Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Pat Travers Band
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 57:45
Értékelés: 4/5
A kanadai gitáros-énekes, Pat Travers nem igényel különösebb bemutatást. Hosszú és változatos pályafutása során egyebek mellett a bostoni Extreme befutott slágerén, a máig örökzöld Get the Funk Outon kölcsönözte a hangját, és ő az az ember, akinél az Iron Maiden egyetlen igazi dobosa, Nicko McBrain megtette az első lépéseit a zenei showbiznisz világában. Az a híre, hogy a rock és a blues energiáinak egyik legélesebb eszű ötvözője. Fellépései kivételes robbanékonyságukról és az előadásmód csábító erejéről híresek, ha a saját kezűleg csiszolt, mindig kézzelfogható zenei prédikációk élő megszólaltatására összpontosítást nézzük.
Pat Travers a közel hatvan évével sem áll meg. Tavaly kijött a „Blues On Fire” albummal, 2011-ben pedig a „Fidelis” (2010) című lemezzel járta Európát, amikor Velden am Wörthersee-ben is megnézhettük a fellépését. A fickó továbbra is magasan szárnyal az alkotókedve szárnyán. A kísérőzenekarát új nevekkel bővítette és erősítette meg, akikkel ismét belépett a stúdióba, és felvette az új albumot, a „Can Do”-t. Travers ezen visszatekintett pályája kezdeti időszakára. A hetvenes évek végi koncertjeinek energiafeszültségét akarta megragadni, amelyet az 1978-as kiváló koncertlemez, a ‘Live! Go for What You Know’ testesít meg, és amely Pat Travers pályakezdő korszakának munkáit foglalja össze.
A fickó tényleg új fiatalságot él. Nemcsak rutinosan és tapasztaltan vitte át a nyers élettelietet az új lemez hangzására, ami egyébként a korábbi munkáira is jellemző, hanem megint több mint 55 kerek percnyi anyagot tett le az asztalra, amely lenyűgöz változatosságával és a három alapelem remek együttélésével. A hard és heavy rock, a blues és a pomp ódivatú rugós matracain való lépkedés ez. Az utóbbit Travers mester ismét rendkívül hatásosan adja el, veleszületett dallamérzékére építve. A dallam ezen az albumon is egyértelműen az első helyre kerül, ezért a dalok tömör hangszerelési formájukban nagyot gyújtanak. Ez az elem a rádióhullámok számára is vonzóvá teszi Travers zenéjét. Kacér, erogén, szikár, hatalmas elkötelezettség és szenvedélyes odafordulás jegyében!
Még az ismert Eurythmics-sláger, a Here Comes The Rain feldolgozása is lángra kap, amikor átültetik Travers jellegzetes hangszerelési és énekmódjának nyelvére. Travers a saját verziójában rendkívül nyers újraértelmezést kínál az Eurythmics-slágerből, amelyet a megszokott blues-mimikrivel adagol. Főleg amikor szólózni kezd. Ez az album egyik első és legfontosabb jelzése arról, honnan ered Pat Travers zenéje a bölcsőjében. A bluesból. Az sem idegen tőle, hogy a dalok egyes részeit „slide” gitárdíszítésekkel ékesítse. A bevált frázisrakást Travers ismét a „recsegős”, férfias, egészen nyers, „desperado” éneklésével tetézi. Vokálisan konkrétan „dörög” az új albumon át, ami bizonyítja, hogy a fickót még mindig nem hagyta el a megszelídíthetetlen előadói erő és frissesség.
Travers az új albumát teljesen megterheletlenül rakta össze. És ami lényeges: ötletekben közben sem szenvedett hiányt. Ezért a „Can Do” kifejezésben változatos album, amely nem fukarkodik a zenei tartalom kézzelfoghatóságával és az érzelmekkel. Mindezt Traversnél a múltban is megéreztük már, így azt mondhatjuk, hogy a „Can Do” kifejezésmódjában kiszámítható album. Traverstől forradalmat a szerzői kifejezésmódban már nem várhatunk, azt sem, hogy más műfajokban próbálkozzon. A „Can Do”-t viszont ezek mellett a kiszámítható formák mellett ismét nagy szenvedéllyel és „darabosan” játszották fel, ahogy egy blueszal átitatott albumtól elvárható, így hatásosan kelt libabőrt! A nyitó címadó dal pompázatos power blues–rock fúziójától a záró, csipkelődő boogie-kalandig, a Red Neck Boogie-ig, és mindenen át, egyetlen pillanat sincs, amely akár véletlenül is untatna. A Keep Calm & Carry On című instrumentális számban is magával ragad Travers ötletes éleselméjűsége, amikor a gitárt az éneklés szerepébe állítja.
Csak egy megjegyzést lehet felróni az albumnak. A „snare” dob kissé túlságosan „lelapított” a hangképben, mondhatni valahogy túl gyenge, ha odaállítod a nyers formátumú gitárriffek tömbszerűsége mellé. Egyébként viszont nincs mit mondani. Reméljük, hogy a mester, Travers minél előbb elhozza új albumát, a „Can Do”-t az európai színpadokra is, hogy a hatalmas kifejezőerejű karizmáját a színpadi túlzások teljes vérű adagjában is átélhessük.
Felállás
Pat Travers – ének, gitár
Kirk McKim – gitár
Sandy Gennaro – dob
Rodney O’Quinn – basszusgitár
Monica Travers – vokál
Sean Shannon – dob, ütőhangszerek
Doug Bare – billentyűk
Carl Cleaver – billentyűk
Producer
Pat Travers
Dallista
1. Can Do
2. Stand Up / Give It Up
3. Diamond Girl
4. As Long As I’m With You
5. Long Time Gone
6. Wanted (That Was Then / This Is Now)
7. Armed And Dangerous
8. Here Comes The Rain Again
9. Keep Calm & Carry On
10. Dust & Bone
11. Waitin’ On The End Of Time
12. Red Neck Boogie.
