A statisztika döbbenetes, pedig még csak az év jó negyedénél tartunk! Ehhez a minőségi sorozathoz csatlakoznak a postojnai Vigilance is, akik a 2011 őszén megjelent Steeds of Time EP után most az apokalipszis négy lovasaként hirdetik a világvégét a Queen of the Midnight Fire című első nagylemezükkel.
Már a bevezető mondatom is jelzi, merre indult el a Vigilance, hiszen a négyes az albumon okkult témákkal játszadozik, amit rögtön megsejtet az első, címadó szám fenyegető zongorabevezetője. Ez sötét, baljós hangulatot teremt, és ez áthatja a kraljica polnočnega ognja, vagyis az éjféli tűz királynőjének társaságában töltött teljes negyven percet. A banda az okkult tematikával nemcsak új szövegi és témabeli mérföldkövet állított, a zenei arculatát is erősebben megrajzolta. A Vigilance megszabadult az Iron Maiden béklyóitól, amelyek a Steeds of Time-on még a leginkább nyomasztották őket, és a saját, találékony hangvételük pokoli gyűrűjébe burkolózott. Ez ugyan nem tagadja, hogy a legnagyobb példaképe továbbra is az Iron Maiden, de a bódító elixírt sokféle hatás erősíti, a Black Sabbathtól és a King Diamondtól a speed metalon át egészen a black és a death metal szélsőségeiig.
Épp a zenei sokszínűség miatt, de még inkább az erős anyag és a magas színvonalú hangszeres és vokális teljesítmény miatt folyik a Queen of the Midnight Fire olyan simán, mint az alvilág öt folyója a görög mitológiában. A Vigilance az EP-hez képest néhány fokkal feljebb tette a lécet a lemezen. Sokkal kidolgozottabbak a hangszeres futamok, amelyekben a zenekar kifejezetten ragyog, és amelyeket a gitárpáros változatos játéka meg a ritmusszekció morgása tesz különlegessé. A srácok bizonyítják, hogy sok munkát fektettek az anyag megírásába: a dalok mozgalmasak és dinamikusak, mindegyiknek megvan a maga fekete lelke, ismétlődés-érzetnek pedig nyoma sincs a lemezen. Ez elsősorban Gilian Adam sokszínű riffjeinek köszönhető, amelyek hol agresszívek, hol speed metalosan felpörgetettek, hol meg hipnotikusan csábítóak, mint a borítón látható királynő. A remek, átgondolt szólók csak ráerősítenek a riffalapra, a ritmusszekció pedig a gitárpárosnál semmiben sem marad le. Anže Stegel őrült basszusmenetei világosan mutatják, hogy Steve Harris a nagy példaképe, de ujjainak sétája a nyakon és a húrok mély zörgése ennek ellenére (vagy épp ezért) fenomenális ellenpontja a gitárvonalaknak. Végre egy basszus egy szlovén metallemezen (talán csak a Gonoba a kivétel), ami úgy szól, ahogy kell! Tine Kaluža remek dobjátéka sem marad le: teljesen egyéni, hangsúlyozza a gitárvonalakat, de nem csak azokat, hiszen ez a nyolckarú dobos mindenhol gyors és pontos, legyen szó blast beatek csírájáról, változatos átmenetekről vagy átgondolt cintologatásról, amely nagyban gazdagítja a zenekar teljes hangzásvilágát.
A kiváló, természetes produkció csak erősíti a hangulatot, hiszen nincs benne túlzott mesterséges csinosítgatás. A gitárriffek úgy vágnak, mint a tőrök, a basszusdob úgy dübörög, mint a szertartási dobok, és teljesen természetesen szól, triggereknek és egyéb effekteknek pedig nyomuk veszett. A lemez központi pontja a fantasztikus hangszeres teljesítmény ellenére valószínűleg Jakob Rejec éneke, aki hihetetlen fejlődést mutat. Jakob többnyire a középső fekvésben marad, ahol természetes hangja rendkívül meggyőző és sötéten csábító, a vokális produkciót viszont még magasabb szintre emeli elképesztő falsetto kiáltásaival, valamint rövid, de hatásos és meggyőző death metalos growlokkal és metsző black metalos vonalakkal.
A legjobb pillanatokból túl sok van ahhoz, hogy mind felsoroljam, de ezeket érdemes kiemelni: a címadó dal epikus nyitányát, amelynek borzongató hangulatát zongoradíszítések gazdagítják; a lovecrafti atmoszférájú What Lies Beyond… című számot; a gang vokálokat a Night Terrors című dalban; a Four Crowns of Hell ragyogó riff- és szólókirándulásait és a dal második harmadában a feketemiséző részt; a levegős hangszeres Poetry and the Godst, amely simán otthonra találna valamelyik Lynch- vagy Cronenberg-opuszban; végül a brutális Ritual of Deathet, amely a Rager Eat Metal (2012) demója és az első Vigilance-demó után most már a harmadik inkarnációját éli. Mindez csak töredéke a Queen of the Midnight Fire gazdag hangzásvilágának, amely az emlékezetes, remekül megírt dalaival, tüzes hangszeres és vokális teljesítményével, valamint gonosz, sötét és megrázó atmoszférájával olyan, mint egy utazás King Overlook Hotelének végtelen folyosóin a kultikus Ragyogásban. És mint az ijesztő ikerlányok, a Vigilance és az éjféli tűz királynője is ezt üzeni: „Come play with us…”
A Queen of the Midnight Fire holnap jelenik meg a Metal Tank kiadónál, a hivatalos „release party” pedig most szombaton, 2013. 5. 18-án lesz az MC Postojnában.
Felállás
Anže Stegel – basszusgitár
Tine Kaluža – dobok
Gilian Adam – gitár
Jakob Rejec – ének, gitár
Rok Zalokar – zongora
Produkció
Rok Zalokar
Számlista
1. Queen of the Midnight Fire
2. Behind the Cellar Door
3. SpeedWave
4. What Lies Beyond…
5. Night Terrors
6. Four Crowns of Hell
7. Poetry and the Gods
8. Under Sulphurous Skies
9. Ritual of Death
